hívő fogalom

Allen Paul: Katyń
Paul Feyerabend: A módszer ellen
Ferenc pápa: Laudato si’
Gömöri György: Az ajtó monológja
Száraz Miklós György: Osztozkodók

Idézetek

Chöpp>!

Anyám vallásos volt, de engem nem nevelt hívőnek. A hitet nem lehet tanulni, mondta, csak a képmutatást. „Aki képes hinni, az magától és magában fedezi fel az Istent.”

116. oldal

Kapcsolódó szócikkek: hit · hívő
Kek P>!

A feleség, Léna, már a forradalom idején nőtt fel, és kommunista neveltetést kapott. Az első karácsonykor látta anyámat és a nagymamát imádkozni, és azt mondta: „Mutatok maguknak valamit.” Behívta őket a hálószobába, ahol egy Lenin-arckép függött a falon. Levette, megfordította, és látták, hogy a hátára egy Szűz Máriát és a Gyermek Jézust ábrázoló ikont ragasztott. Azt mondta: „Ha imádkozni akarnak, itt is megtehetik.” Nyilvánvalóan nem volt hívő ember, de röstellte kidobni az ikont, ezért azt a megoldást választotta, hogy a Lenin-kép hátuljára ragasztja. Azt hiszem, ez az egyszerű eset sokat elmond az egész rendszer bonyolultságáról. Soha nem lehetett tudni, ki a hívő, és ki nem.

166. oldal (Élet a sztyeppén)

Allen Paul: Katyń A sztálini vérengzés és a lengyel feltámadás ígérete

Kapcsolódó szócikkek: hívő
Morpheus>!

    (1) A tradíciók se nem jók, se nem rosszak, egyszerűen csak vannak. […]
    (2) Egy tradíció csak valamely más tradícióval egybevetve tesz szert kívánatos és nemkívánatos tulajdonságokra, azaz ha azt olyasvalaki veszi szemügyre, aki egy másik tradíciót képvisel, és aki a világot a saját értékei szemszögéből nézi. Az ilyesfajta résztvevők projekciói objektívnek látszanak, a projekciókat leíró állítások pedig objektívnek hangoznak, mert sehol nem említik föl bennük magukat a résztvevőket, illetve azt a tradíciót, melyet kivetítenek. Ám ezek a projekciók és állítások szubjektívek, mert függenek a képviselt tradíciótól, és attól, hogy miként használják e tradíciót a képviselői. A szubjektivitásra rögvest fény derül, amint tudatosul a résztvevőkben, hogy a különböző tradíciókban különböző ítéletek születnek. […]
    (3) (1) és (2) a relativizmusnak pontosan azt a fajtáját implikálja, melyet úgy tűnik, már Prótagorasz is a védelmébe vett. A prótagoraszi relativizmus értelmes, mert nem kerüli el a figyelmét a tradíciók és értékek pluralitása. És civilizált, mert nem föltételezi, hogy a magunk szűk környezete a benne uralkodó szokásokkal egyetemben a világ közepe.
    (4) Minden tradíciónak megvannak a maga sajátos módszerei arra, hogy híveket szerezzen. Egyes tradíciók szemügyre veszik ezeket a módszereket, és csoportról csoportra megváltoztatják őket. Mások magától értetődőnek tekintik, hogy csak egy módon bírhatják rá az embereket nézeteik elfogadására. […]
    (5) […] egy történeti folyamat megítélésében támaszkodhatunk egy még nem specifikált és nem is specifikálható gyakorlatra is akár. Vagyis ítéleteinket és cselekedeteinket alapozhatjuk olyan normákra, melyek nem specifikálhatók előzetesen, mert azoknak az ítéleteknek (cselekedeteknek) a nyomán fogalmazódnak meg, amelyeket irányítani hivatottak, és cselekedhetünk normák nélkül is, egyszerűen természetes hajlamainknak engedelmeskedve. […] Normákat – szellemi mérőeszközöket gyakran azért kell kitalálnunk, hogy megérthessünk új történeti helyzeteket, amiképpen újabb és újabb mérőeszközöket is azért találunk ki, hogy értelmezhessünk újonnan előadott fizikai szituációkat.
    (6) Következésképp a kollektív döntéshozatalnak legalább két módja van. E két lehetőség irányított, illetve nyitott eszmecserének fogom nevezni a továbbiakban.
    Az első esetben a résztvevők némelyike vagy mindegyike valamilyen pontosan körülírt tradíciót képvisel, és csak azokat a válaszokat fogadja el, amelyek összeegyeztethetők e tradíció normáival. Ha az eszmecsere valamely résztvevője még nem kötelezte el magát a kérdéses tradíció mellett, akkor a többiek megkörnyékezik, és addig zaklatják, győzködik, „nevelik”, míg el nem szánja magát a csatlakozásra – és az eszmecsere csak ezután veszi kezdetét. A nevelés nem része azoknak a vitáknak, melyek során a döntések megszületnek; egy jóval korábbi stádiumban zajlanak le, és garantálja, hogy a felnőtt később majd megfelelő viselkedést tanúsítson. […]
    A nyitott vita ellenben a pragmatikus filozófia útmutatását követi. A felek képviselte tradíció kezdetben körvonalazatlan, a vita folyamán ölt alakot. A résztvevők megpróbálják megérteni egymás észjárását, viselkedését és észlelésmódját, s ezenközben olyannyira belehelyezkednek egymás világába, hogy tulajdon világfelfogásuk, eszméik, észleléseik akár teljes egészében is átalakulhatnak – egy új tradíció részeseiként új emberekké válnak. A nyitott eszmecsere résztvevői tisztelik partnerüket, legyen bár az egyetlen személy vagy egy egész kultúra. […] A nyitott vitának nincs szabálygyűjteménye, bár alkothat szabályokat, és nem követ semmiféle logikát, jóllehet előrehaladtával a logika új formái rajzolódhatnak ki. A nyitott vita kapcsolatot teremt a különböző tradíciók között, és ilyenformán felülemelkedik a (3) és (4) pontban implikált relativizmuson. Ám a mód, ahogyan ennék szerét ejti, nem objektivizálható, mert előre nem látható formában függ a mindenkori (történeti, pszichológiai, anyagi) feltételektől.

522-526. oldal

nagytimi85>!

200. […] Mindenesetre fel kell hívni a hívők figyelmét, hogy hitükhöz következetesen éljenek, tetteikkel ne mondjanak ellent hitüknek, buzdítani kell őket, hogy újra nyíljanak meg Isten kegyelme előtt és merítsenek a szeretetről, az igazságosságról és a békéről vallott legmélyebb meggyőződéseikből.

Ferenc pápa: Laudato si’ Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája

Kapcsolódó szócikkek: béke · hit · hívő · igazság · szeretet
Zoli_aki_Márk>!

Hit, remény, pártprogram

Vajon mi kötelezhet arra,
hogy elhiggyünk hiedelmeket?
Mennyire volt szent a szerzetes, ha
korbáccsal térített bennszülötteket?
Miért tiszteljünk hamis ereklyét,
mit ódon templom méye rajt,
Tamás aposotlnak azt az ujját,
amivel Krisztus sebéhez érhetett?
Boldogok a feltétlen-hívők,
mert övék a Felhőkakukkvára,
míg remények mannáját szórja le a Párt
a képzelt jövő üres asztalára.

2013 decemberében

54. oldal - EGY HONTALAN ÉNEKE (Orpheusz, 2017)