Hangay Emília (Mili) személy

– Számomra csupán az a fontos, hogy továbbra is bízzon bennem.
– Ez jelenleg igencsak nehezemre esik.
– Megértem, sőt, fordított esetben magam is úgy éreznék, miként kegyed.

44. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

– Tanítványom, Hangay Emília kisasszony szintén birtokában van minden olyan tudásnak, amire szükség lehet. Ez az ő utazása, az ő vonata, az ő ügye. Hallgassanak rá, és akkor talán… Mondom: talán mind megmenekülhetünk, sőt, a bűntettek hátterére és az elkövetők személyére is fény derülhet.

134. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

– Adja neki végre oda azt az átkozott briftasnit, amit már Kara óta rejteget a retiküljében, és legyünk túl a dolgon!
– Játékrontó ürdüngmanó! – sziszegtem rá mérgesen Richárdra, majd az értetlen képet vágó Domonkoshoz fordultam.

194. oldal

– Ideje munkához fognunk – mondta anélkül, hogy köszönt volna. – Látta már, mit művelt velünk az a gazember?
– Az istállóra gondol? – kérdeztem kissé összezavarodva.
– Nem is az ősszel lehullott levelekre – csattant fel, miközben a hosszú asztal mellett sebesen le-föl járva, ujjaival a mellényén dobolt. – Mili, ne mondja, hogy Marosvásárhelyt berozsdállt az esze.
– Jó – egyeztem bele mindjárt –, nem mondom.
– Helyes. Akkor hát hallgassa meg, mi történt itt, mialatt maga otthon pihengetett.
….
– Sikerült végképp feldühítenem az ellenséget – mondta Richárd, oly büszkén, mintha nem épp a mi istállónk, de Bissingen Ernő egyik kastélya vált volna pernyévé.
– Értem – bólintottam lassan, megfontoltan. – Még néhány ilyen győzelem, és nem lesz többé fedél a fejünk felett.
– Micsoda? Jaj, Mili, maga már megint csak a fát látja, pedig mögötte egy egész erdő dereng.
– Erdőnk se lesz, ha a gyújtogatok visszatérnek – jegyeztem meg halkan.

351-352. oldal, Revolvergolyó, mérgezett szivar és útszélí felkoncolás

– Mármint a Hangay-ügy? – kérdezett közbe a grófnő.
– Igen, anyám, a…
– Mi ügyünk – vittem be a következő döfést, miközben nem győztem csodálkozni, hogy Agáta mamával milyen tökéletes összhangban vagyunk képesek báró-aprólékot csinálni Richárdból.

377. oldal

– Miért hallgatták el előlem a dolgot?
– Régi ügy, már nincs jelentősége – legyintett Ambrózy báró, ráébredve, hogy elszólta magát.
– Csupán annyi a lényeg, hogy Mili kisasszony mindig vonzza, vagy épp életre hívja a bajt, és annak végül valami csavaros módon az adott nyomozás látja hasznát. Pontosan ezért döntöttem úgy, hogy nem tanítgatom tovább, hisz amúgy is csekély az a tudás, amit e csinos fej befogadni képes. Inkább hagyom, hadd keveredjék bajba, mert abból. . . Kisasszony kérem, most meg hova rohan?
– Remélem olyan bajba, amiből nincs kiút, maga érzéktelen. . . kőszívű. . . lelketlen főnemesi tuskó – kiáltottam a konyhaajtóból, amit aztán úgy vágtam be magam után, hogy csak úgy dörrent.
Ezután két napig színét sem láttuk annak a bárói címmel felcicomázott hólyagnak.

489. oldal, 24. fejezet - A múlt árnyai

Levegőt vettem, hogy egyetértésemet fejezzem ki, ám hirtelen egy kéz tapadt a számra. Richárd állt mögöttem – mikor került oda? –, és a fülembe lehelt:
– Csönd

515. oldal

Na, még csak ez hiányzott! A rabtartóm gardedámra lelt, és most átadja neki az őrizetest – gondoltam magamban, ám hangosan csak a nevemet és köszönetemet mondtam ki, hisz a bácsi igazán kedvesnek és ártalmatlannak tűnt.

48. oldal (Könyvmolyképző, 2017)

Mivel makacsul elfordítottam a fejem, ő játékosan csettintgetett a nyelvével, majd ujját az állam alá támasztva kényszerített, hogy mégis rá nézzek. – Nagyon kérem, drága Mili, most az egyszer még hallgasson rám! A barátainak sem mondtam többet, mint magának, ők mégis elfogadták az igazamat, és segítettek megállítani önt, mielőtt újabb bolondságot követett volna el.
– Bolondság, hogy tudni akarom, mi lett a nővérem sorsa? – Richárd szeme ilyen közelről feneketlen kútként vonzott, és egyáltalán nem tűnt oly acélosan ridegnek, mint máskor.
-Talán bolondság, ha meg akarom ismerni azt a nőt, akiért maga elköltözött otthonról, most pedig engem is száműzni akar a közeléből?

18. oldal