Henry Branwell személy

Henry megveregette felesége vállát. – Szeretnél hideg vizes borogatást? Hogyan segíthetnék?
– Ellovagolhatnál Yorkshire-be, és lecsaphatnád a vén kecske fejét. – Charlotte hangjából áradt az indulat.
– Nem fogja azt a Klávé zokon venni kicsit? – kérdezte Henry. – Általában nem néznek jó szemmel a lefejezésekre meg hasonlókra, tudod.

76. oldal, 4. fejezet

– Ez Will volt? – kérdezte végül.
Henry felhúzta egy vörös szemöldökét. – Talán elrabolták, és egy automatont küldtek helyette – vetette fel.

419. oldal, 18. fejezet

– Hülyének lenni nem ütközik a Törvénybe.
– Ez a szerencséd – dünnyögte maga elé Jessamine.

188. oldal

Henry szégyellősen elmosolyodott. – Kedvesem, te nem csak csodálatos vagy, de néha kicsit félelmetes is.
– Köszönöm, Henry!

– Tojás – szólalt meg álmodozva Henry, és a tányérjára meredt. – Imádom a tojást. Egész nap tudnám enni.

210. oldal

– Mindig kedves voltál vele. Megtettél minden tőled telhetőt. Mindig vannak szerkezetek, amik olyan rosszul működnek, hogy egyáltalán nem lehet megjavítani őket.
– Jessamine nem egy óra, Henry.

324. oldal

[…]
– És megkarmolt – bólintott aggodalmasan Tessa. – Vérzel…
– Nem, azt magamnak okoztam. Ráestem a tőrömre – helyesbített zavartan Henry, és elővette az irónt az övéből. – Ne szólj Charlotte-nak.

50. oldal 2. A győztes féreg

– Most már biztos, hogy csak a képzeleted játszott veled – mondta a fiú. – Henry a világon senkire nem jelent veszélyt önmagán kívül.

118. oldal 5. A múlt árnyai

– […] a fiatal szerelmesek mind bolondok, és az érzelmek gyorsan megkopnak az élet viharában.

330. oldal