Harry Hole személy

Harry a narancssárga-fehér kordonszalagon kívül állt, amikor a bérház első emeletén kicsapódott egy ablak. Katrine Bratt dugta ki a fejét.
– Engedje be! – kiáltott oda a Harry útját álló fiatal egyenruhás rendőrnek.
– Nincs igazolványa – ellenkezett a rendőr.
– Harry Hole az – kiabálta Katrine.
– Tényleg? – A rendőr tetőtől talpig végigmérte Harryt, majd felemelte a szalagot. – Azt hittem, Harry Hole csak mítosz.

– A következő napokban szükségem lesz egy olyan kaliberű nyomozóra, mint amilyen te vagy. Pontosabban, amilyen józanul vagy. Vagyis a kérdés az, hogy képes vagy-e józan maradni.
Harry felegyenesedett és kifújta a füstöt.
– Nagyon jól tudod, hogy képes vagyok rá, főnök. Inkább az a kérdés, hogy akarok-e.
– Honnan tudjam? Akarod, Harry?
– Az embernek szüksége van egy okra.

Harry megvilágosodásai rendszerint apró, jéghideg cseppek formájában szoktak kopogtatni a fején.

201. oldal

– Vagyis a nekik okozott fájdalom miatt hagyott el?
Harry megrázta a fejét.
– Amiatt a fájdalom miatt, amit még nem okoztam nekik.

– Talán egyszerűen arról van szó, hogy az emberek, függetlenül attól, hogy a bolygó mely pontján élnek, valamilyen módon ugyanazokkal a látomásokkal és fantáziaképekkel bírnak. Hogy ezek természetünknél fogva ott lakoznak bennük, mondhatni ott vannak készen mindenki merevlemezén. És hogy a különbözőségek ellenére előbb vagy utóbb végül ugyanazokhoz a válaszokhoz jutunk.

62-63. oldal

– Én szingli vagyok – mondta Harry. – A szombat délelőttöknek semmi jelentősége nincs a magamfajták számára.

264. oldal, Huszonharmadik fejezet - Tizenkilencedik nap. Mozaik

Harry és Smith egyedül volt a liftben.
– Kerüli a szemkontaktust – szólalt meg Smith.
– Ez a szabály a liftben, nem? – kérdezte Harry.
– Úgy értem, általában.
– Amennyiben nem keresni a szemkontaktust ugyanaz, mint kerülni, akkor minden bizonnyal igaza van.

Katrine felismerte a Harry Hole-idézetet. Látta, hogy Wyller a kezét nézi, és hirtelen eszébe jutott, hogy még mindig rajta van a gumikesztyá.
– Nem nyúltam semmi undorítóhoz – magyarázkodott.
A fiatal férfi elmosolyodott. Hófehér fogsor. Tíz pluszpont.
– Latexallergiám van – közölte.
Húsz mínuszpont.

Harry hátrabillentette a székét és Waalerre sandított. És közben legnagyobb elképedésére arra lett figyelmes, hogy érez valamit Waaler irányában, amit eddig még sosem, mégpedig csodálatot. Ugyanazt a csodálatot, amit az ember egy olyan vadállat iránt érez, amely tökélyre fejlesztette túlélési technikáját.