Hófehérke személy

J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
Rob Thurman: Éjvilág
Jung Chang: Vadhattyúk
Lemony Snicket: A rejtélyes levél
Hobo (Földes László): Bolondvadászat
Stephenie Meyer: Breaking Dawn – Hajnalhasadás
Alex Flinn: A Kiss in Time – Csók, pont jókor
Catherynne M. Valente: The Girl Who Circumnavigated Fairyland in a Ship of Her Own Making
Catherynne M. Valente: Marija Morevna és a Halhatatlan
Kerstin Gier: Smaragdzöld
Katarina Mazetti: A pasi a szomszéd sír mellől
Lily Blake: Hófehér és a Vadász
Chuck Palahniuk: Invisible Monsters Remix
Erlend Loe: Fvonk
Odette Beane: Egyszer volt, hol nem volt – Ébredés
Sarah Mlynowski: Tükröm, tükröm…
Helena Silence: Ezüsthíd
Katri Lipson: A fagylaltos
Soman Chainani: Jók és Rosszak Iskolája
Chris Colfer: A Kívánságvarázslat
Soman Chainani: Itt nincsenek hercegek
Cassandra Clare: Éjfél kisasszony
Gaura Ágnes: Túlontúl

Idézetek

Sheila_7>!

Már láttam is magam előtt: Hófehérkéhez hasonlóan sápadtan és szépségesen feküdnék az ágyamban, a hajam kiterítve a párnán. Gideon ott térdelne mellettem, és keservesen bánná, amit tett, miközben én az utolsó szavaimat suttognám el…
De előbb még sürgősen ki kellett mennem vécére.

21. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Gideon de Villiers · Gwendolyn Shepherd · Hófehérke
1 hozzászólás
Szyszyyy I>!

    – Más. Értem. Hogyan más?
    – Hát, kezdjük azzal, hogy mindig feketében jársz.
    – Mert a fekete ruha nem koszolódik.
    – Alig jössz ki a házatokból.
    – Az emberek itt rám se néznek.
    – A Meseíróversenyre olyan mesét írtál, amiben Hófehérkét felzabálták a keselyűk, és Hamupipőke belefojtotta magát egy kád vízbe.
    – Úgy gondoltam, az jobb befejezés

26. oldal, A Hercegnő és a Boszorkány (Twister Media, 2015)

3 hozzászólás
Hickory>!

– És itt ez a könyv is – csóválta a fejét Hermione. – Bogar bárd meséi… Sose hallottam róla.
– Sose hallottál Bogar bárd meséiről? – hitetlenkedett Ron. – Ezt nem mondod komolyan!
– De, komolyan mondom – felelte meghökkenve Hermione. – Miért, te ismered ezeket a meséket?
– Persze, hogy ismerem!
A meglepő közlés kizökkentette Harryt töprengéséből. Nem hitte volna, hogy van olyan könyv a világon, amit Hermione nem ismer, Ron viszont igen. Ron is csodálkozott – de ő azon, hogy barátai csodálkoznak.
– Ne hülyéskedjetek! Ott az a sok dedós mese, mindről azt mondják, hogy Bogar bárd írta! A szerencse színes szökőkútja.. A varázsló és a pattogó fazék… Nyiszi nyuszi és a locsifecsi fatönk…
(…)
– Elfelejted, hogy mi muglik között nőttünk fel – emlékeztette Hermione. – Egészen más meséket hallgattunk gyerekkorunkban! A Hófehérke és a hét törpét, a Hamupipőkét…
– Az mi, valami betegség? – tudakolta Ron.

117-118. oldal, Albus Dumbledore végrendelete (Animus, 2008)

Fay >!

– Még mindig olyan sápadt vagy, mint egy szabadnapos Hófehérke (…).

443. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hófehérke · Zoe Tree
girlhu>!

A legtöbb gyerek nem sokáig hisz a tündérmesékben. Ahogy elérik a hat-hét éves kort, a sarokba vágják Hamupipőkét és a cipő fetisizmusát, a Három kismalacot és a deviáns építészeti megoldásaikat, Piroskát meg az állatkínzó vadászokat – elfelejtik őket, aztán továbblépnek. És lehet, hogy ennek így kell lennie. Ahhoz, hogy túlélj a mai világban, el kell felejtened a meséket, a hiú ábrándokat. Az egyetlen baj az, hogy ezek nem mindig hiú ábrándok. A mesék néhány eleme talán túlságosan is valóságos, túlzottan is igazi. Lehet, hogy nincs Piroska, de az biztos, hogy van Nagy Gonosz Farkas. Nincs Hófehérke, de Gonosz Mostohából van elég. Nincsenek nevetségesen szőke kistestvérek, de gyerekeket zabáló boszorkány… az igen. Ó, igen.

