Hieronymus Bosch személy

Ha Hieronymus Bosch vagy Brueghel 2008-ban él, nem örömlányokat fest, akiket csontvázak erőszakolnak meg, nem férfiakat, akik vijjogva hullanak az ördög serpenyőjében fortyogó olajba, még csak nem is kísértetseregeket, amelyek támadást indítva mindent letarolnak, hanem Stentofte betonrengetegét. Ha azt hiszed, a pokol nem létezik, ülj fel egy Stentoftéba tartó B jelzésű vonatra.

18. oldal

[…] a képzőművészeknek igaza volt, szó szerint végig igazuk volt. A mögött, amit régebben „valóság”-nak neveztünk, mindig ott bujkált egy escheri, egy boschi, egy munchi tény –, szörnyűségek nyüzsgő, absztrakt zűrzavara, amely csak arra várt, hogy végre felforduljon a civilizáció köve, és előbukkanhasson alóla.

12. oldal 18. nap: Szavak

miért mosolyogtál
lejárt útlevéllel?
Hieronymus Bosch Úr
megtisztel nevével

lidércálomba ébredsz
visszaforgó vekker
jársz magadban körbe
lejárt szerelemmel

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

    Aztán itt van Hieronymus Bosch, aki a szerzetesek lucskos álmait festette. Ilyet csakis nagyon józan ember tud festeni. Oda-vissza ismerni kellett hozzá a beteg elme minden gondolatát. Aki igazán beteg, az csak belülről látja, nem tudja megírni vagy megfesteni, csak élni tudja. Boschból csak úgy árad a különlegesen csomagolt erotika a szentfazekak számára. Krisztusra, ő aztán ismerte a közönségét!
     – Adrian testvér, tedd le a korbácsot, Damien testvér, vedd le a csuhád, Xavér testvér, rakd el a farkad! Gyertek, nézzétek, mit festett nekünk Jeromos, Isten nagyobb dicsőségére!

170. oldal XII. Nyakig a szarban

I.
Kamasz angyal vagyok.
Ne haragudjatok, se mást őrizni, sem elbukni nem tanultam meg még.
Egy kamasz ördögbe vagyok szerelmes,
bár nincs nemem. Higgyétek el:
ez a legeszményibb szerelem,
mert csupa vágy az elérhetetlenért.
Amit elértél, már nem a tied.
Nem akarok elérni semmit:
nem akarom, hogy ne legyen mire vágynom.
Chagall-szárnyú angyal vagyok.
Bosch-pofájú ördögbe szerelmes.
Csak egy helyet adjatok a háztetők felett.

II.
Helyet a háztetők felett! És varázsos szemet, parázs-
szemet, hogy bekukkantson a
családi szentélyekbe, mint Lesage
sánta ördöge, s undorát
kötvén, Belzebúbnak, csokorba,
kívánkozzék vissza a meghitt
tűzhelyhez: haza, a pokolba.

III.
S a föld fölül s a föld alól
vissza a földre – ez a próba!
Végignézni az emberi
történetet, eme karóba
húzottat, s mégis itt maradni
és megmaradni, mert hiszen
olyan ólomsúlyos az élet.
És nem könnyű meghalni sem.
– Kamasz angyal-

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

    Ekkor úszott ki a telihold a felhője mögül, hogy még többet felfedjen. A méretek brutális demokráciáját: a hatalmas, éles csőrű vörösbegyeket és a törpe elefántokat; a miniatűr dinoszauruszokat, a gigantikus csótányokat és meztelencsigákat. És mind lázasan tevékenykedett. Kopuláltak és harcoltak, károgtak és visítottak. Mint amit az amfetamintól hajtott punkok és orgiázó rómaiak hittek, hogy csináltak, de ezúttal igazából. Ez volt az a pillanat, amikor Hieronymus Boscht hirtelen tűéles tekintetű realistának kezdtem látni. Egy gorilla egy hisztérikus, bégető fácánon lovagolt, miközben két óriási, vigyorgó béka elismerően lihegett, egy másfél méteres mosómedve pedig a hátsó lábain állva nézte őket, miközben sima, csöpögő mancsait nyalogatta, és a lábai között tisztán látszott hatalmas erekciója. Három óriási házi macska csócsálta egy feltépett gyomrú skorpió gusztustalan belsőségeit, miközben annak fullánkja még mindig ott vonaglott a fejük felett.

