hárem fogalom
Idézetek
A háremben élő nőket két élesen elkülönülő csoportba osztották. Az alacsonyabb osztályba tartozott az összes cariye, vagyis „fogoly”, rabszolganő, akiknek a hárem körüli legtöbb alapvető szolgálói munkát kellett elvégezniük. Ezeket a legalacsonyabb rangú nőket további alosztályokba osztották a rangidősségük és a képességeik szerint: çırak (szolga), kalfa (idősebb, képzett szolgáló) vagy usta (mester). A rabszolgalányok idővel egyre magasabbra juthattak a ranglétrán, gyakran elég pénzt félretéve, hogy idős éveiket kényelemben töltsék. Ezek a nők szinte soha nem kerültek személyes kapcsolatba a szultánnal, bár annak mindig fennállt a lehetősége, hogy az uralkodó szeme megakad valamelyikükön, és az ágyában köthet ki.
A háremhölgyek legfelső osztálya a gediklilereké, azaz a kiváltságosaké volt. Őket a szépségük és a tehetségük miatt választották ki, általában zenészeknek, énekeseknek vagy táncosoknak. Ezeket a lányokat először valamelyik idősebb háremhölgy tanította, a kahya kadın , aki utasításokkal látta el és felöltöztette őket, hogy előkészítse találkozásukat a szultánnal. Ha a szentséges úr fölfigyelt valamelyikükre, és kiválasztotta lehetséges ágyasának, a lányból gözde lett, ami szó szerint azt jelenti, hogy „szem előtt”. Ezután saját lakosztályában helyezték el, ahol a császári fürdőmester, a ruhatárnok és a kincstárnok készítette elő a szultán látogatására. Ha a kiválasztott az első éjszaka után is kegyben maradt, az ıkbal , vagyis szultáni ágyasnő titulust kapta, amelyre a nyugati világban az odaliszk (háremhölgy) kifejezést használjuk a török oda „szoba” szóból, amely jelen esetben a szultán hálószobájára utal. Ha a szultán kedvese, a haseki gyermeket szül neki, aki az uralkodó legidősebb élő fia volt, a hasekiből birinci kadın lett, ha pedig a szultán után ő fia lépett a trónra, valide szultán (anyakirálynő), a hárem legmagasabb rangú asszonya.
92-93. oldal
Emlékszem, amikor végigsétáltam régen a képtárak tizenkilencedik századi részén: milyen megszállottan foglalkoztatták őket a háremek. Tucatjával sorakoztak az olyan festmények, amelyeken turbános vagy bársonysapkás, dús idomú háremhölgyek heverésztek díványokon, pávatollal legyezgették őket, a háttérben egy őrködő eunuchhal. Tanulmányok a renyhe húsról – olyan férfiaktól, akik sosem jártak ott. Akkortájt erotikusnak szánták ezeket a műveket, s úgy véltem, a maguk idejében azok is voltak, de ma már tudom, valójában miről szóltak. A tetszhalálról, a várakozásról, a nem használt tárgyakról. Az unalomról.
111. oldal, Tizenharmadik fejezet (Jelenkor, 2017.)
– És a Szultima hét nap, hét éjjel folytatta a siratást – hallottam meg a hátam mögött Shira hangját. […] – Miután a Szultim nem hallotta már a sírását, felemelte magához a csillagok közé.
[…]
– Ki hinné, hogy ilyen nagy szerelem létezhet a hárem falai között.
Shira kihallotta a gúnyt a hangomból.
– Bárki, aki nem olyan önközpontú, mint te.
173. oldal
A hárem alszik; csendesen,
Derûs kéjjel tért pihenõre.
Az éj nyugalmát semmi sem
Zavarja immár. Zordon õre
Bejárta mind a sok szobát.
Pihenne õ is; ám a dõre,
Vak félsz nyugalmat így sem ád.
A hitszegõ cselt várja folyvást,
Nyugalmát percig sem leli.
Hol egy kiáltást, hol sikoltást,
Hol suttogást vél hallani;
A sok képzelt zajtól riadtan
Végképp magához tér, felül,
S fülel sokáig mozdulatlan,
De néma csend veszi körül;
Csak a szökõkutak sugára
Tör fel a márványkõ alól,
S egy illatos rózsára szállva
Az éjben egy pacsirta szól.
Soká figyel még énekére,
S megint álom borul szemére.
Ne fogadj be háremedbe egy asszonyt, ha nővére is ott van, mert civódás lesz belőle, s ne fedd föl meztelenségét nővére életében.
Lev 18.18 (SZIT)
Biblia 92%
Mecset a Bartók Bélán
Hommage à Kosztolányi
Lágy adzán s friss pékségillat csorog be
a nyáresti sötétet áterezvén
e vén falak közé, ahol karöltve
lebzsel muszlim, zsidó s bigott keresztény;
és most, ahogy a fahéjszagban döngve
kering az áhítattal mormolt refrén,
úgy ír bennem is ringó kört a körre
az álom régi, sercegő lemezként.
Korongján nyüzsgő zsinagóga, hárem,
keresztesek: a földúlt Jeruzsálem,
arca sok egzotikus istenségnek;
fölé mered figyelmem görbetűje,
hogy tűnt hangfoszlányokból összeszűrje
csillogó szemcsékké a mindenséget.
57. oldal
Az arab világban megszokott, hogy egy férfinak egy felesége és egy hivatalos családja van, de azon kívül látogat egy vagy több másik nőt is. Nem különösebben szokatlan vagy titkos. Ellenkezőleg. Annyira hétköznapi, hogy beszélni sem kell róla. Régen a gazdag arabok nagy háremet tarthattak. Ma már nem. Az emberek viszont lassan változnak. A gondolkodásmód és a szokások sokáig élhetnek, ha modernizált formában is. Ha egy nőnek nincs ínyére a gondolat, hogy a férjének több asszonya legyen, akkor ne menjen hozzá muzulmánhoz. Én így látom.
146. oldal
Pariszula Lampszosz – Lena Katarina Swanberg: Bagdad hercegnője Életem Szaddámmal