11. oldal, Első fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hamupipőke · Hófehérke · Piroska
Frank_Spielmann I>!

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Tegnap erre látták Jancsit és Juliskát.
Hófehérke éppen Robin Hooddal sétált.
Bement a városba a Vasorrú Bába,
Fellép a tévében. Kell a pénz lakásra.

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Nagymamához indul kosárral Piroska.
Olvasta a mesét, de vágyik a tilosba.
Mondja a rókának: milyen szép a farkad!
A farkas fejére varázsoljunk szarvat!

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Itt jön Ludas Matyi. Libáját megette.
Hátrányos helyzetű, nem megy egyetemre.
Gyerek marad mindig, hősnek kissé gyenge.
Akárki meglássa, zenész lesz belőle!

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Igyekszik Ludmilla, átvág a tisztáson,
Átugrik könnyedén egy alvó partizánon,
Aknamezőn szökell, le sem ér a lába.
Furfangos Nyeszterka barlangjában várja.

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Elaludt Gulliver, a törpék nem félnek,
Lekötözik gyorsan, amíg fel nem ébred,
"A fülébe ólmot! Az orrába mérget!
Szép hazánk, Lilliput!" – zeng a hősi ének.

Mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő, mesél az erdő!

Bujdosó menekül, recsegnek az ágat,
Műholdon követik, rejteket nem találhat.
Meztelen emberek sírgödrüket ássák.
Kopognak a rögök, de ők már nem hallják.

Mesél az erdő

fióka P>!

Hófehérke csak azért nő, mert a herceg férfi.

194. oldal, V. hableányok

Kapcsolódó szócikkek: Hófehérke
8 hozzászólás
Almost_Zed>!

Rendszerint azért nagyanyám meséi mellett aludtam el. Rengeteget tudott: régi színdarabokból merített. Volt sok állatos és madaras könyvünk is, meg mítoszok, tündérmesék. Idegen országokból való történeteket is olvastunk, Hans Christian Andersen meséit és Aesopus példázatait. Tudtuk a Piroska és a farkas-t, Hófehérke és a hét törpe meg Hamupipőke a barátaim voltak.
A meséken kívül még a gyermekverseket is szerettem. Ez volt első találkozásom a költészettel. Mivel a kínai nyelv a szóhanglejtésen alapszik, a versek nagyon dallamosak. Nagyanyám megbabonázott, ha klasszikus verset mondott, pedig érteni nem értettem. Hagyományos stílusban danázta, hol monoton, hol elnyújtott, hol emelkedő, hol ereszkedő hanglejtésben. Egyszer anyám meghallotta, amint így szavalt i. e. 500 körül született költeményeket. Úgy vélte, nagyon nehezek ezek nekünk, nem értjük, s abbahagyatta volna vele. De nagyanyám erősködött, hogy az értelmüket nem is kell fölfognunk, elég, ha a zenéjüket halljuk.

236. oldal, 11. fejezet (Európa, 1994)

Jung Chang: Vadhattyúk Kína három lánya

Kapcsolódó szócikkek: Hamupipőke · Hans Christian Andersen · Hófehérke
AniTiger P>!

FELÉBREDT! Ez tényleg olyan, mint a Hófehérke! Szent ég! De én nem vagyok herceg. Én csak egy egyszerű srác vagyok Amerikából – egy totál hercegmentes országból –, és mégis felébredt.

64. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hófehérke
deardurr >!

– Hófehér – kérdi –, hozzám jössz feleségül?
Hú!
– Komolyan kérded? – Hófehér felvonja a szemöldökét. – Hisz alig öt perce találkoztunk.
Mond valamit ez a lány. És még csak tizenhat éves. Őrült fiatal a házassághoz, legalábbis az én világomban.
– És nem is ismerlek valami jól – folytatja Hófehér. – Vagyis… tényleg kővel hajigáltad az embereket?
– Mi? Dehogy! – tiltakozik Trevor. Elpirul. – Hát… talán. De akkor még csak kétéves voltam. Meg tudsz bocsátani?
Hófehér balra hajtja a fejét.
– Semmi gond. Én is elkövettem néhány butaságot, amikor kicsi voltam. Egyszer ragasztót kentem a mostohaanyám hajkeféjére.

157-158. oldal, Huszonegyedik fejezet, Még lebegve (Móra, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Hófehérke
4 hozzászólás