Harisnyás Pippi személy

– Jó, jó, de úgy értem, anyukád vagy apukád nem lakik itt?
– Egyáltalán nem – vigyorgott Pippi.
– Akkor ki mondja meg neked, mikor kell lefeküdni este, meg ilyesmi?
– Én mondom meg magamnak – felelte Pippi – Először egészen szelíden mondom, és ha nem fogadok szót, akkor már erélyesebben mondom, és ha még az sem segít, akkor jön a haddelhadd, értitek?

10. oldal

– Hogy tanulj!
– Mit?
– Csupa hasznos dolgokat! Például algebrát…
– Az a zebraizé engem nem érdekel, nekem lovam van!

4. fejezet

Annika megkérdezte: – Szabad itt kézzel enni?
– Felőlem – vont vállat Pippi. – Bár én a régi és bevált szokáshoz tartom magam, és inkább szájjal eszem.

     – Hát akkor elküldjük a palackot.
     Tomi papírt és ceruzát vett elő.
     – Mit írjak? – kérdezte.
     – Diktálom! – rendelkezett Pippi. – „Mentsetek meg bennünket! Már három napja senyvedünk, és egy szem bagónk sincs!”

150. oldal - 15. fejezet: A palackposta (Móra, 1972)

A nevem Harisnyás Pippilotta Citadella Intarzia Majolika Ingaóra

4. oldal

Azt pedig elhiheted nekem, Tomi, hogy zongora nélkül zongorázni borzasztó nehéz, rengeteget kell gyakorolni, mire megtanulod!

– Sárga nadrág piros mellénnyel, Harisnyás Pippi harisnyája és barna kabát arany gombokkal? Ez nekem túl tarka.

203. oldal

Maria kicipzárazta a hátizsákját, kivett belőle egy füzetet, és egy vitorlás hajót kezdett rajzolni, rajta egy kislánnyal.
– Nézd, Papa! Ez itt Harisnyás Pippi.

67. oldal

Amikor még együtt hajóztunk az apámmal, ő mindig emlegette, hogy de jó lenne, ha legalább három karja lenne, mert akkor dolgozni is tudna, meg az én kezem is tudná fogni, és mindig marad egy karja hozzá, hogy szükség esetén elfenekeljen!

108. oldal - 10. fejezet: A bevásárlás (Móra, 1972)

…S újra kezdte:

     Heten a halott ládáján, johohó…

     – Nagyon tetszik nekem, Pippi, ahogy énekled! Legszívesebben menten felcsapnék tengerésznek, annyira meghat. Különösen az, hogy „johohó”…

144. oldal - 14. fejezet: Így születnek a Robinsonok (Móra, 1972)