hó tárgy

Esik a hó

Szárnya van, de nem madár,
repülőgép, amin jár,
szél röpíti, az a gépe,
így ül a ház tetejére.
Ház tetején sok a drót,
megnézi a rádiót,
belebúj a telefonba,
lisztet rendel a malomban.
Lisztjét szórja égre-földre,
fehér lesz a világ tőle,
lisztet prüszköl hegyre-völgyre,
fehér már a város tőle:
fehér már az utca
fehér már a muszka,
pepita a néger,
nincs Fekete Péter,
sehol
de sehol
nincs más
fekete,
csak a Bodri
kutyának
az orra
hegye –
de reggel az utca, a muszka, a néger,
a taxi, a Maxi, a Bodri, a Péter
és ráadásul a rádió
mind azt kiabálja, hogy esik a hó!

Szeretem, amikor reggel kinyitom a szemem, és hirtelen fogalmam sincs, miért tűnik másnak a világ. Aztán leesik: minden csöndes. Nem dudálnak a kocsik. Nem járnak a buszok. Az ablakhoz szaladva pedig látom, hogy mindent fehér takaró borít. A járdát, a fákat, a parkoló autókat, a párkányokat. És ha ez tanítási nap történik, és kiderül, hogy nem kell iskolába menni – nos, nem számít, hány éves vagyok, állati jó érzés fog el. Soha nem leszek az a felnőtt, aki esernyővel szitkozódva botorkál a hóesésben. Soha.

174. oldal

Esett a hó már három napja, és betakarta a világot. Betakarta a földet és lefüggönyözte a látóhatárt, és hogy mi volt mögötte vagy alatta, azt látszólag nem lehetett tudni.

98. oldal

A hó csak annyit jelent, hogy túl hideg van ahhoz, hogy eső essen.

21. oldal

     – Hééé! – kapta fel Virág a fejét, és az égboltra meredve pislogott. – Esik a hó!
    Mindannyian felnéztünk: az eget összefüggő, szürkésfekete felhőtakaró borította, amiből gyéren szállingózni kezdett a hó. Hivatalosan is beállt a tél, és lefagyott ujjakkal, a földön elolvadó pelyheket bámulva rájöttem, még soha nem tudtam magam mögött szomorúbb őszt. Nem. Még tizedikben sem. Akkor Cortez járt valakivel, és semmit nem tehettem. Idén velem akart járni. És elszúrtam.

355. oldal, November 30., kedd (Ciceró, 2011)

Csak hó és fagy. Túl sok van mindkettőből. A tavasz még olyan messze van. A tél csak húzódik és húzódik tovább, remény sincs rá, hogy egyszer véget ér. Minden dermedt, lelassult, unalmas. Otthon hideg van, az utcán hideg van, a suliban is hideg van.

21-22. oldal

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

94. oldal

Olyan szép az érintetlen havas táj, mint valami hatalmas fehér kelme.

57. oldal