Hőn Áhított Mariketa személy

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Hogy a frászkarikába értél ide ilyen gyorsan?
– Hiányoztál, boszorkány. Hanyatt-homlok rohantam. És most tedd le szépen azt a rohadt telefont!
– Jaj, nagy Hekaté, ez az ő hangja? – kiáltotta Carrow. – Épp most volt egy orgazmusom!

309. oldal

334-335. oldal

– Nem azzal kéne foglalkoznod, hogyan juttass ki biztonságosan a dzsungelből?
– Nosza, emlékeztess csak rá, miért halnék meg boldogan!
Annyira…farkasos. Annyira játékos. Mariketa rájött, milyen jó móka ez. Félig-meddig azt várta, hogy poénból rögtön elgáncsolja, és a fülét majszolja. És gyanította, hogy remekül szórakozna. Várt, hogy MacRieve-nek legyen elég ideje lemaradni, hogy azt higgye, nem érdekli, aztán szemöldökét, valamit felsőjét és melltartóját felhúzva megfordult, és odavillantotta neki. Macrieve megtántorodott, megbotlott a saját lábában, aztán kezét szívére kapva térdre hullott. Mariketa visszaengedte a felsőt, miközben továbbindult.
MacRieve abban a szent minutumban a sarkában termett.
– Jó kislány! – recsegte. – Hadd fogjam meg! – Mariketa a kezére csapott. – Ugratsz!
– Csábítalak – riposztozott Mariketa.
– Igen. Alig tíz perce úgy elmentem tőled, hogy a szemem is fennakadt, erre most jobban felajzottál, mint a fejőlány, akivel először voltam.
Mariketa hátrafordult, és az állára tette a kezét.
– Hmm. Szeretnéd, ha fűzőt viselnék, és csöbör fölé hajolnék?
MacRieve-nek leesett az álla.
– Csak ha azt akarod, hogy azonnal elsüljek.
Mariketa lenézett a vaskos erekcióra.
– Akkor áll a randi.
MacRieve felhördült, és ismét mellévágtatott.

– Hát nem kenyered a szendeség, mi?
Szendeség? A Féktelen bulizás című filmben a bevadult csajok varrókörnek tűntek mellette meg a barátnői mellett.
– Csak a szívemen viselem a korosodó vérfarkasok lelkiállapotát.

154. oldal

A pokolba, Mariketa, itt meg kell fagyni! – dörzsölte Carrow a karját. – Már teljesen elveszek ebben a Narniahangulatban, de tényleg! És kötelességtudón lesem, mikor bukkannak fel páncélba öltözött hódok!

53. fejezet

Már az apró varázslataihoz is kezdett hozzáidomulni. Amikor Mariketa aludt, és elégedett volt, pöttöm tenyerében fény sugárzott, mintha dorombolna. Aztán egyszer csak arra figyelt fel, hogy a látvány már nem borzolja… hanem elbűvöli, s vigyorogva nézte.
Alkalmanként persze történtek bizarr dolgok. Éjjel például arra ébredt, hogy a szoba átmenetileg a függönytől a falióráig kékbe borult. Vállat vont, magához húzta a lányt, és tovább aludt.

317. oldal

Rydstromhoz fordult, és közönyösen megkérdezte:
– Hé, főnök, mi a pálya?
MacRieve fogcsikorgatva fölfortyant:
– Ki mondta, hogy ő a… főnök?
– Rydstrom király. – Mariketa végigmérte. – Te meg… nem.

189-190. oldal

– Kor a szépség előtt, Mr. MacRieve. – Mariketa ismét végigmérte a férfit, majd szemügyre vette a szűk nyílást, mely nem lehetett szélesebb egy négyzetméternél. – Már ha úgy véli, hogy átfér rajta.
A férfi mozdulatlanul állt, eszében sem volt hagyni, hogy dirigáljanak neki.
– Csak az emberek hívnak Mr. MacRieve-nek.
Mariketa vállat vont.
– Én nem vagyok ember. – Anyja tündérdruida volt, megboldogult apja kétes hírnévnek örvendő varázsló. Mari tehát tündérboszorkány, vagy türázsló volt, ahogy barátnői ugratták.
– Szóval, jobb szeretné, ha Bowennek hívnám, vagy Bowe-nak becézném?
– Bowe-nak a cimboráim becéznek, vagyis te nem!
Micsoda seggfej…
– Nem gond. Egész rakásra való nevet tartogatok a tarsolyomban, ami illik magára. A legtöbb ó-ra végződik.

114-115. oldal

Mariketa fejét félrebillentve a tükörbe nézett.
– Hónapok óta most először nézem meg rendesen a tükörképem. – A lykae-nek azt mondta: – Nem csoda, hogy szeretsz. Hát lehetnék ennél is csábosabb?
– Tedd takarékra a csáberődet, nem tudod elaltatni az aggályaimat – mondta MacRieve.

326. oldal