!

harangvirág növény

L. M. Montgomery: A Mesélő Lány
Johanna Spyri: Heidi
Fazekas Anna: Öreg néne őzikéje
David Herbert Lawrence: A szűz és a cigány
Gazdag Erzsi: Mézcsorgató
Hervay Gizella: Az idő körei
Bartos Erika: Zakatoló
Iljasz Eszenberlin: A gyémántkard
M. C. Beaton: Agatha Raisin és a gyilkos lekvár
Pál Sándor Attila: Düvő
Sarah Ivens: Erdőterápia
!

harangvirág (Campanula x)

!

Campanula rotundifolia

!

Campanula bononiensis inflorescence


Idézetek

>!
fióka P

Hangjától a harangvirág
most válik el.

225. oldal, Zuhanások (1978, részlet)

Hervay Gizella: Az idő körei Összegyűjtött versek

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág
>!
Szávitrí SP

Olyan jó volt, hogy a Mesélő Lány visszatért. Harangvirágokból font koszorút a hajába, és úgy nézett ki, mintha a költészet, a mese és az álmok benne öltöttek volna testet.
     – Kedves név a harangvirág, nem? – mondta. – Katedrálisok és harangjáték jutnak róla az eszembe.

80. oldal, Gyermekkori tragédia (Európa, 1999)

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág · Sara Stanley
>!
Izolda +SP

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza – dehogy – mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
„Élj boldogul, őzgidácska!”

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kisgidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
„Ég áldjon, rét, kicsi csalit” –
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükkfárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kisgidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kisgida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátraalji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátraalján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág
>!
Arianrhod MP

A füves út mentén s a sziklák alatt sok virág: csodaszép kerek levelű harangvirág, nagy, hideg és sötét, majdnem fekete, mintha sötétbíbor jégből lenne; kis csomókban parányi, halványkék csengettyűvirág, mintha elvarázsolt béka fújt volna jégből habos buborékot; pásztorbotra emlékeztető merev, magas, szőrös hegyi harangvirág; földszínnel pettyezett halványlila encián elszórt csillagai; és azután sárga sisakvirág, kankalinsárga sisakvirág, majd hirtelen sötét sisakvirággal sűrűn borított részek. A különös, dús sisakvirág sötétkékjét, fekete kékségét, félelmetes színét Hepburn újból és újból megcsodálta. Hogy kerül ide a jég közvetlen közelébe ez a fénylő, bíborkék, mérhetetlen sötétség? Ez a királyi méreg? A sisakvirágtövek kígyózó tömegének ez a káprázata?

>!
Timár_Krisztina ISP

Smaragdzöld és ezüstös hullámok ringatják itt a füvet a szél nyomában egészen a horizontig, és a lovon ülő mellig merül ebbe az illatos, élő tengerbe. Csak a távolban emelkednek föléje az Ulu-tau és a Kisi-tau hegységek szürkéskék csúcsai, ahol a hírneves Edige-batir és Toktamis kán földi maradványai nyugszanak. Lépten-nyomon előpiroslanak a fűből a mezei földieper és a vadmálna tűzvörös gömböcskéi, a levelek között érett, fekete ribiszkefürtök rejteznek. Bódítóan illatoznak és ezernyi színben tündökölnek a napfényben az óriási bazsarózsák, harangvirágok, tavi liliomok, rózsák és tulipánok. Ennek a felülmúlhatatlan szépségű, határtalan eleven szőnyegnek a kellős közepén úgy csillogott az Ak-köl, mint egy színezüst csésze…

