harakiri fogalom
Idézetek
Vigyázat! Felnőtt tartalom.
A japán teaszertartás megalapítója, Sen no Rikyu, 1591-ben ura, Hideyoshi, parancsára harakiri végrehajtására kényszerült. (Hasfelmetszés általi rituális öngyilkosság.) Rikyu, mielőtt kioltotta volna az életét, így szólt: „Ha van kardom, nincs Buddha, sem patriárkák”. Azt értette ezalatt, hogy ha a nagy szellemünk kardjával eggyé válunk, akkor nincs dualista világ. Ez a lelkület az egyetlen létező valami. Ez a rendíthetetlen lelkület mindig jelen volt Rikyu teaszertartásain. Ő sohasem tett semmit sem pusztán dualista felfogással; minden pillanatban kész volt a halálra. A szertartások során újra és újra meghalt és megújult. Ez a teaszertartás lelkülete. Ez leborulásunk mibenléte.
40. oldal, A leborulás (Buddhista Misszió, 1987)
Shunryu Suzuki: A zen szellem az örök kezdők szelleme A zen meditációról
[…] Japánban még az öngyilkosság is szekularizált ügy, társadalmi konvenciók kérdése, és a harakirit az ínyencek kiváltságának tekintik, csettintenek rá.
70. oldal, A zen útja (Terebess, 1999)
Arthur Koestler: Japán 81% A lótusz és a robot II.
– […] De például ott van az Eső és Hold meséiben az a rész, amelyet krizantémeskünek neveznek. Olvastad?
– Nem – mondom.
– A szerzője Ueda Akinari, 1776-ban, a késői Edo-korban írta, a történet maga azonban visszavisz a Harcoló Fejedelemségek korába*, tehát a szerző bizonyos értelemben retrót művel, nosztalgikus irányba indul.
Két szamurájról szól a történet, akik esküvel testvérül fogadják egymást. Ezt a szamurájok nagyon komolyan veszik. Esküvel testvéri szövetséget kötni azt jelentette, hogy az életüket egymás kezébe helyezték. Elő is fordult, hogy egymásra kellett bízniuk az életüket. Messze laktak egymástól, és más-más úr szolgálatában álltak. Az egyik szamuráj közölte a másikkal, hogy bármi történjék is, mire nyílnak a krizantémok, feltétlenül meglátogatja. Csakhogy a szamuráj az útra készülődve valamilyen bajba keveredett a klánban, tömlöcbe vetették, ahonnan nem engedték ki, és arra sem kapott engedélyt, hogy levelet írjon. Eközben telt-múlt a nyár, egyre hűvösebb lett az ősz, eljött az évszak, amelyben nyílnak a krizantémok. Csakhogy ilyen körülmények között a barátok nem találkozhatnak, nem tudják az ígéretet betartani. A szamurájnak mindennél fontosabb, hogy betartsa adott szavát. A megbízhatóság az életnél is fontosabb. A tömlöcben lévő harakirit követ el, a lelke árkon-bokron át robog barátja otthonához, és így még a krizantémvirágzás előtt jól kibeszélgethetik magukat. Ezután a jövevény nyomtalanul eltűnik. Nagyon szép, megható történet.
* 1467–1568 között
331-332. oldal, 23. fejezet (Geopen, 2006)
| → |
|---|
