Holden Caulfield személy
Idézetek
Általában mindenhez analfabéta vagyok, de sokat olvasok.
25. oldal, Harmadik fejezet
436-437. oldal, Január 3., hétfő (Ciceró, 2011)
| → |
|---|
– Te semmit se szeretsz, akármi történik.
Ezzel csak még jobban lehervasztott.
– Dehogynem. De igen. Hát persze hogy szeretek. Ne mondj ilyet. Mi a fenének mondasz ilyeneket?
– Mert így van. Egyik iskolát se szereted. Millió dolog van, amit nem szeretsz. Egyáltalán nem.
– De igen. Ebben tévedsz, ebben éppen hogy tévedsz! Mi a fenének kell ilyeneket mondanod? – Öregem, állatian lehervasztott.
– Mert nem. Mondj csak egyet.
– Egyet? Egyet amit szeretek? Jó.
[…]
– Egyébként most ezt szeretem. Úgy értem, pontosan ezt. Itt ülni veled, és dumálni meg hülyéskedni…
– Ez semmi!
– Ez csak igazán valami! Miért semmi? Az emberek sose hiszik, hogy valami igazán valami. Ez lassan az idegeimre megy, az istenit!
– Ide figyelj – mondtam –, már vagy huszadszor olvasom ugyanazt a mondatot, mióta bejöttél.
Ezt a célzást fix, hogy mindenki megértette volna, Ackleyt kivéve. Ő nem.
– Szeretem Allie-t. És szeretem azt is, amit most csinálok. Itt ülni veled és beszélgetni, meg gondolkodni bizonyos dolgokon, meg…
– Allie meghalt. Mindig ezt mondod. Ha valaki meghalt, meg minden, és az égben van, akkor az…
– Tudom, hogy halott! Azt hiszed, nem tudom? Azért még szerethetem, nem? Csak azért, mert valaki halott, az ember azért még szeretheti, az istenért! Különösen, ha ezerszer rendesebb, mint akármelyik élő.
– Jó. Most menj és feküdj le! Hol vagy? És kivel?
– Senkivel. Én magam és én.
142. oldal
Viccből a Zabhegyező Holden Caulfieldjaként töltöttem ki a sajátomat, mert abban a félévben az volt a kötelező olvasmány, és ő jutott először eszembe.
3. kazetta, B oldal
| → |
|---|