hangszer tárgy
Idézetek
– Tudod, mi a jó könyv? Jó könyv az, amely két sorban vagy kétszáz oldalon rögzít benned egy képet vagy egy frázist, melyet soha életedben nem tudsz többé elfelejteni. Amely új húrt von emlékezeted hangszerére, s ha tíz év múlva megérinted, még mindig azt a hangot adja vissza.
Római történetek
Mindig is úgy hittem, hogy a cselló magányos hangszer, de most először jutott eszembe, hogy talán inkább én vagyok magányos alkat.
139. oldal
Úgy csináltam, hogy minden hangjegynek egy szeszfajta felel meg, valamilyen likőr vagy aroma. Az erős pedál megfelel a felvert tojásnak, a gyenge pedál pedig a jégnek. Ami a szódavizet illeti, ahhoz egy trilla kell a magas regiszteren. A mennyiség egyenesen arányos az idővel; a hatvannegyedeknek a tizenhatod egység felel meg, a negyedhangjegynek az egység, az egész hangnak a négyszeres egység. Ha lassú dallamot játszunk működésbe lép egy regiszterrendszer, nehogy az legyen a legnagyobb – mert akkor túl bőséges koktélt kapnánk –, hanem a szesztartalom. És, a dallam tartamától függően, tetszés szerint lehet az egységértékeket módosítani, például a századára csökkenteni, hogy olyan italt kapjunk, amely tekintetbe vesz minden összhangot az oldalsó szabályozó révén.
12-13. oldal
A magyar nyelv olyan, mint egy hangszer: aki játszani akar rajta, annak minden áldott nap gyakorolnia kell. Lehetetlen indogermán módon gondolkodni, és magyarul beszélni. A magyar nyelv mértana úgy üt el a többi nyelvétől, mint Bolyaié Euklidészétől. Magyarra mindent le lehet fordítani, magyarról úgyszólván semmit. A magyart – ez félelmetes – el is lehet felejteni!
11. oldal, Ember a világ végén (Magvető, 1973)
Tudom, hogy butaság, de úgy szeretném tudni, nem csalódott-e apu bennem, amiért nem lettem én is rockzenész. Pedig úgy indultam, csak aztán harmadik osztályban a zeneteremben megláttam a csellót. Oda kellett mennem hozzá, meg kellett érintenem, annyira emberinek tűnt. Úgy gondoltam, ha játszanék rajta, elárulná nekem a titkait: muszáj volt megpróbálnom. Ennek tíz éve, és még mindig nem hagytam abba.
12. oldal, 7 óra 9 perc
– Majdnem hatszáz éves vagyok – közölte Magnus, mire Ragnor felmordult, hiszen jól tudta, hogy barátja pár hetente változtatja a korát, ahogy éppen neki tetszik. – Úgy érzem, ideje megtanulnom valamilyen hangszeren játszani. – Büszkén mutatta fel új szerzeményét, egy kis húros hangszert: úgy festett, mint a lant távoli unokatestvére, ezt azonban a nevesebb rokon bizonyára szégyellte volna egy kicsit.
Ha valaki vigyázatlan, a brácsa rettenetes sikolyokat tud hallatni, még a nagyon képzett zenészek keze között is. De Elizabeth kezében tisztán, pontosan és könnyedén szólt a hangszer. Csak hallgattam, hogy játszik, bámultam, mennyire el tud mélyedni a zenében, és olyan akartam lenni, mint ő. Vagy ha nem pont olyan, hát még jobb. Nem arról volt szó, hogy legyőzzem, hanem csak méltó akartam lenni hozzá, a többiekhez és magamhoz is, hogy úgy zenéljek, ahogyan kell.
141. oldal, 20 óra 12 perc
Minden asszony olyan, mint egy hangszer, azt várja, hogy kitanulják, szeressék, gyöngéden játsszanak rajta, hogy végre a saját zenéjét adhassa elő.
Egyesek megsértődhetnek ettől a felfogástól, mert nem értik, hogy látja a zenét egy vándorszínész. Azt gondolhatják, hogy lenézem a nőket. Talán szívtelennek, durvának vagy kegyetlennek tartanak.
De ezek az emberek nem értik a szerelmet, a zenét és engem.
708. oldal