Harry Roghan személy
Idézetek
– Nem a nevedet kérdeztem – mordult rá apám. – Azt kérdeztem, ki vagy.
[…]
– Szélhámos vagyok.
A levegő megfagyott, a három férfi csak nézte Harry-t, nekem pedig megfordult a fejemben, hogy a kis leckéztetésem nem éppen úgy fog elsülni, ahogy gondoltam, mikor apám egyszer csak kinyújtotta a kezét, és megragadta a fiú jobbját.
– Akkor rendben van. Már azt hittem, a lányom megint valami ficsúrt hozott haza – sandított felém, én pedig nem kaptam levegőt a felháborodástól.
77-78. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)
– És mégis mit fogunk itt csinálni, amíg várunk, hogy emberünk jégszoborrá változzon?
Erre csak sokatmondóan felvonta a szemöldökét.
– Lennének javaslataim, de…
– Fontold meg alaposan – vágtam közbe figyelmeztetően.
– Már el is felejtettem őket. – Bölcs ember. – Tudod, gondolkoztam…
– És nagyon fájt? – pislogtam ártatlanul.
134. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)
– Az emberek általában nem tudják, mikor kell abbahagyni.
58. oldal
– Nem én kezdtem.
– Ez meglehetősen gyerekes érvelés, nem?
– Akkor sem én kezdtem – védekezett.
86. oldal
– Egyszer jól meg kéne agyalnia valakinek – zsörtölődött, mire Will gonoszul elmosolyodott.
– Ha gondolja, ezt szívesen magamra vállalom.
– Te csak ne ajánlgasd ilyen lelkesen – förmedtem rá, aztán visszafordultam az asszony felé.
173. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)
– Ha Harry felbukkana itt, kérem, mondja meg neki, hogy Ettie-hez mentem, és hogy nálam vannak az alkatrészek.
– Ha a semmirekellő unokám felbukkan itt, előbb lelövöm, aztán átadom az üzenetedet.
– Úgy is tökéletes, Mrs. Roghan, köszönöm – mosolyodtam el.
173. oldal (Főnix Könyvműhely, 2016)