Havasi Krisztián személy

– Miért nem veszi fel a telefont?
– Tusol.
Szünet.
– És te?
– Én nem.

    Nem vettem levegőt. Nem én. Szerintem az őzike sem lélegzik, amikor rájön, hogy a farkasok kiszemelték őt vacsorának.

13. oldal, 1. fejezet: Augusztus, amikor már a sulival szekálnak (Könyvmolyképző, 2013)

– Arról volt szó, hogy beugrasz hozzánk. Szerinted a pályaudvaron lakom?

5. oldal, 1. fejezet: Augusztus, amikor még tombol a nyár (Krisztián)

– Az totál agyhalál együtt.
– Nyugi, az Ákost nem fenyegeti – legyintett Lilla.
– Mert az agyhalálhoz agy is kell? – kérdezte Gréta.
– Hé, vércsék, szálljatok le rólam. Nem mondtam, hogy raktam bele bárkinek.
– Tanúsítom – jelentkezett Krisztián.
Flóra ragadós jókedvvel nevetett fel, miközben Krisztián felé fordult.
– A legjobb barátja vagy, akkor is tanúskodnál mellette, ha gyémántrablásért köröznék.
– Nemcsak tanúskodnék, már útlevelet is hamisítottam volna magunknak – felelte Krisztián elgondolkodva.
– Az Interpol meg az FBI a nyomunkban lenne – folytatta Ákos. – Üldöznének, de lenyomnánk a barmokat.
– Na jó, indulj el, mielőtt komplett akciófilmet forgatnak – mondta Flóra, aztán megölelt. – BUÉK!

200. oldal, 6. fejezet: Január, amikor minden a helyére kerül (Jázmin)

– Mit csinálsz? – kérdeztem, és levágtam magam mellé.
– Fizikaházit.
– Csak jövő héten lesz fizikánk.
– Tudom, de anya…
– Most növeszted a szárnyaidat?
– Pontosan.

Mire elértünk a sziklamászó teremhez, már teljesen besötétedett, és a leheletünk meglátszott a levegőben.
– Íme, az igazi ajándékod – mondtam ragyogva.
– A motor? – kérdezett vissza.
Először nem is értettem, hogy jön ide az, hogy motor. Aztán láttam, hogy Krisztián nem az épületet csodálja, hanem a mellettünk parkoló hatalmas, ezüstszínű motort, amiről kábé annyit tudtam, hogy rengeteg köbcentis.
– Ú, bocs, de nem. Valahol elkevertem azt a párnahuzatot, amiben a milliókat dugdostam, így nem bírtam megvenni.
– Kár – felelte mosolyogva. – Ezért bármit kérhettél volna az elkövetkező húsz évben.
– Miért csak húsz?
– Látom, még mindig a lényegtelen részeken akadsz fenn.

– Ugye, nincs meg Herczeg telefonszáma? – kérdeztem rémülten.
Krisztián erre felnevetett. Jó, abszurd feltételezés volt, de ez jutott először eszembe.
– De, megvan. Esténként felhívjuk egymást, hogy dumáljunk egyet, mielőtt aludni megyünk. Sőt, angolul dumálunk, hogy gyakoroljak.