harisnya tárgy
Idézetek
Ha gombócba gyűröd a zoknikat és harisnyákat, vagy összekötözöd őket, az nagyon durva dolog. Kérlek, hagyj fel ezzel a gyakorlattal ma.
110. oldal
Marie Kondo: Tiszta öröm 82% A rendteremtés művészete
Az 1920-as évek közepén azonban már nem a barnára sült arcot fehérítő, hanem természetes napbarnított színt adó krémet hirdettek a nőknek. A nyári ruhákat most már lebarnult bőrhöz tervezték, a magyar divatlapok pedig azzal sokkolták közönségüket, hogy a francia Riviérán a hölgyek naptól barna lábukat mutogatják – harisnya nélkül!
143. oldal
Szécsi Noémi – Géra Eleonóra: A modern budapesti úrinő 92% Életmódtörténet (1914–1939)
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
Egyébként ismét nagy katonák lettünk, vagy legalábbis lettek egyesek. (Látszik, hogy a front 4-500 km-re van tőlünk). Ismét megkövetelik a szabályos öltözködést, legyűrt sapka, harisnya stb. tilos. Ellenőrizték a csapatok vonulását (ugyan hol voltak ezek az urak eddig? miért nem Sztarij Oszkolnál tették ezt?), lebasztak egy csomó tisztet különféle szabálytalanságokért (pl. Főző Miskát, az állatorvos h[a]d[na]gy[o]t azért, mert egy legénységi állományúval – egy falubelijével – beszélgetett, s az nem állt előtte egész idő alatt vigyázzban).
196. oldal
Somorjai Lajos: Megjártam a Don-kanyart 94% Harctéri napló 1942-43
– Hagyd már békén azt a nyomorult harisnyát. Rendben van.
– Utálom a harisnyát.
– Akkor kiegészítem a listát. Ma reggel utálod, lássuk csak, a kalapos
férfiakat, a tacskókat…
– A tacskótulajdonosokat – javította ki Zuzana. – Aki a tacskókat utálja,
annak a lelke nem lehet nagyobb egy lencsénél.
– A tacskótulajdonosokat, a hajlakkot, a műszempillát és most már a
harisnyát is. Befejezted?
– A különböző dolgok utalását? – Zuzana elhallgatott, mint aki
elgondolkodik. – Igen, azt hiszem. Egyelőre.
Egyébként elég normális példányok vagyunk. Szeretjük a formás bokákat, sőt néhány ujjal boka fölött is, és szeretjük, ha a láb lehetőleg szépen rásimuló harisnyát visel. Imádunk minden kis trükköt, hazugságot és hamisságot, amit a nők használnak, hogy bolonddá tegyék és kelepcébe csalják az ártatlan, ostoba férfiakat. Odavagyunk az ilyesmiért – imádjuk a csinos frizurákat, a parfümöt, a szép ruhákat, a körömlakkot, a rúzst, a szemhéjfestéket és a műszempillát.
8. fejezet
John Steinbeck: Orosz napló 87% Robert Capa 70 fotójával
A délutánt varrogatással töltötték. A mademoiselle, mint a belga nők általában, mestere volt a tűforgatásnak. Egyáltalán nem tartotta időpocsékolásnak számtalan órát tölteni finom hímzéssel, szemrontó csipkehorgolással, csodás necceléssel és kötéssel, s mindenekfölött a művészi kivitelű harisnyastoppolással! Bármikor szívesen rászánt egy napot is két lyuk bestoppolására egy harisnyán, s amikor befejezte, úgy érezte, nem élt hiába. Caroline egyik nagy bánata volt, hogy meg kellett tanulnia ezt az idegenfajta stoppolást, melynek öltésről öltésre pontosan egyeznie kellett a harisnya kötésmintájával. Lélekölő munka volt, de Hortense Gérard és ősanyái, sok-sok nemzedékre visszamenőleg, a nő első kötelességének tartották. Hortense-nek is kezébe nyomták a tűt, cérnát és egy félelmetesen rongyos harisnyát, mikor még gyerekfőkötőt hordott fekete fejecskéjén. Még hatéves sem volt, amikor stoppolási mesterműveit már a társaságnak is bemutatták. Amikor Hortense rájött, hogy Caroline nem is konyít ehhez a mindennél fontosabb tudományhoz, sírni tudott volna, annyira sajnálta a szerencsétlen, elhanyagolt kislányt.
