Házsongárd helyszín

Wass Albert: Farkasverem
Moldova György: A harmadik majom
Wass Albert: Kard és kasza
Kós Károly: Kalotaszegi krónika
Katona Éva (szerk.): 111 vers Kolozsvárról
Bogdán László: Bűbájosok
Lászlóffy Aladár – Kántor László: Házsongárd
Bálint István János (szerk.): Kincses Kolozsvár I–II.
Haiman György: A könyv műhelyében
Áprily Lajos: Áprily Lajos összes versei
Bartis Ferenc: Rovások az idő mestergerendáján
Magyarnak lenni
Kántor Lajos (szerk.): A költő (régi és új) életei
Vida Gábor: Egy dadogás története
Rainer M. János: Tetemrehívás

Idézetek

Kuszma P>!

A legfrappánsabb családregényt a Házsongárdban olvastam, nagyon egyszerű, míves kivitelezésű, hatalmas márványtömbön ennyit írt: Tata Mama Eu – Apám Anyám Én.

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
Piintyő>!

Ősz lett, és a házsongárdi kertekben szedték az almát meg a körtét és verték a diót. Ó, gyönyörűségesen szép őszidő. Soha-soha annyi színesség, olyan tarkaság, mint ilyenkor, amikor a falevél változtatja a színét, készülvén az örökkévaló elmúlásra. Lesz a zöldből aranysárga és lilaszínű levél, lesz karmazsinveres, és van, aki bársonybarna színűre változik.
Az eltakarított sarjú nyomában kinő a kökörcsin halovány ibolyaszínű virágja; a kalibákra, nyári mulatóházakra kapaszkodó vadszőlő bogyói sötétkékek, és a sövények fagyalbokrairól gazdagon csüngenek a fekete gerezdek. És ez a sok-sok szín nem kiabál, nem harsog, mint nyár elején a virágzás, de szelíden mosolyog, szépen egymáshoz simul, s egy kicsi-cseppet mintha bánatos volna az egész így együtt.

189-190. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd · kökörcsin · ősz
1 hozzászólás
encsy_eszter>!

Tavasz a házsongárdi temetőben

Apáczai Csere Jánosné, Aletta van der Maet emlékének

A tavasz jött a parttalan időben
s megállt a házsongárdi temetőben.

Én tört kövön és porladó kereszten
Aletta van der Maet nevét kerestem.

Tudtam, hogy itt ringatja rég az álom,
s tudtam, elmúlt nevét már nem találom.

De a vasárnap délutáni csendben
nagyon dalolt a név zenéje bennem.

S amíg dalolt, a századokba néztem
s a holt professzor szellemét idéztem,

akinek egyszer meleg lett a vére
Aletta van der Maet meleg nevére.

Ha jött a harcok lázadó sötétje,
fénnyel dalolt a név, hogy féltve védje.

S a dallamot karral kisérve halkan,
napsugaras nyugat dalolt a dalban,

hol a sötétség tenger-árja ellen
ragyogó gátat épített a szellem.

Aletta van der Maet nevét susogta,
mikor a béke bús szemét lefogta.

S mikor a hálátlan világ temette,
Aletta búja jajgatott felette,

míg dörgő fenséggel búgott le rája
a kálvinista templom orgonája.

Aztán a dal visszhangját vesztve, félve
belenémult a hervadásba, télbe.

Gyámoltalan nő – szól a régi fáma –
urát keresve, sírba ment utána…

A fényben, fenn a házsongárdi csendben
tovább dalolt a név zenéje bennem.

S nagyon szeretném, hogyha volna könnyem,
egyetlen könny, hogy azt a dallamot
Aletta van der Maet-nak megköszönjem.

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
5 hozzászólás
giggs85 P>!

Szorongás Házsongárdban

Halottak napján este lángoltak a fejfák,
a fakeresztek, a márványsírkövek s betonoszlopok –
mennyi ünneplő élet
s még több ünnepelt halott…

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
Cheril>!

Amikor a Majális utcán aláereszkedtek a Házsongárdról, a búcsúzó nap bíborral vonta már be a fák koronáját. A jó szagú, békés estében emberek sétálgattak az utcán, páronként vagy kisebb csoportokban, és megbámulták a virágokat, hátizsákot cipelő, lódenruhás öregurat, a sétabotos, fehérhajú, túracipős, törékeny kis dámát, és sokan megemelték a kalapjukat, vagy mosolyogva bólintottak feléjük. Az erdő illatát hozták be a zsongó városba, s arcukon valami csöndes, békés méltóságot, amit csak Isten közelsége adhat az embernek.

