hérics növény
Idézetek
Virág-mondóka
Hérics,
hunyor,
iringó,
tavasz vizén elringó,
szellőt űző sarkantyú,
hó-ködmönön karmantyú,
sárga, kék, zöld villanás:
évszakok szemaforjele,
moccanatlan utazás.
Könnyű égnek nekivág,
éren át és réten át,
száll a bürökgémorr, sőt,
hasítja a levegőt,
lentről nézi őt:
lándzsás útifű,
borzas turbolya,
folyondárszulák,
s a bús májmoha.
Repül, de hova?
Repül, de hova?
Hömpölygő zöld folyamon,
málló talajon,
hasal a nyár ingó békatutajon.
Földi tömjén füstje száll,
csavarodik,
kavarodik,
mintha volna sűrű illatos szakáll.
Totyog,
lépked,
ide kipp,
oda kopp,
fehér libatopp.
Erdő mélyén szimatol
nehézszagú gólyaorr,
tudatáig nem hatol:
rajta kivül senki sincs
se közel, se távol,
hiába is szimatol.
Üröm,
pimpó,
rókasás,
kellemetlen utitárs,
üröm: keserű,
pimpó: tikkasztó,
rókasás: kezet-lábat elvágó.
Kapaszkodik pap palástba,
nadrágszárba,
szamár gubanc bundájába,
villog sárgán, rémesen,
a vajszínű ördögszem.
Bár nincs neki diplomája,
mégis nagy a tudománya,
ha itt fáj és ha ott fáj,
meggyógyít a varjúháj.
Lélegzik a tüdőfű,
közben mereng ő,
lélegzéshez legjobb a
hegyilevegő!
Kigyószisz felsziszeg:
ó egek, ó vizek!
Kornistárnics recseg-ropog:
hol vannak a bombardonok?
Hallgat mélyen, mint a kuka
macskafarkú veronika.
Bokormélyi remete,
szól a pemete:
elsüllyed az új ladik,
ha nincs feneke!
Monilia,
imola,
a nap
estbe
fordula.
Vizenyős félelem,
őszi oroszlánfog,
megretten a nyúlárnyék,
didereg, vacog.
Az ég szürke lesz,
bizony szürke lesz,
s fehér lesz majd a rét.
Esengjünk erősen
újabb tavaszért.
32-35. oldal
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Egyébiránt a hérics, mint azt minden óvodás gyermek tudja, sallangos levelű mérges gyógynövény. A tavaszi hérics ennek nagy sárga virágú fajtája, az adonis vernalis. Adonisz! Hát itt van a kutya elásva. Ki gondolta volna, hogy a pangás évei adonisz volna! A nyelv, az gondolta ezt, és milyen okosan! Hisz a pangás éveinek emblémája vajon nem leginkább a smároló első titkárok, a nyelves csók a híradóban, te istennő, te!, a legjobb, messziről legalábbis úgy tűnt föl, Honecker volna a megmondhatója, most jó, most ne mozogj, csak pangj, csak pangj, ahogy a csillag megy az égen, szóval ahogy a vezető szerephez illett is, Brezsnyev csókolt a legjobban, egy medve érzékenysége és a szláv melankólia csapott ott össze a repülőtereken abban a húsos szájban… Csókot lopni és tirara-ra-ra, kis Adóniszom nem fogsz te már: amikor meghalt, a költő Petri György is az adoniszt siratta benne, a héricset, mondván:
Nem veszi elő többé / a húgyfoltos sliccből a Nagy Októberit.
Pang. Fujj. A pangás éveit hallották, rendezte… Istenem, ki is rendezte? Magyar hangja lángjózsef.
102. oldal, A boldogult hérics (Magvető, 2007)