!

Hangay Emília (Mili) személy

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten
Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
Böszörményi Gyula: Beretva és tőr
Böszörményi Gyula: Ármány és kézfogó
Böszörményi Gyula: Bitó és borostyán
Böszörményi Gyula: Nász és téboly

Idézetek

>!
tmezo P

– Látom, a kisasszony Jókait olvas. Mondja, nem túl nehéz ez magácskának?
(…)
– Nehéz volna? – bámultam rá elkerekedő szemmel, majd fél kézzel néhányszor megemeltem az ölemben heverő kötetet. – Nem, uram, én egész könnyen elbírok vele.
A fiatalember bambán bámult vissza rám. Először láthatóan fel sem fogta a tényt, hogy épp ki lett gúnyolva. Ám mikor az ablaknál ülő idős hölgy (összesen csak mi hárman voltunk a kupéban) halkan felnevetett, végre leesett neki a papírkoronás.
– Oh, nem a súlyára gondoltam – mondta a fiatalember, s arcát haragos pír öntötte el.

26-27. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Jókai Mór
4 hozzászólás
>!
RavenS

– Hangay kisasszony – hajolt meg felém kimérten, majd lenyomta a kilincset.
Egyből elfogott a pulykaméreg, hogy ilyen félvállról… ekkora közönnyel… szinte az egész villát kitöltő egykedvűséggel üdvözöl.
– Magának is szép napot, báró úr! – mondtam ridegen. – Ha szabad megjegyeznem, ma reggel igen pocsékul méltóztatik festeni!

196. oldal

>!
Zetsuen

Sára és én rémülten néztünk fel a lépcsősor tetejére, ahonnan csillámló üvegcserepek záporától kísérve egy tagbaszakadt, csíkos mellényt, fekete frakkot viselő komornyik gurult lefelé.
– A Szilárd! – sikkantotta a cselédlány, két kezét a szája elé kapva.
Amint a férfi a lépcső aljára érkezett, odafönn Ambrózy báró alakja jelent meg. Richárd elegáns mozdulattal tette fejére a szürke puhakalapját, két ujjával eligazítva annak karimáját. Ezután kényelmesen elindult lefelé, sétapálcájával minden egyes fokra külön-külön rákoppintva, míg végül meg nem állt a földön fetrengő, tört üvegcserepek által összevagdosott, keservesen nyöszörgő komornyik fölött.
– Egyszer és mindenkorra jegyezze meg, fiam, hogy az Ambrózykat sehonnan nem lehet csak úgy kidobni! – mondta hűvös fensőbbséggel, majd a karját nyújtva kivezetett a Jovanovics-villa parkjából.

254. oldal, 16. fejezet - Halovány nyomok

>!
lucus_97

Alig bírtam ki, hogy a kalauz ismét előkerüljön, s szinte lerohantam szegényt a kérdéssel: árulja el, mégis kivel utaztam én egészen idáig?
– Hát nem ismerte meg a művésznőt, kisnaccsád? – csodálkozott a császárbajszos fickó. – Az úrhölgy, ki Pestre utaztában néhány napot Kolozsvárott tölt, nem más, mint Jászai Mari, a legnagyobb női teátrista e hazában, úgy bizony!

29. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Jászai Mari
>!
Monacskae

A bot, amit csak ilyenkor használt, a füles karszék oldalának támasztva strázsált, sárkánypofát mintázó ezüstfejével úgy vicsorogva, mintha képes volna bármikor megnőni és felfalni az illetlen ideig mosogató lányokat.

41. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Schützer Róza
>!
lettielena

– Róza néni azon ősi házisárkányok rendjéből való, akik fiatal leányokat rabolnak, és a barlangjukban halálra hímeztetik őket.

44. oldal, 3. fejezet - Szürkület (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili) · Schützer Róza
2 hozzászólás
Hirdetés
>!
Babó_Buca

(…) úgy vártam a folytatást, mint sivataglakó beduin az esőt.

92. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Emília (Mili)
>!
Melibu

Éreztem, hogy a fantáziám, mely papuska szerint mindig is élénk volt, most tényleg túl messzire ragad. Méghogy hentesnek álcázott rablógyilkos…!

87. oldal

Kapcsolódó szócikkek: Hangay Árpád · Hangay Emília (Mili)
>!
lettielena

– Mili kedves, ön holnap délelőtt a fiammal együtt felmegy a villa tetőteraszára, hogy madártávlatból csodálhassa meg Pest látképét, s aztán felállva a kő mellvédre, szépen leveti magát a mélybe! Nos, mit szól hozzá, jó lesz így?!

103. oldal, 7. fejezet - A pofaszakállas kísértet (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)

>!
lettielena

Báró úr, azt hiszem, itt az ideje felébreszteni Oféliát.

110. oldal, 8. fejezet - Tű és sikoly (Könyvmolyképző Kiadó, 2014)