!

Herczeg Szófia személy

John Cure: A fekete esernyős férfi

Idézetek

>!
Cicu

Természetesen voltak vágyai, mint minden egészséges felnőtt nőnek, ráadásul bájos lénye és igéző pillantása szinte minden férfit izgalomba hozott. Neki viszont szilárd elvei és elképzelései voltak arról, hogy a szex nem lehet csak a vágy elfojtása, mindennemű érzelem nélkül. Mert az ember nem kergetheti körbe a vágyait, és egy nő nem dobhatja oda magát, mint egy árucikket bárkinek. Hitt abban, hogy minden okkal és a maga idejében történik.

43. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia
>!
Cicu

– Nem vagyunk normálisak.
– Szerintem sem – nevetett Szofi.
– De az életben a boldogsághoz kell egy kis őrültség.
A bátorságnak köszönhetően tartalmasabb élet vár az emberre. A félelem legyőzése kapu egy teljesebb és szabadabb élethez. Szóval előre kell nézni, és menni.

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
>!
Cicu

– Tehát szerinted is vannak földönkívüliek.
– Igen. Határozottan azt gondolom, hogy nagyképűség lenne azt állítanunk, hogy egyedül vagyunk a világegyetemben. Egy olyan Univerzumban, ahol a saját Galaxisunkat sem tudjuk teljeskörűen feltérképezni, megismerni. És akkor most gondolj bele Szofi, hogy az Univerzumunkban több százmillió ilyen galaxis létezik még! Egy galaxis akár ezermilliárd csillagból is állhat. Mindezen túl egy új tanulmány szerint elképzelhető akár az is, hogy az általunk jelenleg ismert Univerzum egy olyan féreglyuk belsejében van, ami önmaga is egy sokkal nagyobb Univerzumban lévő fekete lyukban létezik.

90. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
>!
Cicu

– Barátok vagyunk – jelentette ki Szofi. – Ugye tudod, hogy ez nekem nagyon sokat jelent?
– Igen, tudom – sétált Marcell a közeli kukához a cigarettacsikkel. Szofi követte. Mindketten elnyomták a parázsló cigi-véget.
És te ugye tudod, hogy megőrülök már attól, hogy minden lélegzetvételemben téged érezlek? Néha úgy érzem, amikor nem vagy velem és rád gondolok, hogy szét akar szakadni a mellkasom, és csak a karjaidban találna zaklatott szívem megnyugvást. Ha pedig itt vagy velem, bizsereg mindenem tőled. Még az ujjam hegye is. És legszívesebben hagynám, hogy ledőljenek a korlátok, mert a férfi és nő barátságában talán épp az a legcsodálatosabb, hogy időnként a korlátok ledőlhetnek, és hagynunk is kellene őket ledőlni. Csak annyira félek. Féltelek téged. Magamtól.
– Legszívesebben Szofi arcába kiabálta volna az érzéseit, de a félelem, hogy a barátságukat kockáztatná vele, ismét erősebb volt.

113. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
>!
Cicu

– Emlékszel, amikor először találkoztunk, a parkban a padon ülve azt kérdezted, hogy szoktam-e időnként csak úgy csillagokat nézni. És én elmeséltem, hogy gyerekkoromban apukámmal is gyakran néztük őket. Az jutott eszembe, hogy most keressünk egy csillagot magunknak.
– Egy csillagot magunknak?
– Igen. Ami csak a miénk. Kettőnké. És ha nem vagyunk együtt, de felnézünk a nyári égboltra, akkor arról a csillagról mindig tudjuk, hogy bárhogy is alakul az életünk, van köztünk egy láthatatlan kötelék, ami összeköt minket.
– Ez jó ötlet. Lesz egy csillagunk!

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
Hirdetés
>!
Cicu

– Szerinted mik voltak ezek? – kérdezte. – Földönkívüliek?
– Annak kellett, hogy legyenek – bólintott Marcell. – Én a Tescoban még nem láttam ilyet azelőtt.
Szofi mosolygott. A férfi humora a legnehezebb helyzetekben is mindig oldotta a benne dúló feszültséget. Bármikor meg tudta színezni a pillanatot.

228. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
>!
Cicu

– Kettős mércét érzek mindig a szavaitokban. A tiedben épp úgy, mint a többi Istenfélő emberében. Azon gondolkodtál már, ha Isten szabad akaratot adott neked, akkor hogyan lehet minden Isten terve szerint? Ha viszont minden Isten terve szerint alakul, akkor meg hogyan lehetne szabad akaratod? Szóval miért van az, ha valami szarság van, például háború, éhezés, vagy csontrákos gyerekek, akkor az mindig az ember szabad akarata szerint történik, mondjátok. Ha valami viszont tuti jól megy, az meg már Istennek köszönhető? Soha nem éreztél ezekben visszásságokat? Minden rosszindulat nélkül, kíváncsiságból kérdezem.

229-230. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
1 hozzászólás
>!
Cicu

A gonosz épp úgy jelen van a világunkban, mint a jó. Végül is a meséink is erről szólnak. A jó és a rossz örök küzdelméről. Én hiszek a jóság és a szeretet erejében. És hiszek a teremtő Istenben is.
– Tudod, felőlem akár több Istenben is hihetsz. Mert volt az emberiség történetében már belőlük több mint ezer. Mármint Istenekből. Nem rossz szám ez, mi? Persze még most is vannak bőven, ahogy prófétáik és követőik is akadnak, mert mindig lesznek olyanok, akiknek mankó kell az élethez, és kell a tudat, hogy nem lesz ezzel vége, és van valami a halál után. Valahol mindegyik vallási útkeresésnek, kapaszkodónak ez a gyökere: a buddhista például újjászületik, a keresztény meg a Mennyországba megy, az iszlám hívőt, öngyilkos merénylőt még hetven szűz is várja, és mindenki a sajátját gondolja igaznak. Ez már magában erősen megkérdőjelezne bennem dolgokat. Érdekességképpen, csak a világvallásokat nézve, a keresztények a világ népességének 31,5 százalékát teszik ki, őket 23 százalékkal követik a muszlimok, vagyis 1,6 milliárd ember. A harmadik világvallás hívői, a hinduk, viszont már nincsenek annyian sem, mint az ateisták, akik 1,1 milliárdan élnek jelenleg a bolygón. Az összes többi meg eloszlik a kis szektáktól egészen a gyíkemberekben hívőkig. Az én Istenem, a felsőbb énem, aki bennem él. És valószínűleg ott is van a legjobb helyen. Tudod, az anyám pár éve daganatos beteg volt. Az ima nem segített rajta, de az orvosi ellátás és a műtéti beavatkozás igen. Így értelemszerűen az orvosnak mondtunk köszönetet, és neki fejeztük ki a hálánkat, meg a többi egészségügyi dolgozónak.
– Nekem erre szükségem van – próbálta rövidre zárni a témát Szofi. – Hit és remény nélkül nincs élet.
– Nos, a hit és a remény a legfontosabb dolgok közé tartoznak az életben – bólintott Marcell helyeslőn. – Én is hiszek magamban, ahogy hiszek a felsőbb énben is. De szerintem Isten bennünk van. Mi magunk vagyunk. Nem ő teremtett minket, hanem mi teremtettük őt. Ez pedig nagy különbség. A spirituális gondolkodás, vagy hinni természetfölötti dolgokban, az Univerzumot és az egész életünket befolyásoló és ránk hatással lévő erőkben, nem hasonlítható össze azzal, hogy egy teremtő entitásban hiszek, ami minden fölött áll.

230-231. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Herczeg Szófia · Konrád Marcell
4 hozzászólás