Hercule Poirot személy

De ha igazam van – gondolta Poirot –, végül is az a természetes, hogy igazam legyen… hiszen az a rendje, hogy igazam legyen…

273. oldal, 21. fejezet (Európa, 2010)

– Ha használná a szürke agysejtjeit, és olyan tisztán látná az ügyet, mint én, ön is rájönne, barátom.

188. oldal

– C'est bien! Akkor hát mozgósítsuk a szürke kis agysejtjeinket.

125. oldal (Európa, 2010)

– A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot.
– Senki sem tévedhetetlen – válaszolta ridegen Mrs. Lorrimer.
– Én az vagyok – vágott vissza Poirot.

195. oldal

– Hű, micsoda kellemetlen perszóna! Miért nem őt ölték meg?
– Még sor kerülhet rá – vigasztalta Poirot.

216. oldal, Tizenhetedik fejezet (Európa, 2012)

– Mi nem tetszik az ajánlatomban?
Poirot felállt.
– Bocsásson meg, hogy személyeskedni fogok a válaszomban. Az arca nem tetszik, monsieur Ratchett – mondta.

35. oldal, Harmadik fejezet - Poirot nem vállal egy megbízást (Európa, 2011)

Eh bien, néha mernünk kell kockáztatni.

28. oldal

– (…) És ez a hőség, lekonyul tőle a bajuszom… lekonyul!

112. oldal, Az egyiptomi királysír esete (Európa, 2012)

– Csak bizonyítani akartam, hogy az ember a lelki szemével lát igazán…

262. oldal

– Poirot – mondtam –, gondolkodtam.
– Csodálatra méltó időtöltés, barátom.

22. oldal