!

holló állat

Stephen King: Végítélet
Gao Xingjian: Lélek-hegy
Susanna Clarke: A hollókirály
George R. R. Martin: Kardok vihara
Michael Ende: A sátánármányosparázsvarázs­pokolikőrpuncspancs­lódítóbódítóka
Jostein Gaarder: Tükör által homályosan
Aiszóposz: Aiszóposz meséi
Ursula K. Le Guin: A Szigetvilág varázslója
Aesopus: Állatmesék
Georg Trakl: A magányos ősze
Terry Pratchett: Gördülő kövek
Az öreg holló meséi
George R. R. Martin: A Game of Thrones
George R. R. Martin: A Feast for Crows
Cassandra Clare: Csontváros
Arto Paasilinna: A nyúl éve
Szőrös pisztráng
Anna Enquist: A titok
Jacobus de Voragine: Legenda Aurea
Nagy Katalin – Fehérvári Győző (szerk.): Dalom, dalom, hej! Regém, regém, haj!
Nicholas Christopher: Bestiárium
Bereczki Gábor (szerk.): Hozott isten, holdacska!
Kerstin Gier: Zafírkék
Edgar Allan Poe: The Raven
Phaedrus: Mesék
Sjón: A macskaróka
Fekete István: Búcsúzás
Maggie Stiefvater: The Raven Boys – A Hollófiúk
Michel Pastoureau: A fekete
Petr Rákos: Corvina, azaz A hollók könyve
Jean de La Fontaine – Juhász Magda: A róka és a holló
Kornyej Csukovszkij: Járni tanul a szó
Audrey Niffenegger: Hollókisasszony
Arany János: Arany János válogatott balladái
Kim Leine: A Végtelen-fjord prófétái
Mercedes Lackey: The Wizard of London
George R. R. Martin – Elio M. García, Jr. – Linda Antonsson: The World of Ice and Fire
Virág Emília: Sárkánycsalogató
Diana Gabaldon: Őszi dobszó 1-2.
Hannah Kent: Rekviem egy gyilkos asszonyért
Peter Wohlleben: Az állatok érzelmi élete
Marcus Sedgwick: Vízözön és vesztegzár
Marcus Sedgwick: Kísértetek és ketyerék
Charles de Lint: The Wind in His Heart
Diana Gabaldon: A lángoló kereszt 1-2.

Idézetek

>!
Algernon +SP

Az Odin főisten hollóiról szóló történetet nagymama karácsonyra tartogatta. Az egyik holló, Hugin, vagyis emlékezet, és a másik holló Munin, azaz értelem, minden reggel elindult, hogy körberepülje a világot. Amikor este megérkeztek, beszámoltak uruknak mindig arról, amit láttak, tapasztaltak. A főisten így értesült arról, hogy mi történt a birodalmában. Odin persze tartott attól, hogy hollói esetleg nem térnek vissza. Fontosak voltak számára, mivel elmondták neki azt is, hogy találtak halott embereket. Odin Asgardban, az istenek otthonában, egy Lidskjalv nevű magaslaton ült. Ő volt a legbölcsebb az istenek között, de a leggondterheltebb is, mert tudta, hogy a világát hatalmas pusztulás, a „ragnarök”, az istenek alkonya fenyegeti.

83. oldal

Kapcsolódó szócikkek: emlékezet · holló · Hugin · Munin · Odin · Ragnarök
4 hozzászólás
>!
Fleur_Rouge_Cerise

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Hodge madara. Legalábbis azt hiszem, az ő madara volt. De lehet, hogy Valentine-é.
– Hugin – mondta halkan Luke. – Hugin és Munin Valentine madarai voltak. A nevük azt jelenti, hogy „Gondolat” és „Emlék”.
– Hát, azt kéne jelenteniük, hogy „Támadás” és „Ölés”.

393. oldal, Harmadik rész: Az alászállás hívogat - 22. Renwick romjai

>!
arsenal0522

– De nekem erre nincs időm! – nyafogta a lány.
– Ó, időd – visszhangozta a holló. – Az idő jobbára pusztán egy rossz szokás.

58. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holló · idő
>!
Nocharity

S mint a holló, mint a felhő,
Mint az árnyék, mint a szellő,
Oly sötéten, annyi zajjal
A zsiványhad messze nyargal.

15. oldal, Az egri leány I.

Kapcsolódó szócikkek: árnyék · holló
>!
csartak MP

Mire felemelkedett, akkorra a főmágus eltűnt. Csupán a holló maradt, továbbra is ráfüggesztve a szemét, s csőrét előretartotta, mintha a láthatatlanná vált boton koppantott volna. Majd megszólalt, bizonyára – vélte Kóbor – rosszáni nyelven.
– Terranon üzbük! – károgta. – Terranon üzbük orrek! – Azzal ahogy jött, elvonult méltóságteljesen.

49. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holló
>!
egy_ember

Völgyalja háza népe ugyanis azt a gyógymódot ismerte fejfájás ellen, hogy hollófejet égettek egy fazékban, és hamuját erős lúggal keverték össze. A mixtúrával aztán bekenték a fájó pontot, míg enyhült a lüktetés.

92. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: holló · népi gyógyászat
9 hozzászólás
Hirdetés
>!
Kkatja P

    Baldur tiszteletes kezdett a hazaúton gondolkodni; alighanem a sziklák vonulatát kellene követnie nyugat felé, egészen a szakadékig… Vagy mehetne ellenkező irányba, és megkísérthetné a Mézes-folyó menti utat… Vagy… Nem tudott tisztán gondolkodni a hollók éhes károgásától. Azok hétrét görnyedve kóvályogtak a kínzó éhségtől, hátukra vetették magukat, és gurgulázva verték szárnyukat a földnek.
    Öklét rázta a madarak felé és azt kiáltotta:
     – Kussoljatok, vagy leégetem az átkozott fejeteket!
Völgyalja háza népe ugyanis azt a gyógymódot ismerte fejfájás ellen, hogy hollófejet égettek egy fazékban, és hamuját erős lúggal keverték össze. A mixtúrával aztán bekenték a fájó pontot, míg enyhült a lüktetés.
    Ekkor egyszerre engedelmeskedett a hollópár. Egy csapásra elhallgattak, felemelkedtek a hósíkról és könnyedén, szárnycsapás nélkül lebegtek alá a mélyedés pereméről, majd a légáramlat fölkapta és felemelte őket az égbe.
    Akkor gyönyörűek voltak.

92. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: holló · népi gyógyászat
>!
Kkatja P

Árnyék vetődött a hóra, és egyszer csak holló telepedett le mellette. Fejét félrebillentve szemügyre vette a hó fogságába szorult embert.
    Baldur tiszteletes fejrándítással hessegette a hívatlan jövevényt:
     – Takarodj, rusnya Ódinn kutyája!
    De a holló, szokása szerint, nem engedelmeskedett.

90. oldal

Sjón: A macskaróka Népi történet

Kapcsolódó szócikkek: holló
>!
imma A+P

Sőt a gyermek még a „fekete holló”-n sem siklik át, egyből jön is a kérdés:
– Miért fekete?

106. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holló
3 hozzászólás
>!
Kkatja P

Vatanen hangosan beszélt a nyúlhoz, s az hűségesen hallgatta, bár egy szót sem értett belőle. Vatanen felszította a tüzet a kunyhó előtt, készülődött a télre, s éjszakánként éberen aludt, mint az erdei vad.
Egyetlen nagy bánata és bosszúsága volt Vatanennek ebben a mocsaras, esős vadonban, de az mindjárt az első nap jelentkezett.
Amikor felverte igénytelen táborát a kiszáradt fenyők között, a szigetecskén, odaköltözött az erdő legrondább madara is, egy holló.
Szakadó esőben, nedves, vézna szárnyaival néhány kört írt le a szigetecske felső pontjánál, majd látva, hogy nem űzik el, Vatanen közelében leereszkedett az egyik fa ágára, és úgy rázogatta szárnyairól a vizet, mint egy reumás kutya. Módfelett lehangoló látvány volt.

158. oldal, XIII. A holló (Magvető, 1983)

Kapcsolódó szócikkek: holló · nyúl