Holden Caulfield személy

J. D. Salinger: Zabhegyező
Tokaji Zsolt: Hova mennek a kacsák?
Nick Hornby: Vájtfülűek brancsa
Stephen King: A holtsáv
John Fowles: A lepkegyűjtő
Erich Segal: Oliver története
Vekerdy Tamás: Kamaszkor körül
J. D. Salinger: The Catcher in the Rye
Sebők János: Az utolsó dalt a halál játssza
John Fowles: The Collector
Nick Hornby: Otherwise Pandemonium
Jay Asher: Tizenhárom okom volt…
David Lodge: The Art of Fiction
John Green: Katherine a köbön
Leiner Laura: A Szent Johanna gimi 5. – Remény
Matthew Quick: The Silver Linings Playbook
Gabrielle Zevin: Egy könyvmoly regényes élete
Jennifer L. Holm: A tizennegyedik aranyhal
J. D. Salinger: Rozsban a fogó
Jonathan Safran Foer: Here I Am
Sam Esmail – Courtney Looney: Mr. Robot: Red Wheelbarrow
Nick Hornby: CiciKrisztus
Woody Allen: Apropos of Nothing
Steven Salvatore: Can't Take That Away
Vay Viktória: Francba, francia!

Idézetek

millalilla013>!

És hát nekem ő a kedvenc szereplőm, ez a Mercutio. Mit tudom én. Persze az a sok Montague meg Capulet, ők is rendben vannak, különösen a Júlia, de a Mercutio, szóval hát ő… Hogy mondjam? Mennyire okos már, meg szellemes, meg minden.

163. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield · Júlia · Mercutio
redikin>!

– Ismered azt a dalt: Ha valaki fog valakit a zabföldeken…? Én…
– Az úgy megy: Ha valaki lát valakit a rozsföldeken… Ez egy vers, Burns írta.

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield · Phoebe Caulfield · Robert Burns
1 hozzászólás
Aurore>!

Kicsit később a kamaszfiú úgy érzi, hogy minden lányba szerelmes.
A lányokba szeret bele, és „tiszta őrültnek” érzi magát – ahogy Holden panaszkodik erről, a kamaszfiú, Salinger Zabhegyező című regényében –, mert minden kedvesebb lányba, akivel csak egy szót vált, máris „halálosan szerelmes”, és feleségül akarja venni.

102. oldal (Holnap, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield · szerelem
7 hozzászólás
Norcsa29>!

Rohadt pénz. Mindig így végződik, hogy pokolian leharvasztja az embert.

124. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
latinta P>!

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

     Hé, Horwitz – mondom. – Szokott maga a Central Park-i lagúnánál járni? Ott a déli részen.
     – A micsodánál?
     – A lagúnánál. Annál a kis tónál ott. Ahol a kacsák vannak. Tudja, na.
     – Aha. Na és?
     – Az megvan, hogy a kacsák úszkálnak benne? Hogy így tavasszal, satöbbi. Nem tudja véletlenül, hogy télen hova mennek?
     – Kicsodák?
     – A kacsák. Nem tudja véletlenül? Szóval, hogy így jön valaki egy teherautóval, és felpakolja őket, vagy maguktól repülnek el? Már hogy így délre húznak, vagy valami.
    Teljesen hátrafordult erre ez a Horwitz, és rám bámult. Ideges fazonnak látszott. De azért nem volt rossz arc.
     – Honnan a fenéből tudjam? – azt mondja. – Honnan a fenéből tudjak ilyen baromságot?
     – Jól van, na, ne dühöngjön azért – mondom. Merthogy így bedühödött, vagy mi.
     – Ki dühöng? A fene se dühöng.
    Gondoltam, lezárom a témát, ha ennyire mellre szívja. De most meg ő hozta elő. Megint hátrafordult, és azt mondta:
     – A halak sehova se mennek. Azok maradnak a seggükön. Maradnak a rohadt tavukban.
     – A halak? Na és? A hal, az tök más. Én a kacsákról beszélek – mondom.
     – Más? Miért más? Egyáltalán nem más – mondta ez a Horwitz. Mintha egyfolytában dühös lett volna valamiért. – A halaknak még szarabb is a tél, mint a kacsáknak, a rohadt életbe! Gondolkodjál!
    Kábé egy percig semmit se szóltam. Aztán azt mondtam:
     – Jó. Akkor tessék, a halak mit csinálnak, ha fenékig befagy a tó, és korcsolyáznak rajta, meg minden?
    Hátrafordul erre megint a Horwitz.
     – Hogyhogy mit csinálnak, a rohadt életbe! – ordítja el magát. – Maradnak, bazmeg!
     – A jégben? Benne a jégben?
     – És ha abban? Abban hát! – ordít tovább a Horwitz. Olyan kurva ideges lett, meg minden, hogy attól féltem már, nekimegy egy villanyoszlopnak, vagy mi. – Benne a jégben, ja! Ilyen a természetük, a rohadt életbe! Belefagynak, és úgy maradnak, amíg ki nem tavaszodik.
     – Tényleg? És addig mit esznek? Mert ha megfagynak, akkor nem tudnak odaúszni, ahol a kaja van, meg minden.
     – Olyan a testük, bazmeg! Eszednél vagy? Olyan, hogy így átmegy belé a tápanyag a hínárból meg minden szarból, ami a jégben van. Hogy a pórusaik végig nyitva vannak. Ilyen a természetük, a rohadt életbe! Érted már?

