holló állat

Gárdonyi Géza: Egri csillagok
Stephen King: Végítélet
Bernard Cornwell: Az utolsó királyság
Mervyn Peake: Titus Groan
Gao Xingjian: Lélek-hegy
Susanna Clarke: A Hollókirály
Lázár Ervin: Kisangyal
Anthony Sheenard: A hercegnő nyakéke
Charles Lamb – Mary Lamb: Shakespeare mesék
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
Borisz Polevoj: Egy igaz ember
Aiszóposz: Aiszóposz meséi
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója
Romhányi József: Szamárfül
Ráth-Végh István: Szerelem, házasság
Schmidt Egon – Tarnay Katalin – Veress István: Tarkabarka állatvilág
Aesopus: Állatmesék
Lengyel Dénes: Magyar mondák a török világból és a kuruc korból
Georg Trakl: A magányos ősze
Terry Pratchett: Gördülő kövek
Edgar Allan Poe: Edgar Allan Poe versei
Az öreg holló meséi
George R. R. Martin: A Game of Thrones
George R. R. Martin: A Feast for Crows
Tony Wolf: Mesél az erdő az állatokról
Cassandra Clare: Csontváros
László Levente: Mithras és misztériumai
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Szőrös pisztráng
Anna Enquist: A titok
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
Schmidt Egon: Madarak földön, égen
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
Herman Ottó: A madarak hasznáról és káráról
Jaan Kaplinski: A szem
Herman Ottó: Erdők, rétek, nádasok
Nicholas Christopher: Bestiárium
Mihai Eminescu: Mesék
Bereczki Gábor (szerk.): Hozott isten, holdacska!
Antonio Tabucchi: Indiai éjszaka
Kerstin Gier: Zafírkék
Edgar Allan Poe: The Raven
Phaedrus: Mesék
Sjón: A macskaróka
Fekete István: Búcsúzás
Forró Péter – Sajdik Ferenc: Hetedhét
Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A Hollófiúk
Michel Pastoureau: A fekete
Petr Rákos: Corvina, azaz A hollók könyve
Pádár Éva (szerk.): A falánk kisegér és más történetek
Jean de La Fontaine – Juhász Magda: A róka és a holló
Kornyej Csukovszkij: Járni tanul a szó
Lewis Carroll – Ronne Randall: Alice Csodaországban
Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Arany János: Arany János válogatott balladái
Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
Sajó Sándor: Magyarnak lenni
Mercedes Lackey: The Wizard of London
George R. R. Martin – Elio M. García, Jr. – Linda Antonsson: The World of Ice and Fire
Gróh Ilona: Sárkányparipán vágtattam
Victor Hugo: Ezt láttam
Erwin Moser: Fantasztikus jóéjtmesék
Charles de Lint: Widdershins
Cheryl Strayed: Vadon
Sjón: A cethal gyomrában
Avar Ákos: A természet és az állatok a hagyományos mongol gondolkodásban
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár
Marcus Sedgwick: Kísértetek és ketyerék
Charles de Lint: The Wind in His Heart
Karen Chance: Shadow's Bane
Jim Robbins: Azok a csodálatos madarak
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.
Sajdik Ferenc: A varázsló felemeli a ceruzáját
Elli H. Radinger: A farkasok bölcsessége
Margit Sandemo: Fredløse hjerter
Benyák Zoltán: Képtelen történet
Steve Berry: A Romanov-jóslat
Neil Gaiman: Sandman: Az álmok fejedelme-gyűjtemény 3.
K. A. Tucker: The Simple Wild – Az egyszerű Vadon

Idézetek

VargaÍriszDóra I>!

Ámde a kétségbeesés völgyében,
Mit biztos útbaejtesz, meg ne torpanj.”
S ő ment megint világgá, eltökélten,
Vágytól betegen, lázaktól sodortan.
Egy völgybe ért az esteli sötétben,
Árnyak bújtak meg mindenik bokorban.
Oly komor volt minden, mint vakok éje,
Hollók röppentek föl a puszta légbe.

Az erdőmélyben lováról leszállott.
Suttog a lomb, beszélgetnek az ágak…
De a szemét elkerülik az álmok,
Lombágyán a levelek mind megáztak,
Mindenfelől különös susogások
Éberen neszező fülébe szállnak,
Hollók kárognak, és a tiszta boltot
Nagy rajokban lepik, mint tintafoltok.

115. oldal, Az aranykert leánya (Ion Creangă, 1986)

Kapcsolódó szócikkek: holló
imma P>!

Jön a kocsi, most érkeztünk,
Jaj, de nagyon eltévedtünk,
Derekasan áztunk, fáztunk,
Node kicsit elnótáztunk.

