hógolyó tárgy
Idézetek
Egy hógolyó az arcodon biztosan a lehető legjobb kezdete egy tartós barátságnak.
55. oldal, Első rész: A sírásó kézikönyv - A csók (Ulpius, 2010)
A hírekben még egy svájci ötgyerekes apa is szerepelt, aki hóembert épített a gyerekeivel, s közben az egyiket, a kicsit, véletlenül beledolgozták, beleforgatták a nagy hógolyóba, meg is halt. Őrület.
És akkor itt még a házban pofákat vágnak, hogy én mért nem hóemberezek a gyerekekkel.
73. oldal, Év eleji mondatok (Magvető, 2010)
Zed fölöttem térdelt, egy hatalmas hógolyó volt a kezében, és diadalmasan vigyorgott.
– Szóval hány pontot kapok a snowboard-bemutatóra?
Rámosolyogtam Zedre:
– Mindenképp tízet. Nem is, tizenegyet!
Zed félre dobta a hógolyót:
– Jól van, örülök, hogy egyetértesz.
291. oldal
Joss Stirling: Lélektársak – Sky 88% Találd meg a lélektársad!
– Te most tényleg fejbe dobtál egy hógolyóval?
– Aha, tényleg – színleltem unott arckifejezést.
– Értem…
Azzal lehajolt, és felmarkolt egy kis havat, hogy nekilásson a gyúrásnak.
– Jaj, Tündérmókus – kacagtam. – Nem gondolhatod komolyan, hogy egyáltalán…
Egyenesen az arcomba talált. Hétrét görnyedve kacagott.
Behunytam a szememet, letöröltem a havat az arcomról, és kipislogtam a szememből a maradékot.
– Ennyi. Elkezdődött! – nyúltam bele a hóba, hogy aztán elinduljak felé.
Felsikoltva rohanni kezdett, ahogy az ormótlan hótaposója engedte. Szóval egyáltalán nem gyorsan. Nevetve néztem, és adtam neki egy kis egérutat. Ez volt a legkevesebb, amit megtehettem érte. Elbújt a fák közé, én pedig az apró erdőt megkerülve mögötte kötöttem ki. Figyeltem, ahogy előrefelé leskelődik, aztán folytatja a „fegyvertár” előkészítését. Úgy húsz hógolyó sorakozhatott a térdénél.
Nagyon-nagyon halkan levettem a kabátomat, leterítettem a földre, majd annyi havat raktam rá, amennyit csak lehetett. Felemeltem, beosontam vele a fák közé, és egyre közelebb lopóztam hozzá. Nem hallotta, hogy jövök.
Amikor már elég közel voltam, akcióba léptem, ő újabb hógolyót gyúrt éppen és amíg munkálkodott, kesztyűjének zaja elnyomta a lépteimet. Felemeltem a megtöltött dzsekimet, és az összes havat a fejére borítottam. Sikítva megfordult, és lesöpörte magát. Gyengéden leterítettem a földre, hogy jól megforgassam a hóban. Nevetett és sikoltozott közben.
– Ki a hócsatabajnok? – kérdeztem teljes súlyommal ránehezedve. Még hangosabban kacagott, próbált lelökni magáról.
– Ki az, Grace? Mondd ki, hogy te vagy a hócsatabajnok, Carson! A fagyott tundra nehézsúlyú bajnoka. A legyőzetlen és legyőzhetetlen!
– Tudom – feleltem kacagva. Szájon csókoltam, és felpattantam, hogy őt is talpra segítsem.
Este a Király- vagy a Paulay-utcából hoztak be egy csoportot, és egy fiatal anya az utolsó métereken szökésre szánta magát. Vagy megcsúszott. Mindegy, meglőtték vaktába. Nem halt meg azonnal. A kislányát, aki ránézésre négyéves volt, ott hagyták vele. Az anya elvérzett. Reggel, amikor kivilágosodott, a gyerek élt még. Az anya kabátjának csücskén ült. Várta, mi lesz. Egy nyilas kisfiú megdobta hógolyóval.
224. oldal
– Megyek, és lehógolyózom papót – mondja Erin, és tényleg felvesz egyet az előre gyártott hógolyók közül, aztán beüget a házba.
Azon agyalok, vajon tényleg megdobja-e az öreget, amit büntetlenül meg is tehetne, mert papó úgy szereti őt, ahogy én.
(…) Papó pólója csuromvíz, szóval, a csajom frankón megdobta az öreget.
– Nagyon tüzes egy nőszemély – mondja papó.
– Beszaladt a lakásba, és azonnal tüzelt. Vagyis jegelt – nevet apa.
– Ha lennének lábaim…
– Na, persze! – vág közbe Erin. – Kezd uncsi lenni ez a „lábatlan vagyok” kifogás.
