Honorous Jorg Ancrath herceg személy
Idézetek
– Majd Gemt testvér megmondja. Ő mindig tudja, mi az, ami köllene, és mi az, ami van. – Mosolyogtam, pedig még most is bizsergett a kezem, hogy beledöfjem a tőrömet a nyakába. – Na, há lesz a menés, Gemt testvér?
– Wennithbe, a Lovaspartra. – felelte Gemt vonakodva, mert nem szívesen egyezett bele semmibe.
– Helyes, helyes. És hogyan menjünk oda? Így majdnem negyvenen, ezeken a jaj-de-príma, jaj-de-lopott lovakon?
Gemt összeszorította az állkapcsát. Látta már, hová akarok kilyukadni.
– Hogyan menjünk, ha azt akarjuk, hogy nekünk is jusson még egy szelet abból a finom, meleg pitéből? – kérdeztem.
– Az Élőholtak útján! – kurjantotta Rike, boldogan, hogy ő tudja a választ.
– Az Élőholtak útján – visszhangoztam még mindig halkan, mosolyogva.
9. oldal
Egyre azt hajtogattam magamban, az erőmet bizonyítja, hogy félretettem Renar grófot, áldozat ez a vasakaratom előtt, amellyel megnyerem majd a trónok harcát.
178. oldal
A diák, keskeny arcú ifjonc valahonnan Arábia belsejéből, fekete haja a koponyájára simítva, úgy ráncolta a homlokát, mint aki valamilyen csapást idéz fel.
– Jorg. – mondta.
71. oldal
Them that wants to flank us can drown in the bog.
Chapter 3
The thunder rolled, the wrigglers wriggled and howled, and I sat reading words that were older than old before the Road-men built their roads.
Chapter 3
“Tell me, tutor,” I said. “Is revenge a science, or an art?”
Chapter 5
A hundred fragments of empire grinding away at each other in a never-ending cycle of little wars, feuds, skirmishes, kingdoms waxing, waning, waxing again, lifetimes spent in conflict and nothing changing. Mine to change, to end, to win.
Chapter 8