Homér (macska) személy

– Ez hihetetlen – mondogatták az emberek, amikor látták, hogy Homér két métert ugrik, hogy elkapjon egy legyet. – Hiszen vak!
– De ezt ne mondjátok el neki – feleltem. – Nem hinném, hogy tud róla.
– Olyan, mint Mr. Miyagi a Karate Kölyökben, aki evőpálcikával fog legyet – jegyezte meg egyszer barátom, Tony. – Bár lenne egy doboznyi legyem és csótányom, amit elengedhetnék neki.
Beleborzongtam a gondolatba.
– Végtelenül boldog vagyok, hogy nincs.

141. oldal

Homér minden egyes ugrásában ott volt a hit. Élő bizonyítéka volt a mondásnak, miszerint a szerencse a bátrakat kedveli, és hogy csak mert nem látod a fényt az alagút végén, az még nem jelenti azt, hogy nincs is ott.

115. oldal

Amikor a sráccal hazaértem, Homér szokás szerint üdvözlésemre sietett. A szájában pedig ott lógott egy tampon.

9. oldal

Rá kellett jönnöm, hogy a zene nagyon nagy hatással van Homér hangulatára. A zúzósabb tempójú muzsikák – a rock, a dance például – egészen megőrjítették. A Hole Live Throught Thise annyira felpörgette, hogy arra nincs is szó. Körbeszáguldotta a nappalit, föl-le ugrált a kanapén, feldobta magát a könyvespolcra, közben pedig úgy nyögött, mint akinek fáj a rengeteg energia.
De amikor először tettem be a Brandenburgi-versenyt, Homér mély álomba merült, éppen egy papírgalacsin kergetése közben.

131. oldal

Talán éppen az indított meg az első pillanatban, hogy ilyen könnyedén képes szeretni bárkit. […] Attól szorult össze a torkom, hogy itt van valaki, nincs semmije, csak a szeretete, és nincs senki, akinek azt odaadhatná.

Amikor először mentem Jorgéhoz vizitre, rajtakaptam Jorge egyik barátját: a tenyerén tartotta Homért, magasan a levegőben, a négy lába lelógott. Jorge barátja pörgött vele, közben repülőgéphangot adott ki.
– Jézusom! – kiáltottam. – Megőrültél? Azonnal tedd le!
Jorge barátja zavartam, szemlesütve engedelmeskedett. Homér egy darabig remegett, mintha részeg lenne, ám miután visszanyerte az egyensúlyát, elülső mancsaival a srác lábának támasztotta magát. Még egyszer! Még egyszer!
– Látod? Szereti – mondta Jorge barátja büszkén. Aztán egy pankrátor mély hanghordozásával azt mondta:
– Ő El Mocho, a félelem nélküli macska.

91. oldal

Akármennyit is adtam az életemből Homérnak, és akármennyire boldog is volt, egy dolgot sohasem kaphatott meg, azokat az örömöket, amiket a látás adhat.

246. oldal

Köszönöm, Homér. Nagyon ügyes kismacska vagy. És a maminak nagyon tetszenek az új csótányai.

Az egyik reggel az asztalon hagytam az újságot a gumival átkötve, amíg kimentem a pirítósért és a dzsúzért. Homér kíváncsian felugrott az asztalra. A konyhából egyszer csak azt hallottam: ping! Szünet, aztán megint ping! A következő szünet már rövidebb volt és ping! pi-ing! ping! ping! követte. Előjöttem a konyhából, és ott találtam Homért, ahogy kíváncsian forgatja fejét jobbra-balra. Pengetett, aztán a vibráló gumira tette a mancsát. Felfedezte, hogy ez a hangot is megváltoztatja és a rezgést is megszünteti. Újra pengetett.

134. oldal

Ha a heverőn ültem, addig kaparászta az oldalamat, amíg fel nem kapaszkodott a fejem tetejére, aztán ott pihent, amíg mozdulatlanul tudtam ülni, és egyenesen tudtam tartani a fejem. Az egyik este a lesötétített ablakban megpillantottam magunkat, ahogy a műanyag tölcséres Homér a fejem tetején összegömbölyödik, és arra gondoltam, úgy nézünk ki, mint valami futurisztikus félig ember, félig műhold kiborg.

52. oldal