holland személy

Rejtő Jenő (P. Howard): A fehér folt
Gerald Durrell: A hahagáj
Christopher Moore: Vérszívó démonok
Alan Alexander Milne: Micimackó kuckója
Klaniczay Gábor (szerk.): Európa ezer éve: a középkor I-II.
Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon
Elizabeth Gilbert: A lélek botanikája
Frank Júlia: Az életem ízei
Edward Rutherfurd: New York
Ben Coates: Why the Dutch are Different
Rodaan Al Galidi: Az autista és a postagalamb

Idézetek

Chöpp >!

A holland olyan, mint aminek másik két nyelv akadt a torkán.

88. oldal

Hallgrímur Helgason: A nő 1000 fokon Herbjörg María Björnsson története

Kapcsolódó szócikkek: holland
1 hozzászólás
Bea_Könyvutca P>!

Hollandiát számos rejtély övezi, történetünk szempontjából azonban köztük a legfontosabb, hogy a hollandok biciklizés közben hozzák meg a legfontosabb döntéseiket.

9. oldal

Kapcsolódó szócikkek: holland · Hollandia
KingucK P>!

A fehér folt Délnyugat-Afrika egyik angol gyarmata és a Niger vidéke között terült el. Ma már nem létezik. Rózsaszínre festették a térképészek, mintegy jelképezve a kiontott vért, amely egy-egy fehér folt bekebelezésének elengedhetetlen előzménye. Valamikor sok-sok fehér folt terült el az atlaszon. Csak a parti részek színesedtek lassacskán, ahol az első portugál, holland és angol telepesek kikötöttek, hogy megvessék lábukat és az impérium lobogójának állványát. Egyre több és több területet jeleztek szimbolikusan a térképészek rózsaszínnel, egyre több és több piros festékanyag omlott az eleven palettákról a sárga sivatagokban és a dzsungelek évezredes árnyékában.

Kapcsolódó szócikkek: Afrika · angol · dzsungel · holland · Niger · portugál · sivatag
TiaRengia I>!

Kígyóuborkahegyek következnek. Az egészséges életmódot igencsak kedvelő holland lányok és asszonyok reggelenként vásárolnak egy-egy hosszú uborkát, és mindjárt ott helyben kezdik rágcsálni, mint mi itthon a piaci lángost.

131. oldal

Frank Júlia: Az életem ízei Gasztronómiai önéletrajz 80 recepttel

Kapcsolódó szócikkek: holland · uborka
4 hozzászólás
Belle_Maundrell >!

A fiatal angolt láthatóan kíváncsivá tette az indiánokkal ápolt barátsága. Egy idő után rá is kérdezett, mennyire általános, hogy a hollandok ilyen nyájasak az őslakókkal.
– Ti angolok nem foglalkoztok azzal, hogy megismerjétek az indián szokásokat? – kérdezett vissza a holland.
A fiatal férfi megrázta a fejét.
– A bostoniakat csak az érdekli, hogy megszabaduljanak tőlük. Nem is nehéz. Csak egyvalami kell hozzá.
– Mi?
– Kagylópénz. – A fiatal férfi szárazon elmosolyodott. – A bostoniak aszerint róják ki a sarcot az indiánokra, hogy hány férfi, asszony és gyermek van a törzsben, de az indiánok ezt rendszerint nem győzik kagylópénzzel, így aztán földdel fizetnek helyette. Az indián népesség minden évben tovább zsugorodik.
– S ha idővel tudnak majd fizetni?
– Akkor az angolok pénzbírságot szabnak ki rájuk a bűneikért.
– Miféle bűnökért?
– Attól függ – vonta meg a vállát Tom. – Massachusettsben bármikor bármit bűnnek nyilváníthatnak. Az indiánok egy napon mind el fognak tűnni.
– Értem. – Van Dyck utálkozva nézett a fiatal angolra. Legszívesebben megütötte volna, amíg belé nem villant: a hollandok talán különbek? Új Hollandiában minden évben csökken az algonkinok száma. Manhattanben jószerivel nem maradt már vadászterületük. Bronck és Jonker birtokairól elűzték az indiánokat, miután megváltották tőlük a földterületet. Ugyanígy a Hosszú-szigeten. Nem lehet kérdés, hogy idővel a folyó felső szakaszán is hátrébb szorulnak, ahol a hollandok egyelőre még csak néhány kis telepet hoztak létre. S akkor még nem beszélt az európai nyavalyák okozta pusztításról – a kanyaróról, himlőről és hasonlókról. Nem, gondolta szomorúan. Mindegy, honnét érkezik a fehér ember, előbb vagy utóbb elpusztítja az indiánokat.

