hó tárgy
Idézetek
Hideg volt. A jóisten a torkát köszörülte, és ritkás hópelyheket krákogott ki a piszkosszürke égből.
II. kötet, 282. oldal (Európa Könyvkiadó, 2012)
Télen, ha akarta, a régi sírkövön el tudta olvasni a nevet. Ismerte a módszert, a temető mellett lakott. Ha van hó, simogatni kell a sírkövet, a sírkőnek nem fáj a feledés, el kell oszlatni a havat rajta. Daru ráncolja a szemét, akár egy öreg kőfaragómester. A keze platni. A szív sem fáj ilyenkor. A szív nem érez munka közben. A név kunkori vágataiban megül a hó, kifehéredik a halott neve. Ismeretlen a halott, ismeretlen a neve.
60-61. oldal
Már nem esett a hó, de nagy halmokban borította a kertet, a parkban is mindent betakart. Olyan volt, mint egy vastag, fehér pehelydunyha. A Cseresznyefa utca fáinak csupasz ágait villogó hóréteg fedte; a park máskor kecses zöld kerítése most fehér volt és gyapjas.
267. oldal, IX. Nellie-Rubina
A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.
21. oldal
(…) egyszer csak előttem volt egy 34 évvel korábbi kép, amint állok abban az utcában, ahol felnőttem – néhány méterre lehettem a házunktól; az egészet így kell elképzelni: Tél van és hideg, mínusz valamennyi, az ég tiszta, süt a nap, és én kint állok az utcán, nem is tudom, mit keresek kint, aztán rájövök, semmit, mert csak állok ott és nézem a havat, nézem a jeget, nézem az eget, érzem a hideget, és elfog egy előtte soha nem tapasztalt érzés, közben az jár a fejemben, milyen jó, hogy mindezt láthatom, hogy mindezt érezhetem, milyen jó, hogy élek.
291-292. oldal