II. kötet 133. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
ParadoxH>!

Átellenünkben lakott „Mommsen”. Azt hallom, esős időben messze kerülték a vizsgáját római jogból. Ilyenkor a tantárgyához méltón úgy irtotta a hallgatókat, mint egy római proskripció. Farkas Lajosnak hívták, Mommsennek csúfolták, de a csúztól olykor-olykor a zsarnok Sulla lett belőle.

Én csak napos időben ismertem. Karonfogva sétálgattunk a Rózsa utcában. A világ folyásáról beszéltünk, a legnagyobb egyetértésben. Éveink összeértek, ő a nőben már csak a lányát látta, én még csak az anyámat. Hatvannégy év volt köztünk. Ma már kevesebb. Ő elért a házsongárdi temetőbe, áll, s visszanéz. Nézi, hogy közeledem.

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
Carmilla >!

A híres házsongárdi temetőben magyar sírfeliratok százait, talán ezreit hamisították át románra azért, hogy Kolozsvár „ősi román múltját” ezzel bizonyítsák, s az ilyen, vagy az ehhez hasonló visszaéléseknek se szeri, se száma.

66. oldal, Hol sírjaink domborulnak - Irodalmi Újság, 1982. 4. szám (Bibliotéka, 1989)

Rainer M. János: Tetemrehívás 1958-1988 Párizs-Budapest

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
ppeva P>!

Eugenie néni túl van már a hetven éven, de azért minden délben feltipeg a Házsongárdra, és meglátogatja Ferenc bácsit, aki ott lakik egy hosszú, fekete kő alatt, ott lakik már jó néhány esztendeje, néhány örökzölddel befuttatott fenyő és egy szomorúfűz szomszédságában. Minden délben vesz egy szál virágot a temető kapujában üldögélő cigányasszonytól, és azt felviszi ajándékba Ferenc bácsinak.
– Nesze, lelkem – mondja magában, amikor leteszi a sírra a virágot, aztán leül a keskeny kis fapadra, és hosszút, nagyon sóhajt. Ebben a sóhajtásban benne van minden: a hetven-egynéhány esztendő, az egyre nehezedő hegy, az egyre nehezedő élet, a magányos, egyhangú napok, mind benne vannak.
Ott ül egy darabig, nézi a fenyőket, nézi a szomorúfüzet, motyogva leolvassa a kőről Ferenc bácsi nevét, aztán sóhajtva feláll újra és elindul lefele.

114. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd
fióka P>!

I. (A halom)
Nálunk, a Házsongárdban, egy falon
a lemenő napban árnyékot vet ez a halom.
Itt terül el legtermészetesebb határai között egy ember,
akivel azóta ujjat húzni semmi nem mer;
a költő komor és nyápic nagyhatalom.

279. oldal, Lászlóffy Aladár: Szilágyi Domokos sírkövére

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd · költő · Szilágyi Domokos
Carmilla >!

    A kolozsvári házsongárdi temetőben ma is álló Tótfalusi-síremlék erősen megkopott latin verseit is Bod jegyzeteinek segítségével lehet ma is elolvasni. A sírkő nyolcsoros magyar versének harmadik és negyedik sora azonban nem egyezik az Életnek képe utolsó versszakával. Összehasonlításul álljon itt a kolozsvári sírfelirat betűhű másolata:

TOTFALUSI MIKLOS NYUGOSZIK EZ HELYBE – MAGYAR ORSZAG – SZÜLTE ERDELY FELNEVELTE – HOLLANDIA BETU METSZESRE S – ONTESRE SOK NEMZETEK NYELVEN HIRREL KESZITETTE: MONDGYAD UTON JARO NYUGODGYEK MEG TESTE! BUSULT LELKENEK LOTT ISTEN BEKESSEGE: IDEGENSEGUNKET AZ ISTEN NE NEZZE TAMASZSZON HAZANKNAK INKABB MAST HELYETTE

88. oldal, Bod Péter és a magyar nyomdászat (Szépirodalmi, 1979)

Kapcsolódó szócikkek: Házsongárd