Han Solo személy
Idézetek
– Menjetek a hajóra! Ezekkel elbánok én.
– Elment az eszed?! – ordított rá Luke. – Hová az ördögbe mész?
De Solo már el is tűnt a folyosó egyik távoli kanyarulatában, és nem hallotta Luke-ot. Nem mintha az változtatott volna valamit a dolgon.
Csubakka, akit megzavart társa eltűnése, mennydörgő, bár kevéssé magabiztos üvöltést hallatott, s rohanvást Solo után indult. Ezzel Luke és Leia magára maradt az üres folyosón.
– Lehet, hogy kissé igazságtalan voltam a barátjával – ismerte el vonakodva a hercegnő. – Pedig kétségtelenül bátor fiú.
Aztán Leia Han ajkára szorította az ajkát, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Amikor véget ért a csók, a lánynak könnyes volt a szeme.
– Szeretlek – súgta halkan. – Eddig nem mondhattam meg neked, de ez az igazság.
Han rámosolygott, azzal a jól ismert, hetyke vigyorával.
– Csak el ne felejtsd, mert még találkozunk! – Aztán ellágyult az arca, és gyöngéden homlokon csókolta a lányt.
– Gyerünk, Csubi, verjünk a fenekére ennek a repülő rövidzárlat-rakásnak!– mondta aztán gyorsan, hogy véget vessen a kínos pillanatnak.
A másodpilóta egyetértőén vakkantott, aztán a kapitányához csatlakozvakiment a pilótafülkéből, Han még visszapillantott Thripióra, aki még mindig mozdulatlanul állt ott a pilótafülke derengő félhomályában, mint akinek teljesen elakadt a szava.
– Na, mi lesz már, te bronztalicska!
– Kénytelen vagyok elismerni – dünnyögte a robot maga elé, miközben csoszogva elindult kifelé –, hogy olykor még én sem értem az emberek viselkedését.
– Rettentő közel vannak – figyelmeztette Leia, hogy végre ismét szóhoz jutott.
Hannak huncut fény vibrált a szemében, amikor a leányra nézett.
– Igazán? Akkor ezt figyelje!
Han előrenyomta a hiperűrsebesség-kapcsoló fogantyúját, mert alig várta már, hogy eltűnjenek onnét, meg hogy végre imponálhasson a hercegnőnek a talpraesettségével meg a hajója fantasztikus képességeivel. Semmi sem történt! A csillagok, amelyeknek mostanra elmosódó fénycsíkokká illett volna változniuk, mozdulatlanul álltak a helyükön. Itt valami nagyon nem volt rendjén.
– Mit figyeljek? – kérdezte Leia türelmetlenül.
Válasz helyett Han másodszor is nekiesett a fénysebességkapcsolónak. És most sem történt semmi.
– Az a gyanúm, bajban vagyunk – motyogta. A torka elszorult. Tudta, hogy a “baj", enyhe kifejezés.
– Ha szabad megjegyeznem, uram – próbálkozott újfent Thripio –, én már korábban észrevettem, hogy az egész parafény-rendszer hasznavehetetlen.
Csubakka hátravetette a fejét, és fülsértő, fájdalmas ordítást hallatott.
– Jól nézünk ki! – ismételte Han.
– Valóban? Mert én úgy gondolom,attól fél, hogy itt hagyom magát faképnél, és még egy… – Han a lány ajkára meresztette a szemét – még egy csókot sem adok.
Leia most már szívből kacagott.
– Előbb csókolnék meg egy vukit!
– Ezt könnyen elintézhetem magának.
– Mi lenne, ha felhasználnád isteni befolyásod arra, hogy kihúzz minket ebből a csávából? – javasolta elgondolkozva.
Thripio teljes hosszában kihúzta magát, és méltóságteljes elszántsággal kijelentette:
– Már elnézést, Solo kapitány, de ez nem lenne tisztességes.
– Tisztességes?! – ordított fel Solo. Mindig is tudta, hogy ez a nagyképő robot egyszer túllépi a határt, és alighanem ez most következett be.
– A programom tiltakozik az ellen, hogy egy istenséget személyesítsek meg – felelte Thripio Solónak, mintha ilyen nyilvánvaló dolog nem is szorulna magyarázatra.
Han fenyegetien lépett a protokollrobot felé, legszívesebben kitépte volna a biztosítékait.
– Ide figyelj, te csavarkollekció, ha nem… – tovább nem jutott, mert tizenöt evok lándzsa meredt fenyegetően az arcába. – Csak tréfáltam – mosolygott nyájasan.
Han előrelépett, hogy utolsó gondolatát közölje ezzel a felfuvalkodott nyálfazékkal, hiszen már minden mindegy.
– Mondd meg ennek a nyálkás, mocskos hernyófajzatnak…
Sajnos, Han a sivatag felé fordult, épp háttal a bárkának. Csubi megfogta és megfordította Solót, úgy, hogy most egyenesen szemben állt a nyálkás, mocskos hernyófajzattal, akihez szavait intézte.
Han bólintott és zavartalanul folytatta:
– … mocskos hernyófajzatnak, hogy nem szerzünk neki ekkora örömet!
Csubi egyetértése jeléül néhányat mordult.
– Őfelsége, a nagy Jabba, a Hutt, úgy határozott, hogy mindannyiukat azonnal kivégzik.
Solo hangosan közbeszólt:
– Az a jó. Utálok sokáig várni.
– Őfelsége elleni nyílt támadásuk – folytatta Thripio – a halál legkínosabb formáját követeli meg…
– Semmi értelme félmunkát végezni – tréfálkozott Solo. Jabba néha olyan dagályos tud lenni, és most ennek az aranyszínű kaszninak az útján kinyilatkoztatást tesz…
Thripio egyszerűen gyűlölte, ha félbeszakították. Mégis összeszedte magát, és folytatta:
– Kiviszik önöket a Dűne-tengerre, és beledobják a Karkun nagy barlangjába…
Han vállat vont, és Luke-hoz fordult.
– Nem hangzik valami vészesen.
Thripio nem vette tudomásul a közbeszólást.
– … ahol a korlátlan hatalmú Sarlakk lakozik. Az ő gyomrában megtanulják, mi a fájdalom és a szenvedés, amíg ezer éven át emészti önöket.
– Egy pillanatra azt hittem, kibírjuk – visszakozott Solo. – Ezer év mégiscsak sok egy kicsit.
Han megrázta a fejét.
– Luke megbolondult? Miért hallgattál rá? Az a kölyök saját magára sem tud vigyázni, nemhogy másokat kiszabadítson.
– Rovr ahrgh avf ahrarovv rovh rohngr grgrff rf rf.
– Jedi-lovag? Folytasd! Kis időre kimaradtam a dolgokból, közben meg mindenki illúziókba
ringatja magát.
Csubakka kitartóan morgott.
Han kétkedve bólintott a sötétben.
– Hiszem, ha látom – jegyezte meg, és közben jó erősen beverte fejét a falba. – Már
megbocsáss a kifejezésért.