Hatodik személy
Idézetek
– Próbáltál–e valaha láthatatlanná tenni egy kocsit? –kérdezi Sarah Hatodiktól, aki egész úton nem szólalt meg. A hátsó ülésen ül kényelmesen kinyúlva, ölében Bernie Kosarral. – Úgy értem, hát végül is hozzáérsz.
– Azta! – hökken meg Hatodik, és azonnal kihúzza magát. – Még sosem próbáltam.
– Ne! – mondom talán a kelleténél kissé élesebben. – Valaki belénk jöhet.
– Köszi, John. Ha nem mondtad volna, bizonyára láthatatlanná tettem volna magunkat itt, mindenki szeme láttára, miközben több mint 110 kilométer/órás sebességgel zúzunk lefelé a pályán. Milyen jó, hogy itt vagy, és felügyelsz, és visszafogsz engem is, meg Sarah–t is, nehogy túl gyorsan hajtson.
Kicsit ráerősítek a gyorsítóra, és a hajó kilő. Helyzetértékelés villan fel a képernyőn – figyelmeztetés minden nyelven –, épp mielőtt a Szalmakalap aljával leborotválnám egy fa tetejét. Hallom a recsegést, és a nyakamat nyújtogatva látom, hogy ágak zuhannak a
földre.
– Hoppá! – szisszenek fel, és oldalvást Marinára pillantok.
– Hatodik, én esküszöm… – vett rám egy félrémült pillantást.
– Azt hiszem, szükséged lenne némi emelkedésre – jegyzi meg Adam. – És vedd fontolóra a kormányzást!