!

Henry személy

Joyce Maynard: Nyárutó

Idézetek

>!
Klári_Filutás

A pitetészta nem kéri számon rajtad a dolgokat, Henry, mondta. Elkövethetünk mindenféle hibát, és még mindig jól jöhetünk ki a dologból, de a só az, amit az ember semmiképpen sem hagyhat ki. Olyan ez, mint az élet: néha a legapróbb dologról derül ki, hogy a legfontosabb.

65. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frank · Henry
>!
Klári_Filutás

Van úgy, hogy az ember felébred, és egy percig nem jut eszébe, hogy mi történt az előző nap. Az agyának szüksége van néhány másodpercre, mielőtt eszébe jutnának a – néha jó, többnyire rossz – események, amikkel előző este lefekvéskor még tisztában volt, de aztán álomba merült. Emlékszem az érzésre, amikor az apám elhagyott bennünket, és arra, hogy amikor a következő napon először kinyitottam a szemem, és kibámultam az ablakon, tudtam, hogy valami baj van, de nem emlékeztem pontosan, hogy mi az. Aztán eszembe jutott.

51. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Henry
>!
Ninácska P

Ekkoriban már soha nem ment el hazulról. Mint mondta, én vagyok az egyetlen ember, akivel valóban szívesen van együtt.

33. oldal - Nyárutó (Alexandra, 2013)

Kapcsolódó szócikkek: Adéle · Henry
>!
Ninácska P

Csak ketten maradtunk, az anyám és én, miután az apám elhagyott bennünket.

(első mondat)

Kapcsolódó szócikkek: Adéle · Henry
>!
Halász_Gábor

Aznap délután megkérdezte a telefonban, hogy milyen zenét szeretek. Neki egy Sid Vicious nevű énekes és a Beastie Boys tetszett. Úgy gondolta, hogy Jim Morrison volt a valaha élt legmenőbb figura.
Elhatározta, hogy egyszer majd felkeresi a sírját Párizsban.
Gondoltam, ismernem kellene Jim Morrisont, ezért egy szót sem szóltam. Nálunk csak az anyám kazettás magnója ment a középhullámú rádióval. Szinte csakis olyan zenéket ismertem, amiket az anyám hallgatott: Frank Sinatra-balladákat, a Macsók és macák eredeti filmzenéjét, Joni Mitchell Blue című lemezét, meg egy nagyon mély, álmos hangú férfiét, akinek nem tudtam a nevét. Volt egy száma, amit az anyám régebben újra és újra meghallgatott. Az egyik sora így szólt: És te tudod, kissé bolond, de hát épp ezért szeretnéd.
És te tudod, bízhatsz benne, hiszen gondolatban övé vagy már rég, szólt a dal. Mondjuk, hangja az nem nagyon volt. Inkább kántálásnak nevezném. Gondoltam, Eleanornak biztosan tetszene ez az énekes, ha eszembe jutna a neve, de nem jutott.
Tudod, a szokásos, válaszoltam, amikor zenéről kérdezett.
Semmit sem szeretek, ami szokásos, mondta. Semmi átlagosat.

150–151. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Frank Sinatra · Henry · Jim Morrison · Joni Mitchell · zene