Hollus személy

    – Egy gyáva féreg vagyok.
    – Igen, erről hallottam már – szólalt meg Hollus hangja a távolból. – A gyáva emberek mind elátkozott, szellemekkel teli erdőkben szoktak mászkálni éjszaka. Amúgy te most mi a fenét csinálsz? Lepergeted magad előtt az életed? Komolyan, kár beléd a kuruzslás.

206. oldal, 14. fejezet

    – Megérdemelnéd, hogy valaki agyonverjen egy fagyott disznólábbal!

109. oldal

– Madárrá változtattál! – kiabálta Józsi.
– Igen. Hogy ne törd össze magad, te idióta! Miért nem kezdtél el repülni?
A fiú hosszú pillanatokig levegőt sem kapott. Aztán kitört:
– Szerinted miért nem? Talán mert még soha nem voltam madár! Például! Különben is, milyen dolog minden figyelmeztetés vagy rigmus nélkül madárrá változtatni valakit?
– De figyelmeztettelek, hogy a nyüvek hordanák szét a húsodat!
– Igen, persze, amikor valami hülye azt mondja, hogy ez most fájni fog, akkor egyből arra szoktam gondolni, hogy hú, most biztos mindjárt madárrá változtatnak!

256. oldal

Egon Hollus felé fordult.
A boszorkány tiltakozón felemelte a kezét:
– Nem érdekel, bármit is akarsz mondani.
– Élj boldogan, és legyen szép halálod – mondta a sárkány.
– Tudtam, hogy nem fog érdekelni.

315. oldal

A boszorkány visszaült az ágy szélére, és egy rongyot mártott a folyadékba. Ezúttal citromillatú, sűrű, krémszerű folyadékot kent a fiú halántékára.
– Meg fogok halni – jelentette ki a fiú.
Hollus bosszúsan vette el a rongyot.
– Hamarabb is szólhattál volna, akkor nem fárasztom magam veled két napig.
Józsi rosszallóan nézett rá.
– Elmész te a francba – és közben nagyon örült, hogy ha erőtlenül is, de hallatta a hangját.
A boszorkány elvigyorodott, és újra megtörölte a fiú halántékát a ronggyal.
– Van egy olyan érzésem, hogy most már meg fogsz maradni.

203-204. oldal

– Pfúj, bakker – mondta, aztán a boszorkány felé fordult. – Békát tettél az arcomra!
A férfi az ágy szélén ült, és elvigyorodott.
– A háromnapos hidegrázásra a béka a legjobb.

207. oldal

– Nana – emelte fel a mutatóujját Hollus. – Nem hülyézünk le csak úgy egy több ezer éves, bölcs, öreg… – Lassan a sárkány felé fordult, és ahogy szaporodtak a jelzők, úgy emelte fel a hangját. – …simlis, szarkavaró, dögevő, botlopkodó, jégesőt el nem zavaró, büdös, koszos gyíkot!

309. oldal, 21. fejezet

– De a palota három napra van innen gyalog – mondta. – Nem érünk oda.
Hollus elvigyorodott.
– Ültél már seprűn?
Józsi elkerekedett szemmel nézett rá, majd megrázta a fejét.
– Na, nem, azt nem! Nincs az a földi hatalom, ami rá tudna venni, hogy felüljek egy másik pasas mögé egy seprűre.
Hollus lassan felé fordult, és a fiú még a félhomályban is látta, hogy az arca elkomorult, a tekintete pedig dermesztő lett.
– De. Van.

173. oldal

– Ezt nálunk még egy gyerek is tudja. Minél sötétebb van, annál erősebbek a lidércek.

208. oldal

– Ha végre hazamentél, üzenek a sárkánynak, hogy legyen olyan bátyám, és zabáljon fel téged. Bár lehet, hogy nem ízlene neki a szeszben pácolt tested.

173. oldal