Henry DuBois személy
Idézetek
– Várj egy kicsit! – húzta ki magát hirtelen Henry. – Adelaide Proctor!
– Ha ez egy újabb vicc, én elevenen megnyúzlak.
– Lakik egy idős hölgy a házamban, Miss Adelaide Proctor. Előszeretettel bolyong a folyosókon hálóingben, szórja tele a szőnyegeket sóval, és beszél gyilkosságokról, csonkításokról és ehhez hasonló kísérteties dolgokról. Kicsit… különös.
– Úgy érted, őrült – pontosított Ling.
– Inkább azt mondanám, hóbortos.
– Ez csak az őrült egy kedvesebb változata.
483. oldal, Egy lezáratlan ügy
Everyone tensed as someone banged at the door.
“Shadow Men!” Isaiah said.
“Or Bible salesmen,” Henry whispered.
“Whatever you do, don’t let the Bible salesmen in,” Evie whispered back. “They’re harder to get rid of than murderers.”
Theta smacked Evie’s arm. “Stop joking around. This is serious.”
– Te vagy a legfurcsább ember, akivel valaha találkoztam.
– Ó, már megint hízelegsz.
487. oldal, Egy lezáratlan ügy
– Mindketten túl jók vagyunk ehhez a vacak show-hoz, Hen.
Henry halkan, szinte reflexszerűen játszott. Mindig akkor volt a legboldogabb, ha az ujjai a billentyűkön lehettek; a zene ilyenkor csak úgy ömlött belőle.
– Egyetértek, drágám! De a lakbért továbbra is fizetnünk kell.
Theta megigazította a harisnyáját, hogy az egyenesen álljon.
– És mi lenne, ha megmutatnád Flónak az új dalodat?
Henry szokásos vigyorát egy homlokráncolás váltotta fel. Leütött egy keserű akkordot, majd abbahagyta a játékot.
– Az történne, amire gondolok, hogy történne.
Theta a helyére igazgatta a szalmakalapot.
– A Ziegfeldek csak a bugyuta, fülbemászó dalokat szeretik, kölyök.
– „Az emberek a szórakozásért fizetnek, kölyök ” – utánozta Henry tökéletesen
a nagy show-mant. – „Boldogan dudorászva kell távozniuk. És mindenekelőtt, nem akarnak gondolkozni!” – felsóhajtott. – Fogadok, ha írnék egy dalt a szorulásról, de a sorvégek rímelnének a lányra vagy a vágyra, Mr. Ziegfeldnek tetszene.
Henry könnyed dallamot játszott a billentyűkön, és lágy, tenor hangján eltúlzott, romantikus melodrámával énekelte:
–Drága kislány, bár lennél a babám, ó, az lenne csak a csodááás, csak múlna már ez
az átkozott SZO-RU-LÁÁÁS!
–Ez az álomkór Isten ítélete! Bánjátok meg bűneitek! – mennydörögte a prédikátor,aki magasra tartotta a kezében lévő Bibliát. –Tartózkodjatok a laza erkölcsöktől;a bűnbarlangoktól és a lebujoktól; az ördög zenéjétől, a dzsessztől; és az alkoholcsempészek italában rejlő gonosztól!
–Atyám, ha mindezt megteszem, egy hobbim sem marad – jegyezte meg Henry.
– […] Az ott Sam? – kérdezte Theta.
– Igen. Minden egyes alkalommal, amikor belebotlom, emlékeztetnem kell magam, hogy gyilkolni bűn.
– Nem tudom, Evil. Szörnyen jóképű – cukkolta Henry.
Evie sötét pillantást vetett a fiúra.
– Csak a baj van vele. És még mindig jön nekem húsz dollárral.
44. oldal, A világ legeslegteteje
– Ha én bármilyen helyről álmodhatnék, egy csendes, vízparti kunyhóról álmodnék – mondta akkor Louis. – Egy kis kunyhóról. Egy halászcsónakról. Egy újságpapírról, tele rákkal, ami csak arra vár, hogy megegyem.
– Én is ott lennék? – kérdezte Henry halkan.
– Nélküled nem is lenne szép az álom.
És akkor Henry megértette, mit jelent szerelmesnek lenni.
145. oldal, Egy ostoba hiba