133-134. oldal, 10. nap: Prokrusztész ágya

Kiskoromban én is szerettem azt képzelni, hogy a Spice Girls tagjai együtt járnak bulizni, és egy ágyban alszanak, összebújva, de ezt a szappanbuborékot ki kell pukkasztanom: a média berkein belül nehezebb igaz barátra lelni, mint önfeledten felkacagni egy Bosch-festmény előtt állva.

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

JOYCE MANSOUR VERSEI

Joyce Mansour egyiptomi származású költőnő, született 1928-ban, Angliában, Bowden városban. Főként Franciaországban él, verseit franciául írja. A költészet mellett magasugró és távgyalogló sportbajnoknő volt. A szürrealista művész-csoportba tartozik, de jellege inkább pop-art. Verseinek majdnem egyetlen témája, szerelem helyett, a szeretkezés, mely nála teljesen testi, érzelmek és személyiség nélküli, sportszerűen öncélú aktus. Sportként éli a szerelmet, a költészetet, a szociális részvétet, mindent; de kimondja azt is, hogy a szórakozást majdan félbeszakítja az elkerülhetetlen halál. Ez a költőnő a fogyasztói társadalom produktuma, illúziók nélkül, ellenszegülés szándéka nélkül. Állandó nemi gerjedelme egyrészt csupa lángolás, másrészt a biológiai pontosságú megjelenítés tudományos részvétlensége, fagyossága. „Láz” című versében a közösülés állapotában fekvő testét szinte röntgensugárral átvilágítva belülről mutatja. Forró-fagyos, szemérmetlen, kíméletlen érzékisége borzongató, riasztó, és még ijesztőbbé teszi kísérteties fantáziája, vacogó félelme, támadó kegyetlensége, önmagát és másokat nem kímélő szakadatlan gúnyja, humora, melyet csak a szenvedők iránti részvét enyhít. Ez a rohanó, emésztő és önemésztő gyönyörhajszolás nem Epikurosz nyugalmas, természetes, pogány élvezet kultusza, inkább Hieronymus Bosch-i haláltánc, nem akar szirénmódon csábítani, hanem sokk-ütést mérni. Végső fokon moralista: az „élvezzünk, míg meg nem halunk” folytonos megjelenítése tulajdonképpen ítélet önmaga és saját világa fölött.
Itt közölt verseit „La Poésie Surréaliste”, Paris, 1964, Seghers kiadású antológiából fordítottam.

70. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Album

Senki nem halt meg a családban szerelemtől.
Volt, ami volt, de semmi mítosznak való.
Szárazkór Rómeói? Torokgyík Júliái?
Némelyek még a gyarló aggkort is megérték.
Senki sem pusztult bele, hogy nem érkezett
válasz egy könnyekkel öntözött levélre!
Végül mindig beállítottak a szomszédok
rózsákkal, cvikkerekkel.
Senki sem fulladt a kombináltszekrénybe,
mikor a szerető férje betoppant!
Fűzők, köpenykék, fodrok miatt senki
nem maradt le a fotográfiákról!
A lelkekben soha az ördögi Bosch!
És pisztollyal a kertben sem, soha!
(Végezték fejlövéssel, de más okokból
és tábori ágyon.)
Ezt itt, révült kis kontyával és
mint bál után, aláárkolt szemekkel
nagy vérfolyás ragadta el ugyan,
de nem miattad, táncos, nem bánatában.
Talán valaki még a dagerrotípiák előtt –
de az albumban lévők közt, tudtommal senki.
A bú derűre fordult, napra nap telt,
és ők, vigasztalódván, náthában haltak meg.

(Csordás Gábor fordítása)

64. oldal