Himalája helyszín
Idézetek
Összeállítottunk három hétre való készletet, és a közeli Mana faluból felvettünk néhány embert teherhordónak. A manaiak igencsak viharedzett férfiak – pompás teherhordók, akik kitűnően mozogtak a nehéz terepen. Szörnyen független volt a természetük, és keményen ragaszkodtak a jogaikhoz: rendíthetetlenül hittek a négyórás munkanapban, melynek szüneteiben hosszasan szívták a közös pipát. Egyszerű, nehéz háziszőttes gyapjúruhát viseltek, amelyet állandóan varrogatni kellett, de ritkán vagy sohasem mosták ki. Lábukra otromba bőrcipőt húztak, de ha nehéz terepre értünk, levették, és mezítláb jártak.
143. oldal, Irány a Himalája (Gondolat, 1982)
Azoknak az olvasóknak a kedvéért, akik nem a Himalája-régió térképe fölé hajolva töltötték az iskolás éveiket – vannak egyáltalán ilyen emberek? – Bhután egy kis ország Nepáltól keletre, Tibettől délre és Bangladeshtől kissé északra. Az a fajta hely, ami könnyen elkerülhette a figyelmed, ha a sonka a szendvicsedből éppen rossz helyre esett a térképen. Ugyanezt elmondhatjuk Európa országainak legalább a feléről, de Bhutánt kihagyni óriási hiba lenne, mert ez, egészen egyszerűen a legközelebbi hely a földi mennyországhoz.
Egy mindentől távoli, érintetlen királyság, az áthatolhatatlan Himalája hegyvonulat mögött. Az 1960-as évekig Bhutánnak nem volt saját valutája, telefonvonalai, és a televízió is csak 1999-ben ért el ide. Az emberek figyelme sokkal inkább fordult a belső értékeik gondozására, semmint a materiális jólétre. Maga Bhután királya volt az, aki az 1980-as években a nemzet haladását bruttó nemzeti összboldogságban mérte bruttó nemzeti össztermék helyett. Az ország teli arany tetejű templomokkal, amelyek a legvalószínűtlenebb sziklaszirteken helyezkednek el, és ahol imazászlókat csapkod a szél a mély, hegyi szakadékokban, és a szerzetesek kántálása tölti be a tömjénszagú hetedik századi templomokat – Bhutánt a varázslat ereje hatja át.
226-227. oldal
A Himalájában ragyogó évszak a tavasz: a rizsföldek zöldje uralja a völgyeket, kissé feljebb pedig virágoznak a rododendronbokrok.
250-251. oldal
Sok a különös, felkavaró párhuzam a film és a valós élet között. Először is Jack Nicholsonról mindig a Száll a kakukk fészkére jut eszembe, arról pedig Ken Kesey, és képzeletben már vissza is jutottam az Oregoni Egyetemen töltött napjaimhoz. Másodszor, a Jack Nicholson által megformált karakter bakancslistáján előkelő helyen szerepel a Himalája, ez pedig képzeletben azonnal Nepálba visz.
Phil Knight: A Nike-sztori 92% A legendás márka alapítójának önéletrajza
→ |
---|
– Maga gurk?
– Igen.
Gena tudta, hogy kik a gurkok. A Himalájában lakó hegyi törzs. A brit gyarmatosítók közülük verbuváltak Commandos néven olyan osztagokat, amelyeket kivételes kegyetlenségre neveltek.
163. oldal (Móra, 1978)
Magyarországon a hegymászás úgysem annyira elismert sport, hogy a hallgatóság tudja, mi a lényegi különbség a Cso-Oju és a K2 közt.
[…] de volt velük egy laptop, ami abban az időben még nem volt alapfelszerelés a hegyen. A gép DVD-lejátszójának köszönhetően a Himalája közepén tekinthették meg A sólyom végveszélyben című filmet, amiben amerikai katonák szomáliai lakosokat mészárolnak, valamint egy Jackie Chan-mozit, amiben a kínai srác más kínaiakat pofoz, és egy olyan filmet, amiben Brad Pitt nem rugdos meg senkit, de hosszú időre Tibetben ragad.