Han Solo személy

– Csubi… hazaértünk!

110. oldal, Hetedik fejezet

    – Lehetsz te Han Solo – mondta, és megcsókolta a nyakát. – Én majd Boba Fett leszek. Átszelem érted az égboltot.

259. oldal, 42 (Scolar, 2014)

– És a lovagiasságodat hová tetted, Han?
– Amennyire emlékszem – tűnődött el Solo –, vagy öt évvel ezelőtt elcseréltem egy tízkarátos topázkristályért és három palack príma konyakért a Commenoron.

Nyolcadik fejezet

– Igaz. Mindig abban reménykedtem, hogy amikor egyszer azt mondom egy lánynak, hogy „szeretlek”, akkor azt feleli, hogy „tudom”, mint Leia Hannak A Jedi visszatérben.

330. oldal, Második rész: Alászállni könnyű - 18. A Végzet Kelyhe

371. oldal

– A Jedik… valóban léteztek?
– Ezen én is sokat töprengtem – mosolyodott el Solo féloldalasan. – Annyi mindent hordtak már össze róluk. Jó meg rossz, világosság és sötétség, varázserő és bűvészmutatványok… meg a titokzatos Erő, ami ezt az egészet összetartja… Tudom, tiszta őrület, de… mindez igaz. A Jedik, az Erő… minden.

165. oldal, 10. fejezet – Az ébredő Erő (Szukits, 2016)

– Valóban? Mert én úgy gondolom,attól fél, hogy itt hagyom magát faképnél, és még egy… – Han a lány ajkára meresztette a szemét – még egy csókot sem adok.
Leia most már szívből kacagott.
– Előbb csókolnék meg egy vukit!
– Ezt könnyen elintézhetem magának.

– Ami ennél döglöttebb, az csal – (…)

Aztán Leia Han ajkára szorította az ajkát, és hosszan, szenvedélyesen megcsókolta. Amikor véget ért a csók, a lánynak könnyes volt a szeme.
– Szeretlek – súgta halkan. – Eddig nem mondhattam meg neked, de ez az igazság.
Han rámosolygott, azzal a jól ismert, hetyke vigyorával.
– Csak el ne felejtsd, mert még találkozunk! – Aztán ellágyult az arca, és gyöngéden homlokon csókolta a lányt.

1974 májusában — majdnem nyolc hónappal a határidő lejárta után — Lucas végre befejezte a Csillagok háborúja első verzióját. 191 jelenetből és 33 ezer szóból állt, megtömve politikai eseményekkel és háttértörténetekkel, de már ebben a korai változatban is jól felismerhetők voltak a film egyes részletei. Főhőse egy Annikin Starkiller nevű ifjú, aki Jedi Bendunak tanul egy 71 éves tábornok, Luke Skywalker keze alatt. Van benne két droid komikus mellékszerepben, egy tömzsi és egy csillogó „Metropolisz-stílusú" robot, egyfajta utalásként Fritz Lang rendező 1927-es art deco filmjének mechanikus femme fatale-jára. Szerepel még benne egy „hatalmas, zöld bőrű szörny, orr helyett széles kopoltyúkkal", akit Han Solónak hívnak, egy bátor hercegnő, a 14 éves Leia, valamint néhány utalás „lézerkardokra" és vukikra, sőt egy „magas, komor külsejű tábornokra" — az egyébként csupán mellékszerepben felbukkanó —, Darth Vaderre. És már ekkor elhangzik az egyik szereplőtől egy „a Mások Ereje legyen veled” elköszönés. Lucas makacsul ragaszkodott a korábbi szinopszis kedvenc elemeihez: megtartotta a bunyót a kantinban, a hajszát az aszteroida-övezetben, a szöktetést a börtönből és a záró díjátadó ünnepséget. Ugyanakkor több ponttal nehezen boldogult: nem igazán tudta, mit is keres a Birodalom, és még mindig nyakig ült a szereplőkben és a helyszínekben, túl sok háttérsztorit kellett kezelnie. De legalább a végére ért.

199. oldal