Holokron tárgy
Idézetek
Az apró piramisok nem egyszerű adathordozók voltak, hanem annál sokkal, de sokkal többet tudtak. A tudást az őrző osztotta meg a felhasználóval, vagyis a készítőt helyettesítő, mesterséges személyiség. A megfelelően összeállított ábrák az ősi Sith-ek különleges varázslataival megtámogatva lehetővé tették, hogy Bane megörökítse megjelenését, a tudását és a gondolkodásmódját. Mindezek a holokron belsejében háromdimenziós hologrammá alakultak, amely tanította és irányította azokat, akik képesek voltak aktiválni ezt a lélegzetelállítóan különleges rendszert.
Andeddu holokronja, az ökölnyi méretű, négyoldalú piramis sima, éjfekete kristályból készült. Az oldalain vörös és aranyszínű, titokzatos ábrák és írásjelek sorakoztak, amelyek a sötét oldal energiáit fókuszálták és terelték a megfelelő csatornákba. A belsejét egy kristályszálakból és végpontokból álló, hétköznapi ésszel felmérhetetlenül összetett hálózat töltötte ki. A finom, egymásba szövődő rácsok együttesen egy adatrendszert hoztak létre, amely szinte korlátlan mennyiségű tudásanyagot tudott tárolni, ezenfelül alapot szolgáltatott az őrzőt vezérlő gondolkodó-elemző hálózathoz.
Az egész rendszert a zárókő felügyelte és irányította, a piramis csúcsába épített, fekete kristálydarab. Az elképesztő erőkkel átitatott zárókő stabilizálta a kristályszerkezetet, és lehetővé tette, hogy az őrző azonnal hozzáférhessen bármelyik adathoz.
Bane viszont tudta, hogy a holokron belsejében nem rejtőzik semmiféle gonosz lélek, hogy a műtárgy eszköz csupán, a tudás tárháza. Ám azzal is tisztában volt, hogy az Erő hatásai milyen hihetetlen távolságig, mennyi ideig és milyen mélységekig érvényesülhetnek. A régi Sith-ek varázslataival átitatott tárgyak körül mindig is valóságos erőszakvihar tombolt. Az erősek kihasználhatták ezt a fergeteget, hogy még nagyobb magasságokba szárnyalhassanak fel, míg a gyengéket elsodorta és elpusztította.
– Korán jöttél – mondta elégedetten Dooku. Szerette, ha a tanítványa a megbeszéltnél kicsivel korábban érkezik. Vékony mosolyra húzta a száját, és tréfálkozni próbált, ami ritkaságnak számított nála: – Bizonyára szörnyen éhes vagy, ha ilyen hamar ideértél.
– Az vagyok – vallotta be Qui-gon. – De… mester… hol van a holokron?
328. oldal, 34. fejezet (Szukits Könyvkiadó, 2019)
Nem érte be kevesebbel, csak a testének és lelkének halhatatlanságával.
Az örök élettel.
Sajnálatos módon csupán ennyit tudott kinyerni a könyvtárakban tárolt szövegekből, kristályokból és holokronokból. A döntő fontosságú tudásanyag elveszett, amikor egy rövid ideig Darth Gravid volt a mester, és mivel a Sith felkészítés fontos elemeit a mesterek szóban adták át a tanítványaiknak, nem sokan jegyezték fel a tanításaikat. Ami ennél is fontosabb, Darth Tenebrous keveset beszélt a halálról.
79. oldal
Az Aborahn továbbra is ottrejtőztek a kötetek, tekercsek és holokronok, amelyek tartalmazták a régi Sithek képességeinek és cselekedeteinek leírásait. A letűnt korok Nagyurai és Úrnői állítólag képesek voltak szelet és esőt megidézni, vagy villámokkal szétszaggatni az égboltot. A saját vagy a tanítványaik állításai szerint egyes Sithek tudtak repülni vagy láthatatlanná válni vagy átrepíteni magukat téren és időn. Plagueisnak azonban sosem sikerült elsajátítani ezeket a képességeket.
Másnap reggel kábán és rosszkedvűen rendbe szedte magát, és elindult Dooku szállása felé. Újabb kioktatásra számított és némi büntetésre is.
Ám amikor belépett az ajtón, azzal szembesült, hogy Dooku az asztalnál ül, és a próféciákat tartalmazó holokron van előtte. A hologram aranyló fényében a mester fiatalabbnak látszott, mint máskor.
– Nos, padavanom – mondta fennhangon Dooku –, az jár a fejemben, hogy ha így is, úgy is tanulmányozni fogod ezeket… akkor az lesz a legjobb, ha megfelelő útmutatásban részesülsz. Valakinek gondoskodnia kell arról, hogy ne kóborolj túl messzire.
– Úgy érted, te magad fogsz tanítani? – kérdezte Qui-gon, és lassan elvigyorodott.
Dooku a tekintetét a hologramon tartva válaszolt:
– A mesteredként ez a kötelességem…
231. oldal, 24. fejezet (Szukits Könyvkiadó, 2019)