Hercule Poirot személy
Idézetek
Poirot felsóhajtott.
Milyen éktelen hazugságokat mondott aznap! De nem tesz semmit: szükség volt rá.
Mert valahol – gondolta Poirot, belevetve magát a metaforákba – a szénakazalban ott van a tű, s én hamarosan utolérem a sánta kutyát, és ha megdobok valakit kővel, összetörik, mint korsó a kútra.
68. oldal
Poirot elgondolkodva simogatta a bajuszát.
– Igen – mondta –, ebben talán igaza van. De a lányok mindig is hajlottak a meggondolatlanságra, csak éppen annak idején volt, aki vigyázzon rájuk.
– Pontosan. Vigyáztak rájuk. Vigyázott rájuk az édesanyjuk. Vigyáztak rájuk a nagynénjeik meg a nővéreik. A húgaik és az öccseik tudták, merre kóricálnak. És az apjuk sem volt szívbajos kiebrudalni a házából egy-egy nemkívánatos fiatalembert. Az is előfordult persze, hogy a lányok megszöktek valamelyik zsivánnyal. De manapság már arra sincs szükség, hogy megszökjenek. Az anyák nem tudják, kivel csavarog a lányuk, az apáknak el sem mondják, kivel csavarog a lányuk, a fivérek tudják, kivel csavarog a nénjük, de ők meg úgy gondolják, „aki bolond, magára vessen”. Ha a szülők nem adják áldásukat a frigyre, a fiatalok külön hatósági engedéllyel csak azért is összeházasodnak, és ha a fiatalember, akiről mindenki tudja, hogy zsivány, nemsokára bebizonyítja a világnak, beleértve a feleségét is, hogy valóban zsivány, akkor már késő.
48. oldal
„He talked a lot about the little gray cells of the brain, and of their functions. His own, he says, are of the first quality,”
„He would say so,” I remarked bitterly. „Modesty is certainly not his middle name.”
Chapter 11
[…] az események érik utol az embereket, és nem az emberek az eseményeket. […] az olyasféléknek, mint Hercule Poirot, nem kell keresniük a bűntényt, a bűntény éri utol őket.
16. oldal, 1. fejezet, Első felvonás
– A Carmanic-on jött, úgy mondta, ugye?
– Igen.
– És a levél azután ért New Yorkba, hogy a Carmanic elindult?
– Még hányszor ismételjem meg magának?
– Különös – mondta válasz helyett Poirot.
– Miért volna különös?
– Azért, mert a bőröndjein nem láttam a Carmanic csomagfelvevő címkéjét. Egyetlen friss címke van rájuk ragasztva, és az a Normandie-é. A Normandie viszont, ha jól emlékszem, két nappal a Cermanic után futott ki New Yorkból.
312. oldal
– Ki mondja, hogy látott? – szakította félbe a lány.
– Miss van Schuyler.
– Miss van Schuyler? – Meglepetése őszintének tűnt.
– Igen. Miss van Schuyler azt állítja, hogy kinézett az ajtaján, és látta, amint ön éppen a vízbe hajít valamit.
– Szemenszedett hazugság – mondta egyszerűen Rosalie.
213. oldal
– Az én emésztőnedveim máris aktivizálódtak, madame!
– Tartok tőle, hogy holnap estére mindannyian elrontjuk a gyomrunkat – mondta Mrs. Lacey. – Az ember nincs már szokva ilyen nagy evéshez, nem igaz?
304. oldal
– Mon Dieu! – kiáltotta Poirot. – Mint a színpadon!
341. oldal