Henri Jaakoppi személy

– Ti vagytok szerelem – szögezte le Henri kettőnkre bökve.

– Ti együtt. Én csinálok torta!

– Nem száll fel? – intettem a masszív gördülő platform felé.
– Nem, felség – mosolyodott el válaszképpen. – Úgy vélem, Henri tolmács nélkül is képes lesz integetni.

A barátja ott állt, és lelkesen integetve, csillogó szemmel, eltúlzott ajakmozgással súgta felé: igen!

A stúdióba kilépve megtorpantam, mert egy sor úriember állta el az utam. Hale arcát pillantottam meg elsőként. Vonásai felderültek, amikor meglátott, és azonnal felém nyújtott egy szál virágot.
– Önnek hoztam.
Amikor tekintetem végigsuhant rajtuk, már feltűnt, hogy mindannyian virágot szorongatnak, néhány szálról jól láthatóan még a gyökeret sem tépték le. Csak arra tudtam gondolni, hogy amikor a bejelentés során meghallották a nevüket, azonnal kivágtattak a kertbe, majd rögtön lejöttek ide.
– Idióták – sóhajtottam. – De azért köszönöm.
Átvettem Hale-től a virágját, aztán megöleltem.
– Minden nap igyekeztem mondani önnek valamit – suttogta –, de kérem, tudassa, ha egy-egy szónál többre vágyik.
Kicsit erősebben szorítottam magamhoz.
– Köszönöm.
Ean következett, és bár eddig csak a randevúnk alkalmával, a beállított fotók miatt értem hozzá, most képtelen lettem volna nem átölelni.
– Valamitől úgy érzem, önt ebbe úgy kellett belekényszeríteni – súgtam a fülébe.
– Az egyik folyosón álló vázából kaptam ki a virágomat. Nagyon kérem, ne áruljon be a személyzetnél.
Megveregettem a hátát, mire ő is ugyanezt tette velem.
– Az édesanyja rendbe jön – ígérte. – Minden rendben lesz.
Kile ujját felsértette egy tövis, ezért amikor átölelt, vérző kezét igyekezett távol tartani a ruhámtól. Ezzel sikerült megnevettetnie, és az egész így volt tökéletes.
– Mosolyok miatt – közölte Henri, mire az ő virágját is belevettem egyre ziláltabb csokromba.
– Jó, jó – idéztem fel a szavajárását, mire elnevette magát.
Még Erik is szerzett nekem egy szál virágot. Enyhén önelégült mosollyal vettem át tőle.
– De hiszen ez egy pitypang – néztem rá.
Vállat vont.
– Akad, akinek a szemében csak valami gyomnövény, és akad, aki virágnak látja. Nézőpont kérdése az egész.
Amikor átöleltem, éreztem, hogy a többiek felé pillant. Mintha kellemetlennek találta volna, hogy ugyanúgy bánok vele, mint a többi fiatalemberrel.
Gunner nagyot nyelt, alig pár szót volt képes kibökni, de gyengéden tartott a karjában, mielőtt továbbmentem volna.
Fox három szál virágot szorongatott.
– Nem tudtam választani.
– Mindegyik nagyon szép- mosolyogtam rá. – Köszönöm.
Olyan erősen karolt át, mintha nagyobb szüksége lett volna a támogatásra, mint a többieknek volt. Ezért egy darabig csak öleltem, úgy néztem vissza az én Elitemre.