Henry Davis személy
A változások kora című regénysorozat vörös hajú főszereplője. Naiv, álmodozó és önérzetes elárvult istállós fiú. Nehezen találja a helyét a világban. Legnagyobb álma, hogy feleségül vehesse a grófkisasszony Sarah-t, ám az idáig vezető út sokkal küzdelmesebb mint elsőre látszik.
Természeténél fogva vonzza a bajt. Hosszú utazásai során egyre több fény derül ismeretlen múltjára, melyek sok jelenbeli esemény okozói is.
Idézetek
– Túl hamar semmit sem szabad feladni.
– Nem. De túl sokáig sem lehet hiú ábrándokat kergetni, nem igaz?
145. oldal
– Ne légy letörve, kölyök! – lépett oda Zacharias, vállon ragadva a fiút. – Ez a te történeted, rajtad múlik, mi lesz a vége.
– Ez nem ilyen egyszerű – ellenkezett Henry.
– Azt hiszed, ennél nem lesz nehezebb? – kérdezte Zacharias.
Henry megvonta a vállát, és olyan arcot vágott, mint aki próbál reménykedni abban, hogy ez után elkerülik őt a nehézségek.
– Mindig van rosszabb – folytatta Zacharias. – Igazad van, a világ kegyetlen, az emberek rosszak, de ez sosem szegheti a kedvedet. Ne törődj az egész világgal! Csak a magad sorsáért vagy felelős.
230. oldal
Néha már az is szöget ütött Henry fejébe, hogy talán mindez nem is vele történt. Hisz az ő élete a háború volt; a lövészárok, a menekülés, a félelem, a patkányok, a sár, a sok halott. Nem a hosszú Temze parti séták, nem a Carolina II és nem is Zacharias szaxofonjának keserves hangja.
21. fejezet
A németek lőttek, és ő a földre vetette magát. A szája megtelt a véres föld ízével, de most nem volt más menedéke. Olyan erősen vájta bele ujjait a sárba, mint a kisgyerek amikor belecsimpaszkodik anyja nyakába, hogy az megvédje a világ borzalmaitól…
20. fejezet
– Csak a csónakért jöttem – felelt Henry hideg nyugalommal.
– Azt hiszed, hogy azzal elmenekülhetsz? – kérdezte Jamal a fejét csóválva. Henry szenvtelen arcán sötét mosoly jelent meg.
A kezében lévő petróleumlámpát a hajó fedélzetére dobta. A hajó rögtön lángra lobbant.
– És mivel jönne utánam?
342. oldal
Többé nem tehettek úgy, mintha minden rendben volna, mintha nem érintenék őket a világ dolgai. A háború elől nem menekülhettek el…
12. fejezet
– És te ki vagy?
– Hát, én már nem is tudom – felelte Henry.
(…)
– Hogy értetted, hogy nem tudod ki vagy? – kérdezte Joe, láthatóan teljes komolysággal és érdeklődéssel.
– Sok minden volt már: lovászsegéd, takarító, eladó, inas, matróz. Most épp tengerésztisztnek készülök. – sorolta egykedvűen Henry.
243. oldal
Képtelen volt azonban józanul gondolkodni. Csak érezni akarta a lány ujjainak finom érintését a tarkóján, a hajából áradó gyöngyvirágillatot, megcsókolni őt, elveszni gyönyörű szemeiben.
A következő körben Henry volt, aki a játék túlzott hevében emelt a már így is magas téten, aminek az lett az eredménye, hogy Lord Bradford is bedobta a lapjait.
– Nem azt mondta, hogy csak egy kis paraszt? – fordult a férfi vörösödő fejjel Jacobhoz. A fiatalember vállat vont. Henry látta rajta, hogy kezd összezavarodni.
– Nem vagyok paraszt – emelte fel a fiú fenyegetőn a mutatóujját. Lord Bradford nem felelt, csak apró szemeit összehúzva szippantott egyet a szivarjából, majd kecskeszakállát simogatva figyelte a játékot.
– Ennyit nekem sem ér meg a dolog – sóhajtott fel Jacob. Henry arcán megkönnyebbült vigyor jelent meg, miután ellenfele is feladta. – Mutasd meg a lapjaidat! – intett neki Jacob bosszúsan. Henry engedelmeskedett. – De hiszen semmid sem volt! – hüledezett Jacob.
– Kínos érzés, mi? Legyőzött a kis paraszt – szólalt meg Henry elégedetten hátradőlve a széken.
8. fejezet