Jegenyefa ingó-bingó,
Rajta ül egy ázott holló,
Teregeti csapzott tollát,
Keserüli holló voltát.

Kodály Z. – Weöres S.

49. oldal · Weöres Sándor

Kapcsolódó szócikkek: holló · jegenyefa
Nocharity>!

S mint a holló, mint a felhő,
Mint az árnyék, mint a szellő,
Oly sötéten, annyi zajjal
A zsiványhad messze nyargal.

15. oldal, Az egri leány I.

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · holló
Kkatja>!

Vatanen hangosan beszélt a nyúlhoz, s az hűségesen hallgatta, bár egy szót sem értett belőle. Vatanen felszította a tüzet a kunyhó előtt, készülődött a télre, s éjszakánként éberen aludt, mint az erdei vad.
Egyetlen nagy bánata és bosszúsága volt Vatanennek ebben a mocsaras, esős vadonban, de az mindjárt az első nap jelentkezett.
Amikor felverte igénytelen táborát a kiszáradt fenyők között, a szigetecskén, odaköltözött az erdő legrondább madara is, egy holló.
Szakadó esőben, nedves, vézna szárnyaival néhány kört írt le a szigetecske felső pontjánál, majd látva, hogy nem űzik el, Vatanen közelében leereszkedett az egyik fa ágára, és úgy rázogatta szárnyairól a vizet, mint egy reumás kutya. Módfelett lehangoló látvány volt.

158. oldal, XIII. A holló (Magvető, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: holló · nyúl
Szelén>!

'Most ravens will eat grain, but they prefer flesh. It makes them strong, and I fear they relish the taste of blood. In that they are like men … and like men, not all ravens are alike. Doves and pigeons can also be trained to carry messages, though the raven is a stronger flyer, larger, bolder, far more clever, better able to defend itself against hawks … yet ravens are black, and they eat the dead, so some godly men abhor them.'

Kapcsolódó szócikkek: Aemon mester · galamb · holló
Szelén>!

'There has been a white raven from the Citadel. Winter has come.'

Kapcsolódó szócikkek: holló · Jaime Lannister
gybarbii>!

Élő holló szívét kell kitépni úgy, hogy a madár még ugorjon egyet-kettőt vagy utolsó erejével röppenjen fel. S ha az embernél ott marad a kitépett szív, csak ő érthet a hollók nyelvén, más nem. A hollószívet az embernek a nyelve alatt kell őriznie, amikor a hollókat hallgatja. Utána egy tégelybe kell tenni, amelyben semmi más nem lehet.

25. oldal, Hogyan kell a károgást kifülelni

Szőrös pisztráng Izlandi regék és mondák

Kapcsolódó szócikkek: holló
Szelén>!

And the Raven, never flitting, still is sitting, still is sitting
On the pallid bust of Pallas just above my chamber door;
And his eyes have all the seeming of a demon's that is dreaming,
And the lamplight o'er him streaming throws his shadow on the floor;
And my soul from out that shadow that lies floating on the floor
Shall be lifted—nevermore!

5. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holló · madár
latinta P>!

78. A holló és a róka
A holló húst lopott, és egy fára telepedett vele. A róka meglátta ezt, és meg akarta kaparintani a húst. Odaállt hát, és dicsérni kezdte a hollót, hogy milyen nagy és szép; kijelentette, hogy leginkább őt illeti meg a királyság a madarak között, és ez biztosan sikerülne is, ha még hangja is lenne. Az meg akarta mutatni, hogy hangja is van, hatalmasat károgott, s közben kiejtette a húst a csőréből. A róka odafutott, elragadta a húst, és így szólt: „Nos, holló, ha eszed is volna, nem akarnál mindenki fölött uralkodni.
A mese illik az esztelen emberre.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holló · róka
Belle_Maundrell >!

Az ókorban az északi félteke összes népe számára a holló a legfeketébb élőlény, mellyel találkozni lehet. Ahogy a szín, a madár is lehet jó és rossz egyaránt. A germánoknál teljesen pozitív: egyszerre isteni, harcos és mindentudó madár. Odin, az északi panteon főistene öreg és félszemű, de két hollója, Huginn (a gondolat) és Muninn (az emlékezet), helyette is bejárják a világot, figyelnek és hallgatóznak, majd elmesélik neki mindazt, amit láttak és hallottak. Nekik hála Odin mindent tud, hatalommal bír a jövő fölött, és dönt a halandók sorsáról. Nem habozik hollóvá változtatni azokat, akik kivívják a rosszallását, vagy ő maga is holló képét öltheti, hogy megkínozza és megölje őket.

45-46. oldal

Michel Pastoureau: A fekete Egy szín története

Kapcsolódó szócikkek: holló · Odin