Horákné (özv. Horák Teréz) személy

– Valami baj van, méltóságos asszonyom? – kérdezte nyugtalanul konyhánk tábornoka. – Mert ha igen, hát tartok itt, a szobámban egy kézre illő piszkavasat.
– Semmi baj, Terike – mondtam neki, miközben szélesre tártam az ajtót. – Csupán egy csavargó kér bebocsátást.
– Jézus a kereszten! – hőkölt hátra a szakácsné. – Hol az a sirhakni?
– Ne fáradjon, Horákné – szólt Ambrózy báró átlépve a küszöböt. – Már így is épp eléggé fáj a fejem.

184. oldal, 17 fejezet - A csapda

Horákné egyenest a konyhába ment, ahol akkora lábos- és kannacsörömpölést vitt végbe, hogy a szomszédok akár azt is hihették, csapatai élén ismét visszatért ama híres francőz Nagyonleó császár a Korzikák szigetéről.

64. oldal

Szerencsére Horákné szíve lágy, mint a friss tehénlepény, így ágyba kaptam tőle a tejeskávét, azután pedig beszámolt nékem a ház legfontosabb eseményeiről.

35. oldal

– Mégse járja, hogy immár ország-világ előtt férjezettek legyünk, a nászi ágyunk mégis oly üres maradjék, mint a kódis zsebe.
Horákné elfordult, hogy ne lássam bosszankodó homlokráncolását, amiért megint úgy beszélek a mi bárónkról, mint aki éppeg annyira az enyimé, mint a Milike kis… Akarom mondani a méltóságos báróné asszonyé. Szegény szakácsnőnk kicsit tudatlan teremtés, így nem éri fel ésszel, hogy mi hárman – a Milike, a báró úr meg én – éppeg úgy vagyunk egymással, mint Frantisek szabó volt az ollójával, tűjével, gyűszűjével. Bármelyik is veszett volna el, a varróműhelynek azon nyomban szer'usz világ […]

35-36. oldal, 2. Mári sarkon fordul, és pillangóból hernyóvá változik

Horáknénak tetszhetett, hogy ténsasszonynak szólítottam, mivel attól fogva egész nap igen jól tartott. Hol büdös borogatást hozott a lábamra, hol frissen sült mézes piszedlival, vajas pogácsával kínált, én meg cserébe nem firtattam, hogy honnét szerezte hozzájuk az alapanyagokat, hiszen – tudtommal – a kamra kulcsát Milike báróné magával vitte.

36. oldal, 2. fejezet - Mári sarkon fordul, és pillangóból hernyóvá változik (Könyvmolyképző Kiadó, 2019)