Hasfelmetsző Jack személy
Idézetek
– Londonban vagyunk. Tudod, milyen magas a bűncselekmények aránya ebben a városban?
– Igen, világos, különösen ez a lepukkant környék számít veszedelmes helynek. – A nosztalgikus kandeláberek fényében békésen szunnyadó utcára mutattam, amely úgy festett, mintha egy idilli, urbánus lakónegyedet reklámozó prospektusból vágták volna ki. – Mindennaposak az utcai lövöldözések, szexuális bűnözők leselkednek az előkertekben, és ott, a sarkon túl épp Hasfelmetsző Jack közeleg… ó, a francba!
178. oldal
Arra gondolok, hogy szerelembe esni nem lehet ijesztőbb, mint az, hogyha egyedül marad az ember egy kísértetvonaton Hasfelmetsző Jackkel.
57. oldal, 5. fejezet (Európa, 2012)
– Remélem, nem zavarok – mondta Morelli. – Tudom, hogy nem számított vendégre.
Ez a mondat a Burg összes házának ajtaját nyitja. Egyetlen valamirevaló háziasszony sem ismerné be, hogy háza ne állna vendégvárásra készen a nap huszonnégy órájában. Maga Hasfelmetsző Jack is bejutna bárhová, ha ezzel kezdené.
Hogy felejthette volna el. Amikor Myst személyesen vallotta be neki, hogy kis híján rajtakapták, ahogy Hasfelmetsző Jack szellemével kokainozik.
317. oldal
… tíz perc Lugarecia társaságában felér egy éjszakával, amit Hasfelmetsző Jackkel vagy a Notre Dame-i toronyőrrel kell eltölteni.
90. oldal [Férjhez adjuk a mamát]
– Nincs sok tehetségem a szerelemhez…legalábbis, ha élőkről van szó. Nem, az élőkkel sosem ment igazán.
Megborzongok. A válla fölött olvasom, amit ír; ez, úgy tűnik, bosszantja.
– Ez a vörös tinta…
– Vér! Menj most, öcsi, eridj innen!
Ugyanazt az egy mondatot másolja gondosan mindegyik papírdarabra: Maradok tisztelettel, Hasfelmetsző Jack.
55-56. oldal, 5. fejezet (Európa, 2012)
– […] Íme például egy történet, amiről bizonyára hallottatok. Hasfelmetsző Jacké. Mit tudtok nekem mondani erről a névről?
Simon máris készen állt a válaszal. Hatszor olvasta A pokolbólt. Egész életében ara várt, hogy valaki Hasfelmetsző Jackről kérdezze.
27. oldal
És, hát, ez a Hasfelmetsző kora volt, tudja. Borzalmas idők jártak Londonra. És soha nem heverte ki igazán. Nem tudom, élt-e maga valaha is olyan városban, ahol egy elszabadult gyilkos garázdálkodott, és folyvást csak ontotta rá a vért, és még és még, de mondhatom, ez olyasmi, ami mindent megfertőz, akár a víztározóba jutott méreg, vagy a szennyeződés a levegőben.
Az ember elkezd másként nézni még a szomszédjára is. Elkezd olyasmikre emlékezni, amik meg sem történtek. Ott az a fickó az utca végén, aki a múlt héten olyan furcsán bámult rám a könyvtárban, vagy az a különös kis pasas a trafikocskájában. Esetleg ő követte el a gyilkosságokat. Esetleg feldarabolta a feleségét, befalazta a pincében. Pár napig azt hittem, a papunk az, aki olyan ember, hogy sose néz az ember szemébe, ha beszélnek hozzá. Ez történik ilyenkor, tudja: az ember mindenkire gyanakodni kezd.
202. oldal
A történeteim és ponyvaregényeim fele Londonban játszódott, ezért határozott elvárásokkal néztem a kaland elé: sötét, ködös utcák, amelyeket kis csavargók meg keménykalapos férfiak népesítenek be; koromtól fekete épületek, melyek kellően borongósan tornyosulnak az ember fölé; szürke házak néma sorai. A Twist Olivér keveredése Hasfelmetsző Jackkel és talán egy csipetnyi Sara Crewe-val.
29-30. oldal
| → |
|---|
– Csak hogy tudd, John kiváló eredményt ért el a nyomozói vizsgán.
– Igen? Ezt tőle tudod? Azt hittem, az ilyesmit titokban tartják az MI5-nál.
– A Scotland Yardnál.
– Hát azok még Hasfelmetsző Jacket sem tudták elkapni.
102. oldal