!

Hiraga személy

James Clavell: Gajdzsin

Idézetek

>!
maneki_neko

Hiraga sem lakott még jól, de japán szokás szerint csak csipegetett. Szoktatta magát, hogy kevéssel is beérje: több a szűk esztendő, mint a bővelkedő; ugyanígy szoktatta magát a hideghez és a fájdalomhoz is: többször van hideg, mint meleg, jobb, ha nem éri készületlenül az embert. A kevés jobb a többnél.

23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hiraga
>!
maneki_neko

– Templom jó és magyarázatod is – felelte Hiraga, de magában még mindig nem tudta elrendezni sem a Tyrer által szolgáltatott információkat, sem azt a döbbenetes látványt, ahogy ezek a felnőtt emberek – köztük két visszataszító nőszemély – együtt énekelnek, hol felállnak, hol leülnek, áhítatosan mormolják imáikat, meghajtják fejüket ez előtt a roppant furcsa istenük előtt, aki, mint Tyrer a mise után elmagyarázta, voltaképpen három lény: az Atya, a Fia – akit keresztre feszítettek, akár egy közönséges bűnözőt – meg egy kami.
– Szó ka? – Hiraga nem értette. – Szóval, Taira-szan, egy nő, akit neveznek Szűz Mária, és aki nem isten, van neki fia, aki isten, de asszony nem isten, asszony párnázik kamival, aki nem isten, csak van istennek szárnyas hatamotója, de ő nem férj asszonynak, asszonynak isten sem férj, csak apa, szóval asszony fiának nagyapa. Neh?

23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hiraga · Phillip Tyrer
Hirdetés
>!
maneki_neko

Mielőtt Hiraga megakadályozhatta volna, Tyrer felcsippentette és bekapta a zöld tormahalmocskát. Mintha tüzet nyelt volna: elakadt a lélegzete, könnybe lábadt a szeme, szinte nem is látott. A perzselő érzés csak lassan múlt el.
– Uram, egek! – mondta Hiraga, ahogy Tyrertől tanulta, s próbált nem nevetni. – Vaszabe nem étel, csak kell kicsi szójaszószba, hogy csípős legyen.

23. fejezet

Kapcsolódó szócikkek: Hiraga · Phillip Tyrer