47. oldal

Kapcsolódó szócikkek: bazsarózsa · harangvirág · tulipán
>!
Kek P

     Hol volt, hol nem, nem is a világ közepén, de nem is a szélén, volt egyszer egy kicsi falu. Most is megtalálod, ha jól körülnézel, valahol a Dunántúlon, a Somló-hegyhez közel, a Balatontól nem messze.
     Megismered pedig cifra kapujáról, cifra kapujának faragott fájáról. Valamennyi háza, valamennyi kertje, kertje kerítése tulipánnal szegve.
     De nem csupán tulipánok mosolyognak a díszesen faragott kerítésekről. Harangvirágok is harangoznak feléd, margaréták néznek rád csipkés pillájú szemeikkel. Ahány kerítés, kapu, annyiféle virág pompázik rajta. De a tulipánt mindegyiken megtalálod. Szívért se menj a mézeskalácsoshoz! Itt minden kapun találsz szívet, kisebbet-nagyobbat. Választhatsz közülük tetszésed szerint. Formás szívablakokkal tekintget ki az utcára minden kertajtó. S ha megnyitod egynek is a kilincsét, megmozdul az ajtóval együtt a szív is. Szépen befelé hajlik, mintha szíve tárulna ki az udvarnak, hogy téged befogadjon. S hallottál-e ilyen csudát, ami még csak nem is csuda? Csupa zengés-bongás ez az egész falu. Az egyik kerítés tulipánjának kelyhében álldogál egy rigó, és olyan örvendetesen szép fütyülésbe kezd, amire csak a szomszéd kert harangvirágjából éneklő pintyőke tud megfelelni. Szeretik a madarak ezt a falut. Tele is szórják énekkel, de olyan telis-tele, hogy szinte kicsordul belőle, és elcsordogál a madárdal egészen a falu határáig. Ott meghallja a vándor, és akarva-akaratlanul a falu felé fordítja lépteit.

57. oldal (Rigók és ácsok faluja)

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág
Hirdetés
>!
abcug IP

Virágének

Akármelyik virág, a hóvirág, az ibolya, az árvácska,
a nárcisz, a rózsa, a krókusz, a jácint, az orgona,
a liliom, a tulipán, a rozmaring, a kankalin, a kikerics,
a bársonyos tüdőfű, a békaszem, a boglárka,
a csillagvirág, a nefelejcs, a viola, a borbolya,
a gyöngyvirág, a muskátli, az atracél, a búzavirág,
a csatavirág, a gólyaorr, a harangvirág, a hortenzia,
a madárhúr, a nőszirom, a szívvirág, a cickafark,
a levendula, a mályvavirág, a petúnia, a szarkaláb,
a hajnalka, az aranyvessző, az őszirózsa, a krizantém és a többi,
ha leszakítod, lemetszed, eltéped, megeszed, eltiprod,
lerúgod, megrohasztod, kiszárítod, lekaszálod, akkor egy,
a te füled számára érzékelhetetlen hangfrekvencián felüvölt.

30. oldal

Pál Sándor Attila: Düvő Dalok, énekek, balladák és táncok

1 hozzászólás
>!
Trudiz

Virágok

Napsütéses nyári réten
Kinyíltak a virágok,
Nefelejcset, margarétát,
Pipacsot is találok.

Bólogat a harangvirág,
Hajlong a sok kankalin,
Illatozó violának
Lepke ül a szirmain.

Virul a sok búzavirág,
Százszorszép és kamilla,
Száll a pitypang bóbitája,
Ráröppen a hajamra!

8. oldal

Kapcsolódó szócikkek: búzavirág · harangvirág · kamilla · kankalin · margaréta · nefelejcs · pipacs · pitypang · viola
>!
Judit_Sike P

De amikor másnap reggel elindultak Mrs. Bloxbyval, a vidék igazi meleg tavaszi napnak örvendhetett. Kökénybokrok tarkították a sövénykerítéseket, lilaakác és iszalag kúszott a kertek kőfalain, kék harangvirágok rezdültek meg a szellő legapróbb fuvallatára, és a fejük felett hatalmas kék ég ívelt.

Kapcsolódó szócikkek: akác · harangvirág · Mrs. Bloxby
>!
Amrita I

(…) Persze azért az is hiányzik, amikor otthon, Angliában egy-egy erdei kószálás során a harangvirágok hűs, kék óceánjába dugtam az ujjam hegyét. A magányos csillag államában (Texas) nemigen találni harangvirágot.

52. oldal

Sarah Ivens: Erdőterápia Sinrin-joku, avagy zöld út a boldogsághoz

Kapcsolódó szócikkek: harangvirág