Harkat Mulds személy
Idézetek
– Mit gondol, mitől lett ilyen gonosz? – kérdeztem. – Nem volt ilyen, amikor ismertem.
– De, ilyen volt – ellenkezett Mr. Crepsley. – Csak még nem talált rá a valódi ördögi énjére. Gonosznak született, mert ritkán ilyen is van. Az emberek szeretik hangoztatni, hogy mindenkin lehet javítani, mindenkinek van esélye. Nekem az a tapasztalatom, hogy nem így van. A jó emberekkel néha előfordul, hogy a rosszat választják, de a rossz emberek nem tudják a jót választani.
– Én ezt nem hiszem – szólt közbe halkan Harkat. Szerintem jó és rossz együtt vannak… mindannyiunkban. Születhetünk úgy, hogy inkább hajlunk… az egyik, mint a másik felé, de a választás lehetősége… mindig ott van. Így kell lennie. Különben a sorsunknak kiszolgáltatott… bábuk lennénk.
– Lehetséges – mordult fel Mr. Crepsley. – Sokan látják úgy, mint te. De én ebben nem hiszek. Legtöbben a szabad választás lehetőségével születnek. De vannak, akik elutasítják a törvényeket, akik kezdettől fogva mindig gonoszok voltak. Meglehet, ők a sorsuknak kiszolgáltatott bábuk, akik azért születtek ilyennek, hogy próbára tegyenek bennünket, többieket. Nem tudom. De az biztos, hogy léteznek természetüknél fogva gonoszok.
115-116. oldal, 10. fejezet
– Mi lesz, ha a párduc éjszaka támad? – kérdeztem, bebújva a bőr alá, melyet éles kőkésemmel fejtettem le egy szarvasról.
– Miért kell neked mindig a legrosszabbra… számítanod? – mordult fel Harkat.
– Mert valakinek gondolni kell rá – nevettem. – Vagy akkor a P terv lép érvénybe?
– Nem – sóhajtotta Harkat. – Ha a sötétség leple alatt támadna, akkor… életbe lép a CASB terv.
– CASB? – visszhangoztam.
– Csókoltatom A Seggedet Búcsúzóul!
65-66. oldal, 6. fejezet
– Szeretném bemutatni Vancha Marchot, Lady Evannát és Harkat Muldsot, akit, azt hiszem, már ismersz.
– Helló – morogta Vancha
– Köszöntelek – mosolygott Evanna
– Szia, Evra – mondta Harkat
– Ez beszél! – tágult kerekre Evra szeme
– Harkat mostanában sokat beszél – vigyorogtam.
– Ennek van neve?
– Van – felelte Hakat. – És „ez” nagyon szeretné, ha „ő”-nek hívnád.
150. oldal, 16. fejezet
Amikor fölébredtem, nem tudtam, miért van két hold az égen, s miért zöldek. Keservesen nyögve dörzsöltem meg öklömmel a szememet, s aztán újra megnéztem. Akkor jöttem rá, hogy a földön fekszem, és a kuncogó Harkat Mulds zöld szemébe bámulok fel.
– Jól mulattál az éjjel? – kérdezte.
– Megmérgeztek – nyöszörögtem a hasamra fordulva, miközben úgy éreztem, mintha egy vad viharban hánykolódó hajó fedélzetén lennék.
– Ezek szerint most nem kérsz vaddisznóbelsőséget és… denevérhúslevest?
– Ne! – borzadtam meg már az ennivaló gondolatától is.
– Te meg a többiek az éjjel a sörkészlet felét… leguríthattátok a torkotokon – jegyezte meg Harkat, miközben fölsegített a földről.
– Mi van? Földrengés? – kérdeztem, amikor elengedett.
– Nem – felelte zavartan.
– Akkor miért rázkódik a föld?
Nevetve kormányozott el a függőágyamig. A cellánk ajtajában, a földön aludtam. Csak halványan emlékeztem rá, hogy valahányszor be akartam mászni az ágyamba, mindig kiestem belőle.
– Csak elüldögélek egy kicsit a földön – mondtam.
– Ahogy óhajtod – nevetgélt Harkat. – Kérsz egy kis sört?
– Menj innen, vagy kupán váglak – mordultam rá.
– Már nem szereted a sört?
– Nem!
– Érdekes. Pedig folyton arról énekeltél, hogy mennyire… szereted. “Jöszte, finom söröcske, a herceg kupája, Sörherceg kupája váááár.”
– Elvitetlek a kínzókamrába – fenyegetőztem.
34-35. oldal, 5. fejezet
– Bíznunk kell bennük – sóhajtottam. – Menjünk, amíg szabad az út előttünk, tegyük vissza az üvegeket, és imádkozzunk, hogy szavatartó embereknek bizonyuljanak.
Harkat még egy idegtépő pillanatig kivárt, aztán mogorván bólintott.
– Rendben. De ha megölnek minket… míg kifelé megyünk, többé nem állok szóba veled.
159. oldal, 18. fejezet (Móra, 2009)
– Hallottalak az éjjel énekelni, Darren – mondta, otthagyva három tanítványát, hadd fújják ki és szedjék össze ismét magukat.
– Jaj, ne! – kiáltottam elszontyolodva. Eddig azt hittem, Harkat csak ugratott ezzel a dologgal.
– Nagyon üdítő volt – mosolygott Vanez.
– Nem én voltam! – nyögtem. – Mondd, hogy nem én énekeltem!
– Ne izgasd magad – vigyorgott fülig érő szájjal Vanez. – Rajtad kívül még nagyon sokan csináltak bolondot magukból.
– Be kéne tiltani a sört – morogtam.
– A sörrel nincs semmi baj – ellenkezett Vanez. – A sörivókat kéne féken tartani.
38. oldal, 5. fejezet