52. oldal, New Amsterdam (Alexandra, 2019)

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Kapcsolódó szócikkek: angol · holland · indián
M_Milán>!

Döntő változást Európa keleti kereskedelmében csak a hollandok, majd az angolok indiai és indonéziai térnyerése hozott a XVII. században.

330

Kapcsolódó szócikkek: angol · holland · XVII. Század
ppayter>!

Zenkali szigete a Baktérítőn fekszik, keresztben az Indiai- és a Csendes-óceán merőben önkényes határvonalán, a 11. hosszúsági és a 20. szélességi fokon. Szerencséjére kívül esik a ciklonok és hurrikánok övezetén, így a körzet többi szigetéhez képest békés életet élvezhet. Nagyjából két évszaka van: a forró meg a nagyon forró. Ezek a széljárástól függően egybeolvadnak, de általában a forró évszak januártól júniusig tart, a másik a többi hónapokban. A sziget száz mérföld hosszú, legnagyobb szélessége huszonöt mérföld. A szájával lefelé forduló nagy C betűre emlékeztető sziget topográfiai nevezetessége a két kialudt vulkán, a Timbalu és a Matakama, melyek közül az utóbbi a nagyobb, s a kráterében jókora krátertó rejlik. Tekintettel a nagy fölfedezések elsõ korszakában a tengerészekre oly jellemző szexuális kiéhezettségre, a kiemelkedő csúcsok arra késztették az arabokat (akik elsőként fedezték föl a szigetet 1224-ben), hogy Zenkalit a „Hurikeblek Szigeté”-nek nevezzék. Az őket követő portugálok (1464) nem voltak ennyire költői lelkek, ezért csupán a „Két Kebel Szigeté”-nek hívták. Az 1610-es hódítást végrehajtó hollandok nem sok fantáziáról tettek tanúbizonyságot, amikor „Hausfrau Klinglé”-nek keresztelték a szigetet. Mindazonáltal ez arra vall, hogy ők is fölismerték a táj biológiai jellegű elrendezését. Amikor a hollandok 1700-ban elhagyták a szigetet, a franciák vették át a hatalmat, akik föltehetően úgy vélték, hogy aligha jobbíthatnak az emlős elnevezésen, így hát Isle de Poitrine-nak nevezték új birtokukat. Végül a britek hódították el a szigetet a franciáktól (1818), és átkeresztelték Istenhozta Szigetre. Ma a sziget az eredeti tulajdonosai által adományozott nevet viseli, s ez Zenkali, mely annyit tesz, hogy Kellemes Sziget, s a sziget valóban az is.

20-21. oldal (Európa 1987)

Kapcsolódó szócikkek: 1224 · 1464 · 1610 · 1700 · arabok · Csendes-óceán · francia · holland · portugál
KingucK P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Cavuto hallotta, hogy Rivera rágyújt.
– A srác lakását figyelem. Kocsival. Te?
– A srác meg az éjjeli brigádja egy nagy jachton vannak a Saint Francisban. A hajó neve Vérmes Kettő, egy holland hajózási társaságnak van bejegyezve. Ott vannak pár órája. Ketten most mentek el.
– Nem tűnt jachtos típusnak.
– Ne mondd. Én rajta maradok azért. A Vérmes Kettő két nappal az első gyilkosság előtt érkezett. Lehet, hogy házkutatásit kéne kérnünk.
– Milyen alapon?
– Nem tudom… kalózkodás gyanúja.

33. Bolondok hajója

Belle_Maundrell >!

A holland nem volt olyan mézédes nyelv, mint a latin, de Almában legalább olyan kellemes érzéseket keltett, mint egy tányér zabkása.

308. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Alma Whittaker · holland · latin nyelv · zabkása
Belle_Maundrell >!

– Ezek az indiánok mind egyformák.
Fura, merengett el van Dyck. Kálvinista hitük ellenére a holland nők gyakran tartanak ágyasokat, mielőtt férjhez mennek, amit el is néznek nekik. Ugyanakkor, csak mert némelyik indián nő, akinek népét elűzte a fehér ember, arra kényszerül, hogy a testét árulja a kereskedelmi állomások lakóinak – oly csekély összegekért, melyeknek az értékét alig ismeri –, a felesége mindjárt azt hiszi, hogy az összes indián nő közönséges szajha.

29. oldal, New Amsterdam (Alexandra, 2019)

Edward Rutherfurd: New York A város, ahol az álmok születnek

Kapcsolódó szócikkek: holland · indián · nők