Hercule Poirot személy
Idézetek
– A kérdés most már csak az, vajon tévedhet-e Hercule Poirot.
– Senki sem tévedhetetlen – válaszolta ridegen Mrs. Lorrimer.
– Én az vagyok – vágott vissza Poirot.
195. oldal
– Ó! Hát akkor – Harrisont a teraszon találja. Sajnálom, de most mennem kell.
Azzal elsietett. Poirot utánanézett. Ideges fiatalember, jóképű, de az álla gyengeségre vall!
– Tehát a teraszon – dörmögte Poirot. – Hiszi a piszi.
363. oldal - Darázsfészek
– Az én nevem – mondta Poirot, s e néhány rövid szót oly mozdulat kíséretében ejtette ki mint a színész a végszót az első felvonás végén a függöny legördülte előtt –, az én nevem Hercule Poirot…
223. oldal -Diomédés lovai
– Óóó – mondta Mrs. Summerhayes, és figyelmét Poirot-ról az ölében tartott, babbal teli tálra fordította. – Összevérezem a babot. Nem valami jó, mivel ez lesz ebédre. De nem számít, mert úgyis forró vízben főzöm. Amit felforralunk, az mindig jó, nem igaz? A konzerv is.
– Azt hiszem – mondta csendesen Hercule Poirot –, nem leszek itthon ebédidőben.
– Milyen az új fickó, Maureen? Én kissé furának találom. Hogy is hívják?
– Az imént sem jutott eszembe, amikor beszéltem vele. Azt kell mondanom, Mr. Er… hm. Poirot – az a neve. Francia.
– Tudod, Maureen, láttam ezt a nevet valahol.
– Talán a Házi Dauervíz címkéjén. Úgy néz ki, mint valami fodrász. – Poirot összerezzent.
– Nem-nem. Talán inkább savanyúság címkéjén.
– Egy gyilkosságot akarok! – kiáltott fel Poirot.
– Eléggé vérszomjasnak hangzik ez a kijelentés!
198. oldal
Nagy levegőt vett, Poirot-ra nézett, majd elkapta a tekintetét róla, végül kifakadt:
– Maga túl öreg. Senki nem mondta, hogy maga ilyen öreg.
13. oldal
Hercule Poirot abban a hitben nőtt fel, hogy a kinti levegőnek legjobb odakint maradnia, és hogy az éjszakai levegő kiváltképp egészségkárosító.
9. oldal
– Mi a véleménye, monsieur Poirot? Ön a szakember!
Poirot nem felelt rögtön. Módszeresen rendet csinált a hamutartóban: a használt gyufákat csinos kis kupacba rendezte.