Helena Conway személy

Ez a legrosszabb a fiatalságban. Az embernek fogalma sincs, milyen változások várnak rá. És amikor bekövetkeznek, nem érdekes, hányan figyelmeztetnek, önkéntelenül meglepődünk.

115. oldal

Az élet olyan, mint a négy évszak körhintája. A legtöbbször kiszámíthatatlan. Boldog. Boldogtalan. Elégedett. Kutató. Zavard össze a rendjét, akkor is visszaugrik az egyik szakaszba, vagy a másikba. Megtanultam, hogy a lázadás fakadhat kívülről és belülről. Lázadhatsz egy költözéssel, ami átszeli az országot, hogy új perspektívára lelj. A szív vagy az elme áthangolásával, hogy józanságra találj. De a legmegfelelőbb pillanat a lázadásra, amikor változnak az évszakok. Ha oltani akarod a szomjad, lázadj!

252. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

Kapd be, félelem! Kapd be, Kit! Kapd be, szerelem! Nincs szükségem ezekre a mugli szarokra.

142. oldal

Senki nem mondta, hogy így fáj felnőttnek lenni.

244. oldal

Vigyázat! Felnőtt tartalom.

– Kapja be, és kapja be a szerelem is!

170. oldal

Márpedig az időzítés a legfontosabb, ha el akarod mondani valakinek, hogy beleálmodtad a szívedbe

– Nem kávézom – jegyzi meg Kit.
Nagyot kortyolok, és értetlenül nézek rá a bögrém fölött.
– Ezért nem mosolyogsz soha. Jobban tennéd, ha rászoknál.

33. oldal

Az édes édesebbnek tűnik, ha valami keserű után esszük. Ugyanez a helyzet a szomorúsággal. Fontos, hogy megtapasztaljuk a szomorúságot, hogy magunkévá tegyük, és ezáltal valóban megismerjük a boldogságot. Csak egy egyenes vonal voltam, amíg Kit be nem toppant az életembe. És lehet, hogy most fáj. De ilyen a szerelem, nem igaz? Valódi érzéseket hoz ki belőlünk, bátorrá tesz, és rákényszerít, hogy alaposan megvizsgáljuk magunkat.

283. oldal

– Helena…
– Ne mondogasd a nevemet!
– Miért?
– Mert pillangók verdesnek tőle a gyomromban, és nem bízom se benned, se a pillangókban.

196. oldal, 29. fejezet