Hóborc személy

J. K. Rowling: Harry Potter és a Titkok Kamrája
J. K. Rowling: Harry Potter és a Főnix Rendje
J. K. Rowling: Harry Potter és a bölcsek köve
J. K. Rowling: Harry Potter és a Tűz Serlege
J. K. Rowling: Harry Potter és az azkabani fogoly
J. K. Rowling: Harry Potter és a Halál ereklyéi
J. K. Rowling: Harry Potter és a Félvér Herceg
J. K. Rowling: Harry Potter og Halvblodsprinsen
Abbi Waxman: Egy könyvmoly élete

Idézetek

Pandalány P>!

– Nini! Icipici Pottiputyi!

218. oldal, Umbridge professzor (Animus, 2003)

Kapcsolódó szócikkek: Hóborc
Miamona>!

– Nem láttál errefelé valakit aznap este? – kérdezte Harry.
– Nem figyeltem – felelte drámai hangon Myrtle. – Hóborc annyira kiborított, hogy meg akartam ölni magam. Aztán persze eszembe jutott, hogy már… hogy már…
– Hogy már meghaltál – segítette ki Ron.
Myrtle felzokogott, majd a levegőbe emelkedett. Fejest ugrott a vécécsészébe, fél vödörnyi vizet fröcskölve látogatóira.

149-150. oldal, A felirat a falon (Animus, 2001)

1 hozzászólás
madárka>!

– Nem figyeltem – felelte drámai hangon Myrtle. – Hóborc annyira kiborított, hogy meg akartam ölni magam. Aztán persze eszembe jutott, hogy már… hogy már…

150. oldal

Mákostészta>!

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

A gyengélkedő kellős közepén két házimanó birkózott a padlón. Az egyik egy összement barna pulóvert és számos gyapjúsapkát viselt, a másik csupán egy piszkos rongyot, ágyékkötő módjára a derekára csavarva. Aztán újabb visszhangzó pukkanás hallatszott, és a manók fölött megjelent a levegőben Hóborc, a kopogószellem.
– Látom, amit látok, Potti! – mutatott megjátszott szemrehányással a verekedőkre, aztán harsogva elkacagta magát. – Civakodnak a picikék! Mirci-morci, csihi-puhi…
– Sipor nem fogja sértegetni Harry Pottert Dobby előtt, nem bizony, különben Dobby befogja Sipor száját! – visította az egyik manó.
– …rigi-rugi, körmi-karmi! – harsogta nagy vidáman Hóborc, s hogy még jobban felbőszítse a manókat, krétadarabkákkal kezdte dobálni őket. – Sziri-szuri, biki-böki!
– Sipor azt mond a gazdájáról, amit akar, és micsoda gazda ez, sárvérűek mocskos barátja, jaj, mit szólna szegény Sipor úrnője…
Hogy mit szólna Sipor úrnője, az már nem derült ki, mert Dobby ekkor Sipor szájába vágta bütykös kis öklét, megszabadítva őt vagy fél tucat fogától. Ron és Harry kiugrottak az ágyból, és nagy nehezen szétválasztották a verekedőket. Azok azonban továbbra is rugdostak és csapkodtak egymás felé, a lámpa körül röpködő Hóborc meg rikoltozva biztatta őket:
– Ujjacskát a nózijába! Szaggasd meg a fülecskéjét!

399. oldal, Tizenkilencedik fejezet - Manónyomozók (Animus, 2006)

mcborzaska>!

– A pattanásost kihagytad – sziszegte a fülébe Hóborc.
Hisztis Myrtle keservesen zokogva kimenekült a teremből. Hóborc nyomban utána eredt.
– Ragyás Myrtle, ragyás Myrtle! – csúfolódott, és penészes mogyorót hajigált a lány után.

129. oldal

Hippoforaccus>!

A nagyteremben felállított tizenkét karácsonyfán díszek egész arzenálja függött, a világító magyalbogyóktól az igazi, huhogó aranybaglyokig, a lovagi páncélokat pedig egy furfangos bűbájjal rávették, hogy karácsonyi dalokat énekeljenek, ha valaki elmegy mellettük. Mindenki egyetértett abban, hogy maradandó élmény meghallgatni a „Mennyből az angyal”-t egy üres sisak előadásában, ami a szövegnek csak a felét tudja. Fricsnek többször el kellett kergetnie Hóborcot, aki azzal szórakozott, hogy bevette magát egy-egy páncélba, és maga költötte, otromba szövegeket kornyikált a kihagyott sorok helyén.

374. oldal, A váratlan feladat (Animus, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Argus Frics · Hóborc · karácsonyfa · Mennyből az angyal
R_Kingaa>!

– Hóborc – morogta rekedten –, a Véres Bárónak jó oka van rá, hogy láthatatlan maradjon.
A szellem kis híján a földre pottyant ijedtében. Mikor összeszedte magát, alázatosan leereszkedett a lépcsőfokok fölé.
– Jaj, bocsánat, báró úr. Az én hibám, nem láttam fővérességedet… Hogy is láthattam volna, hiszen láthatatlan!

253-254. oldal, 16. fejezet - A csapóajón túl

Kapcsolódó szócikkek: Harry Potter · Hóborc
imma P>!

Harrynek elakadt a lélegzete, és ezzel nem volt egyedül. A hátsó falon át vagy húsz kísértet libegett be a szobába. A szürkésfehér, félig átlátszó lények beszélgetésbe mélyedve úsztak át a szobán, jószerével ügyet sem vetve a gólyákra. Úgy tűnt, vitatkoznak valamiről. Egyikük, egy köpcös szerzetesnek tűnő kísértet, így szólt társaihoz:
– Azt mondom, borítsunk fátylat a múltra. Adjunk neki még egy esélyt…
– Ugyan már, kedves Fráter, hány esélyt adjunk még Hóborcnak? Szégyent hoz valamennyiünkre, ráadásul még csak nem is tisztességes kísértet…

111. oldal

Timi98>!

Hóborc volt az iskola kopogószelleme; maga a vigyorgó, röpködő veszedelem, aki létezése egyetlen céljának a zűrzavarkeltést és mások bosszantását tekintette.

121. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hóborc
Szusziixx>!

– Tudom, hogy itt vagy, akkor is, ha nem látlak. Mi vagy te, szellemecske, kósza lelkecske vagy csúnya-rosszcsont nebulovacska?
Beszéd közben felemelkedett a magasba, és onnan pislogott le arra, ahol a jövevényeket sejtette.
– Szólnom kellene Fricsnek. Úgy bizony, szólnom kellene neki, hogy láttam valakit, akit nem láttam.

253. oldal, A csapóajtón túl (Animus, 2001)

Kapcsolódó szócikkek: Hóborc