122-124. oldal, 12. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Central Park · hal · Holden Caulfield · kacsa · tél
Norcsa29>!

– Egyébként most ezt szeretem. Úgy értem, pontosan ezt. Itt ülni veled, és dumálni meg hülyéskedni…
– Ez semmi!
– Ez csak igazán valami! Miért semmi? Az emberek sose hiszik, hogy valami igazán valami. Ez lassan az idegeimre megy, az istenit!

186. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield · Phoebe Caulfield
Vse>!

Elröhögtem magam. És én olyan nagyon hangosan és hülyén röhögök. Ha valaha saját magam mögött ülnék a moziban, vagy mit tudom én, hol, biztosan megbökném magam, és azt mondanám, hogy hallja, de csúnya öröme van.

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
EBrody I>!

– … regény számomra elsősorban nem erről szólt. […] nekem a hazugságról meg a képmutatásról szólt. Te is mondtad, amikor a kacsák először szerepelnek, Caulfield a vén hülye tanárával beszélget, aki egyébként még szerette is a srácot. Kevesen voltak így vele. Ő viszont elkezd a kacsákon gondolkozni. Másodjára meg ott a taxis, aki nem érti, hogy a srác miért buzerálja őt ezzel a témával. Nos, mi a közös ebben a két fószerban? Hát az, hogy felnőttek, és fingjuk sincs arról, hogy hova mennek a kacsák. Caulfield az egyik esetben szóba sem hozza, a másikban meg ráhagyja a dolgot. Szerintem az úgymond felnőttek le se szarnak bennünket, kurvára nem a valódi problémáinkkal foglalkoznak, és közben mi azt tesszük és olyanokon gondolkozunk, amikhez közük sincs, ha meg úgy tesznek, mintha érdekelné őket, akkor hazudunk nekik valamit, amit hallani akarnak, vagy rájuk hagyjuk a marhaságaikat…
– De mit jelentenek a kacsák? – makacskodott Virág.
– Még mindig nem érted? – kérdezte Zek. – Minket például elég alaposan ismersz már. Rendszerint itt ülünk vagy a plázában, esetleg a Rush-ban. Hozzátartozunk a képhez. Legtöbbször fel sem tűnünk senkinek. Néha viszont zajosak vagyunk, és akkor legszívesebben kibasznának bennünket, de a legtöbbször beleolvadunk a környezetbe, hozzá tartozunk. Ha viszont nem vagyunk itt vagy a többi törzshelyünkön, senkinek sem hiányzunk, senki nem keres minket. Talán csak Holden Caulfieldnek jut eszébe feltenni a kérdést egy ilyen, a felnőttek számára hót jelentéktelen dologgal kapcsolatban. Sőt, ő még utána is jár, de nem kapja meg a választ.

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
Véda P>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

Azt hiszem, ha meghalok és bedugnak a temetőbe, lesz sírkövem, meg minden, és ráírják: „Holden Caulfield” – meg aztán azt is, hogy mettől meddig éltem, akkor közvetlen alatta lesz, hogy „…meg!” Ez fix.

243. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
Aurore>!

If you really want to hear about it, the first thing you'll probably want to know is where I was born, and what my lousy childhood was like, and how my parents were occupied and all before they had me, and all that David Copperfield kind of crap, but I don't feel like going into it, if you want to know the truth.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Holden Caulfield
20 hozzászólás