Harald Tryggvason (Véreskardú Harald) személy

A. O. Esther: Kristályfény
A. O. Esther: Megbocsátás
A. O. Esther: Hazatérés

Idézetek

Sheila_7 I>!

– Ne csináld már! Nem sejthetik, mi van közöttünk!
– Miért, mi van?
– Semmi – vágott vissza dacosan a lány. – Ne légy ilyen közvetlen velem! Viselkedj úgy, mint az elején, amikor megismertél!
– Machiel, negyedórával azután, hogy elém járultál, az asztalra gyűrtelek és megcsókoltalak. Ha feltűnt volna, odavagyok érted. Nem tudok úgy tenni, mintha hidegen hagynál!
– Hát jó. Akkor viselkedj úgy, mintha haragudnánk egymásra, jó?
– Akkor letépném a ruhádat és az ágyba döntenélek. Addig szeretkeznék veled, amíg elszállna a haragod és zihálva sikítoznád a nevem – vigyorodott el a férfi.

229. oldal

6 hozzászólás
Cheril>!

– Nálatok mindenki ilyen? – Ramodielnek tetszettek a tetoválások. – Fáj, amíg felraknak egy ekkora rajzot?
– Nem vészes. Szeretnél egyet?
Ramodiel felröhögött.
– Mindenképp! Valami rémes nagy kígyót, óriási fogakkal. Az hatásos lenne, nem? Sophiel, szerinted mi állna jól nekem?
– Egy sárkány – az angyallány felszabadultan nevetett. – Egy sárkányt kérj!
– Hú, tényleg, az jól nézne ki! Elintézed nekem, Harald?
– Persze! – a norvég jól mulatott. – De miért pont sárkány?
– A pokolban láttam egyet, Nidhoggnak hívták. A frász tört ki tőle. Ha rajtam lesz, talán többé nem lesz miatta rémálmom.
– Nidhogg? Hát valóban létezik?
– Igen. Undorító egy dög. Élőhalottakat zabál. Lerágja őket, aztán a partra köpködi a csontjaikat. Egy bűzös vértóban úszkál, aminek okádék szaga van…
– Ramodiel, mindjárt eszünk! – Elijah szigora mögött mosoly bujkált. – Ne beszélj ilyen gusztustalanságokról!
– Na, és a patkányhús… – a fiatal angyal mintha meg sem hallotta volna a vezére hangját. – Az valami kibírhatatlan! Olyan, mintha bőrt rágnál, amit előtte pöcegödörben aszaltak.

Cheril>!

– Nem dönthetsz helyettem!
– Már hogy ne dönthetnék?
– Mert király vagy?
Harald bólintott.
– Például.

Sheila_7 I>!

[…] magához húzta a lányt, aki válaszul lekevert neki egyet és kitépte magát az ölelésből. Eztán felkapott egy tálat, és a férfihoz vágta. Az elhajolt a tál elől, majd felkapta Machielt, és az asztalra hajította. A lány csak úgy nyekkent a tömör falapon, és moccanni sem tudott a ránehezedő férfitól. A norvég nem eresztette, és bármennyire is tiltakozott ellene, szájon csókolta. A csókja nem volt goromba, eltekintve a ténytől, hogy Machiel kezét a feje fölé szorította.
– Ne küzdj már ellenem – morogta már-már gyengéden. – Olyan édes az ajkad, olyan finom az illatod. Engedd, hogy szeresselek! – azzal újra megcsókolta a lányt. – Mindkettőnknek könnyebb lenne, ha nem ellenkeznél.
– Mondtam, hogy mást szeretek – felelte Machiel kifulladva, és megpróbált szabadulni.
– Én pedig mondtam már, hogy majd elfelejted – a férfi újabb csókja lezárta a vitát, és Machiel tehetetlenül tűrte, hogy a norvég addig csókolja, amíg az ellenállás teljesen megszűnik a karjában. Szédelegve ült fel az asztalon, amikor Harald a dereka után nyúlt, és lesegítette. – Nem akarok erőszakos lenni veled, de az leszek, ha nem teszel a kedvemre.
– Ez nálatok a lánykérés?

169. oldal

Sheila_7 I>!

– Birca szigetén számtalan gyönyörű viking nő él. Sokan közülük nemesek; bármelyiküket feleségül kérheted.
– De én téged választottalak, és el is veszlek.
– Hisz nemet mondtam, Harald király. Nem érted?
A szőke férfi azonban megrázta a fejét.
– Eldöntöttem, Machiel, ez ellen nem tehetsz semmit.
– Nem dönthetsz helyettem!
– Már hogy ne dönthetnék?
– Mert király vagy?
Harald bólintott.
– Például.
– De én nem vagyok norvég, felettem nincs hatalmad.
– Gondolod? Azt azért észrevetted, hogy a birodalmamban tartózkodsz éppen?
– Nem. Egyik erdő olyan, mint a másik. Ha ez a tiéd, majd odébbállok…

168. oldal

Cheril>!

– Szemtelen volnék?
– Meglehetősen.
Machiel nagy barna szeme elkerekedett.
– Az őszinteség szemtelenség?

>!

-…Ramodiel! Menjetek Machiellel a rejtekhelyre! Ti fogtok vigyázni a nőkre, gyerekekre és a sérültekre! […]
Harald Elijahra nézett.
– Köszönöm.
– Ugyan, nincs mit. Egyik sem bírja a vért.

478. oldal

Marcsi061>!

A szerelem különös madár. Arra száll, akire kedve tartja. Vannak, akiket egy életen át elkísér, és vannak, akiket csak meglegyint a szárnyával. Ha azonban rálelsz az igazi társadra, egész biztosan szárba szökken a lelkedben ez az érzés.

77. oldal

Nes P>!

– Nem felelhetsz gyűlölettel a gyűlöletre!
– Mégis, milyen világban élsz te, mondd?
– Egy olyan világban, ahol a rosszra csak jó lehet a felelet. Hát nem érted? Csak fénnyel lehet elűzni a sötétséget.

356. oldal

Sheila_7 I>!

– Tetszel nekem. Feleségül vennélek.
– De hisz nem is ismersz! Én sem téged. És nem is szeretlek.
A norvég elmosolyodott.
– Majd megszeretsz.
Machiel csodálkozva nézett rá.
– Te most viccelsz?
A férfi jókedve elronthatatlan volt.
– Úgy nézek ki?
– Nem tudom. De miért akar minden viking azonnal házasodni?

167. oldal

1 hozzászólás