89-90. oldal, Hatodik fejezet - Coriolanus (Európa, 1974)
…mások egyszerűen levágják a hasrészt, és bugyogót húznak a harisnya tetejébe. (Mint Superman. Most már tudom, mi lehetett a baj vele! Állapotos volt!)
31. oldal, 1. Pocakkal - büszkén és pokoli félelemben
– Francia selyemharisnya? A vámmal együtt az igazán nagyon drága.
Előkerült egy újabb doboz.
– Nagyon szépek, mademoiselle, de ennél is vékonyabbat képzeltem.
– Természetesen van különlegesen finom minőségű is, de annak harmincöt shilling az ára. És nem éppen tartós. Olyan, mint a pókháló.
– C'est ça. C'est ça exactement.*
Az ifjú hölgy ezúttal hosszabb időre távozott el.
Majd végre-valahára visszatért.
– Elnézést kérek, de harminchét shilling és öt penny egy pár. De ugye gyönyörű?
Óvatosan kivett a celofánzacskóból egy elképzelhetetlenül gyönyörű, leheletfinom, pillekönnyű harisnyát.
– Enfin** – épp ilyet gondoltam!
– Ugye csudaszép? Hány párat óhajt, uram?
– Nézzük csak… tizenkilencet.
A kisasszony hajszál híján beájult a pult mögé, ám pályafutása során szerencsére hallott már épp elég furcsa óhajt, úgyhogy mégiscsak sikerült függőlegesben maradnia.
*Ez az. Pontosan ez az (francia).
**Végre (francia).
167. oldal
Ötéves koromban volt egy fogam, ami pokolian fájt. Vagy a pokol jelentkezett a fogamon keresztül. Most már semmi sem látszik, különben is illetlenség más szájába bámulni. Az öreg Carmina húzta ki. O volt az első cseléd nálunk, még a barlanglakó őskorban. Örökké tarthatott volna. Évente egy pár harisnyát használt el és egy pár fapapucsot. Amikor elérték használhatóságuk természetes véghatárát, bedobta őket a híd közepéről a Ticino vizébe. Legalább ők – mondta hangosan – visszatérhetnek Olaszországba. Üdvözöljétek a nevemben!
ROSENBAUM
Kedvesem, hallotta azt a harisnyadolgot a mi egyetlen Haydnunkkal kapcsolatban?
THERESE
Ki, mint jól tudjuk, néhány éve megtért égi atyjához.
ROSENBAUM
Mint jól tudjuk.
(csönd)
THERESE
Hosszú osztrák csönd. Minő harisnyaügy?
ROSENBAUM
A nemzetközi Haydn-kultusz a mester élete vége felé valósággal groteszk formákban jelentkezett néha. William Gardiner angol –
THERESE
Nem osztrák?
ROSENBAUM
(váratlanul felüvölt)
Kuss!
THERESE
Hosszú osztrák csönd. Igen, hallgatom, Joseph Carl, tehát William Gardiner angol –
ROSENBAUM
Angol harisnyagyáros például udvarias levél kíséretében hat pár gyapotharisnyával kedveskedett a mesternek, amelyek mindegyikébe más-más Haydn-téma dallamát szőtték –
(zene, szerintünk, mondjuk, egy ismert Mozart- vagy Beethoven-dallam, de ebbe nem kavarnánk, itt papíron jó ötletnek látszott)
– az „Üstdob” szimfónia Andantéjától a Gott erhaltéig. És bocsánat az előbbi kitörésért.
18-19. oldal, Harminchárom változat Haydn-koponyára, Első rész, 5. (Magvető, 2016)