Hardy Cates személy

– Maradj – kérte halkan –, és igyuk meg együtt a bort.
– De… zuhanyoznod kell.
Hardy lassú mosolyra húzta a száját.
– Zuhanyozhatunk is együtt.
– Persze – morogtam sötéten, mert képzeletemben megjelent a szappanos férfitest, a víztől síkos izmok látványa. – Álmodozz csak.

Hardy utánam jött, velem együtt várt, hogy a liftajtó kinyíljon. Beszálltunk, mindketten mezítláb.
– Haven, tudod, hogy igazam van. Beszéljük meg.
– Ha te nem akarsz velem lefeküdni, én nem akarok az érzéseimről beszélgetni veled.
Hardy zavartan túrt a hajába.
– Hm, az egyszer átkozottul biztos, hogy most mond nekem először ilyesmit egy nő.

Hardy kicsit soványabb volt, mint emlékeztem, kicsit viharedzettebb, érettebb. A tapasztalt külső jól állt neki, főleg azért, mert valahol mélyen, abban a szempárban továbbra is ott bujkált az a veszélyes, csábító felhívás keringőre. Olyan magabiztos férfiasság áradt belőle, amely ezerszer hatásosabb volt, mint a puszta jóképűsége. A tökéletes külső könnyen hidegen hagy, ám ettől a fajta szexuális kisugárzástól megremeg a nő térde.

– Érdekes. – Hallgatott kicsit. – Szóval, miután megízleli és megszagolja a bort, kiköpi egy edénybe, ugye?
– Inkább nyelek, mint köpök.
Ahogy rádöbbentem a kijelentés kétértelműségére, úgy elvörösödtem, hogy biztosra vettem, a férfi még ebben a sötétben is látja.