Hésziodosz személy
Idézetek
Hésziodosz (kb. i. e. 700-600), a nyugati világ első ismert költője a világtörténelmet így osztja fel: az aranykor ezüstkorba, majd rézkorba vált át. Ezután következik a hősök kora. Ekkor játszódnak a félistenek és a Perszeuszhoz, Héraklészhez és Thészeuszhoz hasonló hősök kalandjai, nem beszélve Iaszónról és az argonautákról. Ezt viszont a szörnyű vaskor követi, a sötét századok, amikor „az ököljog a törvény”. A bronzkori mulatozásnak vége, és kezdődik a másnaposság.
A régi, gazdag európai bronzkori kultúrát sújtó hirtelen változások mögött részben az egyre hidegebbre és szárazabbra forduló éghajlat áll.
84-85. oldal Üdv a holocénban
Számunkra az óceán ma egy tenger vagy tengerek rendszere; a görögök körkörös folyónak látták, mely körbefogja a földet. Minden víz belőle indul ki, neki ellenben nincs se forrása, se torkolata. Egyszersmind istennek vagy titánnak is tartották, mégpedig talán a legrégebbinek, mert az Íliász XIV énekében „első nemző”-nek nevezi Ókeanoszt az Álom; az Istenek születésé-ben azt írja róla Hésziodosz, hogy az óceán az ősatyja a világ valamennyi – szám szerint háromezer – folyójának, melyek közt az Alpheioszé és a Nílusé az elsőbbség. Egy dús szakállú öregember a szokásos ábrázolása; néhány évszázad múltán jobb jelképet talált rá az ember.
Hérakleitosz hajdan azt mondta, hogy a kör kerületén egybeesik a kiinduló, illetve a végpont. Egy III. századból származó görög amulett, melyet ma a British Museumban őriznek, találóbban ábrázolja eme végtelenséget: egy kígyóval, amely a farkába harap, vagy amely – Martínez Estrada szép szavaival – „a farka végénél kezdődik”. Uroborosz e szörny szakneve (tehát "farokfaló"), melyet később oly gyakran használtak az alkimisták.
→ |
---|
HERMOGENÉSZ: […] azt hiszem, igaza van Hésziodosznak, akármilyen keveset teszel is a kevéshez, azzal is előbbre jutsz.
91. oldal (Atlantisz, 2008)
→ |
---|
Athénban nem voltak nyilvános iskolák. A kisgyermekek elemi oktatását igénytelen tanítók végezték, akiket grammatisztesznek neveztek és akik csekély fizetség fejében kis osztályokban gyűjtötték össze egy-egy városrész gyermekeit. Megtanították őket írni, olvasni, számolni. Mikor a kis tanítványok már tudtak olvasni, könyv nélkül meg kellett tanulniuk Homérosz költeményeinek egyes énekeit, és a tanítóköltők, Hésziodosz, Theognisz, Phokülidész költeményeinek egyes részeit, amelyek gyakorlati tanácsokat és igazságokat tartalmaztak. A szavak magyarázata rendkívül fontos a gyermekek számára és ezen a réven nagyon sok dolgot megismertek. A gyönyörű homéroszi elbeszélések minden kommentár nélkül is, pusztán magukban, kitűnően bevezethették őket az életbe. Ez az igen egyszerű és igen olcsó oktatás majdnem minden athéni gyermek, legalábbis a fiúk számára elérhető volt, de nem valamennyien mentek tovább ennél. Akiknek módjukban volt, folytatni tanulmányaikat, azokat tudósabb mesterek gondjaira bízták, irodalom, és zenetanárokra, akik megtanították őket játszani a kitharán, beavatták őket a ritmus legfontosabb törvényeibe és eljátszatták velük a lírai költők leghíresebb darabjait. Természetesen előbb kötelességüknek tartották megmagyarázni nekik ezeket az alkotásokat.
213. oldal, II/5. fejezet - A társadalom és az erkölcsök - A család (Holnap, 1994)
[…] nemcsak az érvényes, amint mondják, hogy »a rossz tanács a tanácsadóra nézve a legrosszabb«,* de a jó tanácsot is jónak kell tekinteni annak a számára is, aki adja, meg annak is, aki kapja.
* Gellius ismerteti ennek a mondásnak az eredetét (Noct. Att. IV. 5). Amikor egy római szoborba belevágott a villám, az Etruriából behívott haruspexek szándékosan rossz jóslatot adtak, de leleplezték és kivégezték őket. Ekkor énekelték az egész városban a gyerekek, hogy a rossz tanács magára a tanácsadóra nézve jelent pusztulást. A mondás különben Hésiodos görög költő (i. e. VII. sz.) Munkák és napok című költeményéből vett idézet (I. 266).
363. oldal, Harmadik könyv (Akadémiai, 1971)
→ |
---|
Hesiod once wrote that a bronze anvil would take nine days to fall from Earth to Tartarus.
I suspect he used the word nine as shorthand for I don’t know exactly how long, but it would seem like a long, long time.
A Nap évi járását megfigyelve az ember ugyanis rájött arra, hogy a nappálya mentén lévő csillagok fényét az arrajáró Nap mintegy 40 napra homályosítja el saját fényével. Más szóval, az ekliptika környékének csillagai az év 40 napján nem látszanak.
HÉSZIODOSZ (i.e. 700 körül) már megénekelte ezt:
„Pléjaszok, Atlasz lányai, hogy
feltűnnek az égen,
kezdj el aratni, s amint eltűnnek,
kezd el a szántást.
Negyvenszer kél s nyugszik a nap,
míg rejtve maradnak,
közben az esztendő lassan
tovagördül az útján…"