Hangay Emma személy
Idézetek
– Akar beszélni velem, Liebling? – lépett kissé közelebb a férfi.
– Enged… – szólt a leány, ám a nyelve túlságosan feldagadt a szomjúságtól, így képtelen volt folytatni.
– Ah, verdammt! – […]
63. oldal
Agáta mama pedig közölte, hogy délelőtt néhány modell jön Stolltól*, hogy Emma kiválaszthassa új ruhatárát. Mikor a nővérem tiltakozni kezdett, mondván, míg haza nem megyünk, az én szekrényemből is tud öltözködni, a grófnő csak annyit mondott:
– Maga többet érdemel, fiam, mint hinné, és bár a szerénység szép erény, vitának helye nincs. Stoll jön, maga megnézi a legújabb modelleket, választ és felöltözik, miként az illendő.
–
* 284. lábjegyzet: Stoll Nándor szabó (lakott: IV. ker. Gránátos u. 4.) neve az 1900-as években az úrihölgyek számára fogalom volt. Aki előkelően akart öltözni, nála vetetett méretet a Gránátos [ma Városház] utca 2.-ben, ahol Erzsébet királyné is megfordult. Ha megfizették, Stoll szabókat és modelleket küldött házhoz, mini divatbemutatót tartva.
672. oldal
Cili balra fordult, s már lépett is kettőt, mikor rettenetes kattogás harsant. A hirtelen zajtól annyira megrémült, hogy majdnem elejtette a bádogtálcát. Aztán megismerte a hangot, és önmagára bosszúsan sziszegte:
– Ó, te bolond, hisz ez csak egy Singer*!
–
* 116. lábjegyzet: A kor népszerű varrógépe Isaac Merritt Singer (1811-1875) amerikai feltaláló, színész és vállalkozó jóvoltából terjedt el az egész világon. Az ő gépe ugyan rosszabb volt, mint a szintén amerikai Allen Benjamin Wilson (1824-1888) masinája, ám a korszerű futószalagos gyártást alkalmazva sokkal olcsóbb varrógépeket dobott piacra, így 1900-ra a Singer már minden átlag háztartás fontos része volt.
121. oldal
– Schumayer kisasszony hol marad? – kérdezte Szapáry gróf a cselédlányt, aki friss pezsgőt kínált a társaságnak.
– A Karlinka kisasszonyt teccik kérdeni? – hadarta az apró termetű nyugtalan tekintetű gyereklán, akin bizony úgy állt a nem rá szabott egyenruha, mint kofán a diadém. – Őtet ma este ne tessen várni, mert fáj neki a feje.
– Oh, be kár! – vonyított teátrális fájdommal az ifjú gróf, kiben az elfogyasztott pezsgők és likőrök kezdtek összeveszni. – Pedig mióta a városligetben kezet csókolhattam neki, más se jár a fejemben, csakis ő.
– Igazán? – ámult el a cselédlány, és mintha neki szólt volna a bók, lángvörösre gyűlt az arca. – Hát annyira tetszett magának az a kesztyűs kéz, amit az ablakon kinyújtott?
230. oldal
– Olvassa hát! – riasztotta fel merengéséből a leányt nagynénje parancsa. – Vagy tán addig kell várjak, míg a molyok kieszik az ujjai közül a papírost, majd megtanulván beszélni, felmondják nekem, ami rajtam állt?!
8. oldal, A sosemvolt sikoly