Hesztia személy
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hesztia (a rómaiaknál Vesta) a görög mitológiában a tizenkét főisten egyike, Rheia és Kronosz legidősebb gyermeke. Hesztia a családi tűzhely védőistennője, a házias élet, a családi élet védője volt. Az ókori Hellász egyik legtiszteltebb papnője volt, akinek szentélyei minden városban álltak. Az összes olümposzi közül a legszerényebb, és legudvariasabb isten volt. Nem vágyott hatalomra, az Olümposzon sohasem volt saját trónja – viszont ő őrizte a szent lángot a megszentelt hegyen: ezt a lángot lopta el Prométheusz az embereknek. Miután a tűz lekerült a földre, Hesztia szentélyévé vált minden tűzhely, eképp a házak kemencéi és kandallói is.
Így jutott be Hesztia minden családi fészekbe. Egy alkalommal saját testvére, Poszeidón és Apollón udvarolt neki, azonban a vitát elkerülendő Hesztia megesküdött Zeusznak, hogy örök életében megőrzi szüzességét. Ezért Hesztia papnői is szűzies életre vállalkoztak. Minden városban nagy tisztelet övezte papnőit, ugyanis az istennő szentélyében őrizték a szent lángot, és a görögök hite szerint ha ez kialudt, az bajt és pusztulást hozott a városra.
A gyarmatosítás időszakában a kirajzó hajóhadak saját városuk lángját vitték fel a fedélzetre, és az újonnan alapított város tüzét ezzel a fáklyával gyújtották meg. Hesztia szentélyeit prütaneiónoknak nevezték.
A görög mítoszokban, hőskölteményekben nem szerepel; hivatalos állami kultusza nem volt.
Idézetek
– Hermész azt mondta, Akhilleusz átkát viseled magadon! Hesztia is ezt mondta! Ugye nem?! Ugye nem fürödtél meg a Sztüxben?!
– Maradjunk a témánál!
– Percy, megfürödtél, vagy nem?
– Ööö… egy kicsit megmártóztam.
148-149. oldal, 9. Két kígyó megmenti az életem
Héra és Démétér aggodalmasan nézett össze.
– Ööö, férjem – szólalt meg Héra. – Minden… rendben?
– Fáj a fejem! – bömbölte Zeusz. – De rettenetesen!
A világegyetem ura szemléltetésképpen a palacsintájába verte a fejét, amitől a palacsinta meg a tányér apró darabokra hullott, és az asztal is megrepedt, a migrén azonban egy szemernyit sem csillapodott.
– Aszpirint? – vetette fel Apollón. (Ő volt a gyógyítás istene.)
– Egy csésze finom teát? – javasolta Hesztia.
– Ha akarod, én meglékelem a koponyádat – ajánlkozott Héphaisztosz, a kovácsisten.
220. oldal
Nem azt mondtam, hogy tökéletes megoldás volt, de az adott helyzetben a legjobb
94. oldal